Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-30 / 25. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 30. VASÁRNAP 'Vasárnapi vendég Vendégem a Gemenc presszóban, (közel három hónapos kényszerszünet után) ifj. Teszler Vendel, akit aligha kell bemutatni a kedves olvasóimnak, hiszen 2000 őszéig a Tolnai Népújság kiváló sportújságírója volt. Aztán gondolt egy nagyot, s elment világot látni. - Vendel! Bár sokan ismernek, kérlek egy gyors életrajzi adatfelsorolásra, amit azért tartok fontosnak, hogy lássuk, megvoltak a kellő alapjaid és indokaid, hogy úgy érezd, tovább kell lépned! - A Garay Gimnáziumban érettségiztem, s fél évvel az érettségi előtt elkezdtem egy sportújságíró tanfolyamot, Budapesten. Ezzel a ^Bfc-huzamos tanulással aztán kicsit is sokalltam, ezért nem tanul^un azonnal tovább, hanem elhe^^zkedtem a Tolnai Népújságnál még szünetet sem tartottam az érettségi után - 1993. július l-jétől, a sportrovatnál. - Ez nem lehet véletlen döntés, hiszen a sport gyermekkorod óta ott volt az életedben... - Egyrészt „beleszülettem" ha úgy tetszik, édesapám révén, másrészt jómagam is fociztam. Mindez azért vált nagy előnyömre, mert a sportnak azt a részét is jól ismertem, amit úgy hívunk, hogy ami a színfalak mögött történik. Amit pedig nem tudtam, magát az újságírói szakma gyakorlati részét, azt megtanultam az akkori sportrovat vezetőjének keze alatt. Fekete László, akinek nagyon sokat köszönhetek, nemcsak a szakmát tanította meg, Jjanem a beilleszkedést is egy szerkesztőség életébe, ami úgy gondolom jól sikerült, hagytak dolgozni, •

i kollégákkal is jó volt a kapcsolam. Közben két évet katonáskodtam Budapesten, nagy szerencsémre, a kiképzés után, a Magyar Honvéd című hetilapnál dolgoztam. Akár maradhattam volna, de inkább a sport területe volt számomra vonzó, s a Népújság is visszavárt. Akkor már csak ketten dolgoztunk a sportrovatnál, és sajnos Fekete László megbetegedett, így több mint fél éven keresztül egyedül vittem a sportrovatot. A dolgomat még az is nehezítette, hogy közben már a katonaság alatt felvételiztem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára Szegedre, művelődésszervező és média szakra, s a munkát és a tanulást össze kellett egyeztetnem. Most így visszagondolva, életem egyik legnehezebb időszaka volt. - Egy mindannyiunk számára nagyon szomorú esemény, Fekete László újságíró kollégánk halála, érdekes szituációt hozott az életedbe. .. - Ott álltam egyedül a sportrovatnál, az 1996-os Atlantai Olimpia előtt. Volt főnököm fia, aki úgyszintén Fekete László, s tanárként dolgozott abban az időben, segített. Együtt dolgoztuk végig a nyarat, s meggyőztem legyen a kollégám. Ő is sportrajongó volt gyermekkorától, talán ezért is sikerült. Mára már kiváló sportújságíró lett. Négy évig dolgoztunk együtt, jó munkatársi, baráti kapcsolatban. - Ezt a viszonylag jól „beállt" életedet miért és mikor adtad fel? - Amikor megkaptam a diplomámat 1999-ben, azonnal elkezdtem angolt tanulni. Bár német nyelvből középfokú nyelvvizsgám volt - a gimnáziumban németet tanultam már régóta éreztem csak az angol nyelv az, amivel továbblépni és boldogulni tudok. Nagy kihívásnak éreztem, aztán a véletlen és a barátaim a segítségemre jöttek. Mégpedig úgy, hogy tudnak egy lehetőséget, hogy az angol nyelvet Angliában tanulhatom meg. Úgy mentem ki Angliába, hogy egy évre, s miután akkor már hét éve dolgoztam a Népújságnál, megadták az engedélyt és visszavártak. Itt szeretném megjegyezni, hogy ettől kezdve, amit mondok, azt társam, Tímea nevében is mondom, ugyanis együtt csináltuk végig az angliai utat. - Aztán mégsem jöttél vissza... - Ezt már kint döntöttem el, amikor éreztem, hogy olyan jól megy az angol nyelvtanulás, s hogy nemcsak egy új nyelvvel de egy új kultúrával is sikerül megismerkednem, amitől az elkövetkezendő években kinyílhat előttem a világ, s növekednek az esélyeim. Azt tudomásul kellett vennem, hogy a Népújságnál nekem nincs semmi előbbrejutási lehetőségem, s bár elismerem, hogy ezen az első munkahelyemen jól éreztem magam, kölcsönösen jól jártunk egymással, a jövő számomra nem ott van. - Mesélj valamit az angliai életedről? - Először egy nagyon gazdag házaspárnál voltam, akiknek a ház körüli munkában segítettem, ezért ingyenes szállást, ellátást kaptam, valamint annyi zsebpénzt, amivel a nyelviskola költségeit fedeztem. A város, ahová iskolába jártam Brighton, egy kicsit messze volt, ezért négy hónap után beköltöztem a városba, egy másik családhoz, ahol egy 5 és egy 11 éves fiúra vigyáztam, teljes ellátás és a nyelviskola költségének fejében. Ez a nyelviskola olyan intenzív volt, hogy egy év múlva felsőszinten beszéltem az angol nyelvet. Hihetetlen élmény volt számomra a tanulás mellett az iskola is, ahová a világ minden tájáról jártak fiatalok, s így döbbentem rá mit jelent egy világnyelvet beszélni. Azt jelenti, bárhol vagy a világon, bárkivel találkozol, szót értesz. A másik élmény, hogy - bár Anglia drága ország - alkalmam és időm volt a munka és a tanulás mellett, felfedezni Anglia legszebb helyeit, amit addig csak a történelemből ismerhettem. - Milyennek találtad az angolokat? - Egy egészen más világ, mint mi. Ók úgy beszélnek magukról, hogy van Anglia és a világ többi része. Érződik rajtuk a történelmi múlt, az ottani jó gazdasági helyzet. Minden további nélkül vállaihatnak három gyereket, ez semmit nem jelent, ettől még a karrierjét, a társadalmi életét ugyanúgy éli. A mi szemünkkel nézve a gyerekek kicsit „elhanyagoltak", ugyanakkor, ami felnőttként kiderül róluk, éppen ezért nagyon önállóak, s nem a szüleiktől várják, hogy megoldódjon, vagy könnyebbé váljon az életük. Tetszett nekem, hogy semmiből nem csinálnak problémát, az életvitelük laza, nem görcsölnek, a lakást használják, s sokkal fontosabb számukra a hétvégi kikapcsolódás, mint a nagytakarítás vagy a háromfogásos ebédfőzés. Egyszóval a nyugodtság kapott meg, ami természetesen abból adódik, hogy a gazdasági helyzetük olyan, hogy megengedhetik maguknak azt, hogy csal< a mával foglalkozzanak, a mának éljenek. - Amikor hazajöttél, tudtad, hogy nem mész vissza, bármennyire is tetszett? - Igazság szerint ott kapott el a világ megismerésének a vágya. Spanyolországgal már régen „kacérkodtam", s újfent barátok segítségével sikerült is kimennem, itt a célom csak a nyelvtanulás volt. Costa Blanca volt a hely, ahol két hónapot eltöltöttem, s számomra nagyon tetszett az a fantasztikus és hihetetlen fejlődés, amin Spanyolország az utóbbi években keresztül ment. Az emberek barátságosak, temperamentumosak, családimádók, ezekben éppen ellentétei az angoloknak. Amiben hasonlítanak a nyugodtság, a majd holnap szemlélet, amiben nagy szerepe van a klímának. - Megjöttél Spanyolországból, s ezután a beszélgetés után, pár órával, indulsz a Balatonra. Milyen céllal? - Dolgozni megyek, s a pénzkeresés mellett elsőszámú szempont, hogy gyakoroljam az angol nyelvet, felújítsam a német nyelvtudásomat, erre úgy gondolom, hogy így nyáron, a Balaton a legalkalmasabb hely. Távolabbi terveim közé tartozik, a spanyol nyelv tökéletes megtanulása, s aztán majd kiderül... Újságíró már nem leszek, az biztos, de úgy gondolom, hogy három világnyelvvel tudok kezdeni valamit. Akár itthon, akár bárhol a világban. Keresem a helyem, a jövő titka, hogy hol találom meg. Fotó: Nagy Ági A ZEPTER CÉO nagy örömmel értesíti a Bioptron-lámpa iránt érdeklődőket, hogy óriási meglepetéssel MEGJELENT A KICSI ÉS A NAGY LÁMPA KÖZÉPSŐ TESTVÉRE. A meglepően nagy árengedményt nyújtó BEVEZETŐ ÁR RÖVID IDEIG TART, ezért a cég Tolna megyei képviseletének munkatársai minél előbbi jelentkezésre kérik az új lámpa iránt érdeklődőket a következő címen és telefonszámon: Szekszárd, Augusz I. u. II -13. Tel.: 74/411-311/129-es mellék. Hozzon egy jó döntést!