Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-08-11 / 28. szám

SZEKSZÁRDI 2002. AUGUSZTUS 11. VASÁRNAP 3 Vasárnapi vendég Vendégem a Gemenc presszóban Jantner Zsolt fényképész, a Jantner Fotószalonból, amely a Fujifilm magyarországi kft.-jének, az ország legjobb forgalmazói közül is, a legelsők között van. Ennek volt köszönhető, hogy a 120 Fuji centrumból a 8 legjobb forgalmazót a Fuji cég 10 napra vendégül látta Japánban. Ennek a jutalom útnak lehetett részese Jantner Zsolt, aki fiatal kora ellenére, nem most ismerkedik a fényképész szakmával. - Zsolt! Szó szerint beleszülettél a fényképész szakmába. Már gyermekkorodban magadba szívhattad azt a levegőt, amelynek varázsától te sem „szabadulhattál." Édesapád immár országos hírnevű mester «

,rképész, a legjobb, akitől megtahattad ezt a szakmát. Ennek a randevúnak viszont nem a „fényképész mesterség titkai" az apropója, hanem egy 10 napos Japán jutalom út. Kezdjük az elején, milyen volt a repülőút? - Hosszú - 11 órás - s természetesen a „méreteim" miatt nem a legkényelmesebb. Bár mindezeket feledtette az a tény, hogy Japánba, azon belül is Tokióba nem mindennap kerül el az ember. Méghozzá a foci világbajnokság idején. Bár ez engem a legkevésbé izgatott... Az első két nap szakmai program volt, részben ismerkedés és bemutató, ahol a Fuji film vezetőivel találkozhattunk. Ennek az óriási cégnek csak Japánban 5 nagy cége van, s szerte a világban 70 ezer embernek adnak munkát. Egy egész napot töltöttünk el a tokió Fuji gyárában, ahol láthattuk a legmodernebb technikát. Szá•

ira ez rendkívül érdekes, egyt, mert nagyon vonzódom minden újhoz, másrészt a monumentalitása ragadt meg. Amit nagyon érdekesnek és tiszteletre méltónak találtam az az volt, hogy ahol visszakerül a gyárat körülvevő folyóba a felhasznált, szári főpap baráti viszonyban van az egyik Fuji vezetővel - sétálhattunk a császár kertjében, azokon a sétányokon, ahol a császár maga is sétál, s ahol minden kőhöz, bokorhoz, fához legenda fűződik. A kert csodálatos, bár a bokrok, a vízesés érdekes módon nem agyontervezett, inkább természetes benyomást keltett, nem törekedtek a szimmetriára, ezért nagyon romantikus volt. - Milyennek találtad a közlekedést? - Napközben a japánok busszal közlednek, éjszaka sok-sok taxit látni, s a külföldieknek még mindig érdekesség számba megy a riksa. - Az öltözködésük mennyire őrzi még a hagyományokat? - Az utcán szinte elvétve látni kimonóba öltözött hölgyeket, a férfiakkal együtt már mindenki az európai trend szerint öltözködik. Egyegy étteremben viszont tapasztaltuk, hogy a felszolgálók még a hagyományos öltözékben várják a többnyire külföldi vendégeket. - Egy-egy mondatban elmondanád, mi volt számodra a legelfogadhatatlanabb, a legpozitívabb és a legérdekesebb, amit ez alatt a 10 nap alatt Japánban átéltél? - Amit nem tudnék megszokni az az étel, amire én azt mondtam, hogy „ami kijön a vízből, azt mind asztalra dobják." Nagyon pozitívnak értékeltem az emberek kedvességét, udvariasságát, barátságosságát, segítőkézségét. Természetesen azt nem tudom megítélni, hogy ez mennyire jön szívből, és mennyire tartozik a kultúrájukhoz. Mindenesetre én azt éreztem szívből jött. Amit a legérdekesebbnek tartottam az az, hogy milyen fantasztikusan keveredik a legmodernebb technika az ősi szokásokkal, hagyományokkal és külsőségekkel. - Elkerülhetetlen a kérdés, fényképész lévén, gondolom igyekeztél sok mindent megörökíteni... - Fényképeztem és videóztam is, akárcsak a társaság többi tagja. Annál is inkább, mert a földnek az a része számomra sok ismeretlen dolgot mutatott meg, s azért is, mert valószínű nem jutok ki még egyszer Japánba. Ha egészen őszinte szeretnék lenni, egyszer jó volt látni, de azt hiszem, nem tudnék ott élni, sőt, ha üdülőhelyet kellene választanom, akkor inkább egy ausztriai csendes hegyi kis faluban pihennék. A ZEPTER CÉG nagy örömmel értesíti a Bioptron-Iámpa iránt érdeklődőket, hogy óriási meglepetéssel MEGJELENT A KICSI ÉS A NAGY LÁMPA KÖZÉPSŐ TESTVÉRE. A meglepően nagy árengedményt nyújtó BEVEZETŐ ÁR RÖVID IDEIG TART, ezért a cég Tolna megyei képviseletének munkatársai minél előbbi jelentkezésre kérik az új lámpa iránt érdeklődőket a következő címen és telefonszámon: Szekszárd. Augusz I. u. 11 -13. Tel.: 74/411-31 l/129-es mellék. majd tisztított víz, abban halakat tenyésztenek, mégpedig olyanokat, amelyek a legkényesebbek minden szennyeződésre, s amelyek csak díszek, nem eszik meg őket, hanem úgy tisztelik, mint Indiában a teheneket. - Hogy hatott rád Tokió, amit az ellentétek városának is szoktak hívni? - Tokió egyik legnagyobb szállodájában voltunk elszállásolva, ahol ezer szoba volt, így aztán többször indultunk „felfedező körútra" ha valamit meg akartunk benne találni. A legnagyobb kényelemmel és fényűzéssel volt berendezve. Mi, kilencen magyarok, egy Fuji által ajándékozott sárga dzsekiben indultunk várost látogatni a kísérőnkkel, aki egy magas szőke hölgy volt. Ami azt illeti, elég nagy feltűnést keltettünk, megbámultak bennünket, sokan kértek meg egy közös fotóra. Az emberek kedvesek voltak, sajnos a 30 éven felüliek közül szinte senki sem értett angolul, így nehéz volt a kommunikáció. - Zsolt! Már a bevezetőben említetted, hogy a foci vb téged hidegen hagyott, mégis... El sem mentetek legalább körülnézni? - Természetesen ellátogattunk, annál is inkább, mert a vendéglátó cég megvette nekünk a méregdrága jegyeket - szívesen odaajándékoztam volna, ha éppen egy magyar focirajongó a közelemben van - de számomra, mint már említettem nem ez volt a legemlékezetesebb ebben a tíz napban. A focival úgy vagyok, hogy kétszer negyvenöt percet arra várni, hogy egy-két gól szülessen, nekem lassú dolog. Ezért kedvelem az egyéb labdajátékokat, legyen az, kosárlabda, röplabda vagy kézilabda. - A vendéglátás gasztronómiai részével hogy „birkóztál" meg? - Szerencsére minden reggel svédasztal volt,'akkor én jóllaktam, így aztán a japán ételkülönlegességeket nyugodtan ki tudtam „védeni". Igazán nem az én ízlésem, elég sok tengeri herkentyű van benne, s az az igazság, hogy annak ellenére, hogy édesapám nemcsak a legjobb fotós, de kitűnő horgász is, valahogy a hal nem lett sosem a kedvenc ételem. Az egyetlen főtt étel, ami nekem ott ízlett, az a sabu-sabu, ami vékony marhahús szelet, különlegesen pácolva, és belemártva pár pillanatra forró vízbe. - A régi Japánból is kaptatok ízelítőt? - Óriási szerencsénkre - a csáHozzon egy jó döntést!