Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-30 / 25. szám

2002. JULIUS 30. $ SZEKSZÁRDI Nagydíjas a Csaba cuvée Az Agrármarketing Centrum és a Magyar Borok Háza májusban hagyományteremtő szándékkal országos borversenyt hirdetett a fiatal, 35 áv alatti borászok számára, melynek eredményhirdetésére a napokban került sor. A megmérettetésen két ismert szekszárdi pince ifjoncai vettek részt. Takler András és ifj. Takler Ferenc több borral is nevezett közösen, kékfrankos válogatásuk épphogy csak az aranyérmes minősítést jelentő pontszám határa alatt maradt. Vesztergombi Csaba saját keresztnevét viselő merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon cuvée-je viszont a verseny egyedüli fődíjasa lett. Az országban méltán híres Vesztergombi é

ince 28 éves szakembere büszke családi rökségére, ami tulajdonképpen determinálta az ő sorsát is. Már az 1700-as évektől tudjuk •

\izonyitani, hogy őseink szőlészettel és borázattal foglalkoztak. Ebből a korból származik a címer is, amit használunk" - meséli Vesztergombi Csaba, majd így folytatja a történeti visszatekintést: „Szekszárd első hegybírája is Vesztergombi volt, ami nemcsak szakmai, hanem nagy társadalmi elismertséget is jelentett akkoriban. A családi hagyományokat követve, az első kis puttonyomat a nagyapám csináltatta nekem, de ő sajnos még tizenéves koromban meghalt. A borászat fortélyait tehát édesapámtól (Vesztergombi Ferenc, az év borásza 1993ban - a szerk.) sajátítottam el." Az pedig már korán kiderült a fiatalember számára, hogy a szőlővel és a borral elvégzett munkában az egyik legfontosabb dolog a precizitás. „Véleményem szerint munkánk a jó terület- és fajtaválasztással kezdődik, majd nagyon fontos a jól és pontosan végzett növényvédelem. Ugyancsak nagy figyelmet kell fordítani a zöldmunkára, és szerintem nélkülözhetetlen a jó bor készítéséhez a terméskorlátozás. A borászatban fontosnak tartom a jó infrastruktúrát, a megfelelő érlelő- és erjesztőedények kiválasztását, és nagyon fontos a higiénia is." Ezen, gyakorlatban is megtapasztalt, szigorú elvek bizonyára jelentős szerepet játszottak a nagydíjas bor elkészítésében. Az először pénzügy-marketing szakos agrármérnöki oklevelet, majd éppen a napokban szőlész-borász szakmérnöki diplomát szerző szakember 6 éve dolgozik szülei mellett a családi pincészetben, és ez az első saját készítésű bora. ,Az 1999-es évjárat nagyon jónak ígérkezett, és ekkor már 3 év gyakorlati tapasztalat állt mögöttem, jött tehát az ötlet, hogy készítsek egy saját bort. Úgy gondoltam, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre fektetem a hangsúlyt. Igyekeztem minden tudásom beleadni, hiszen az én nevemet viseli a bor. A Csaba cuvée válogatott merlot-ból és a többivel együtt szüretelt, ám később hordószelekció útján kiválasztott cabernet sauvignonból és cabernet francból készült. Hosszú, kétéves közepesen égetett barrique hordós érlelést kapott. Ez spanyol minta, Magyarországon ennél kevesebb ideig szokták így érlelni. Most már több mint fél éve palackban van, ott érik. Körülbelül egy hónap múlva kerül forgalomba, 1300 palack van belőle." Ha valaki megszemléli, megvizsgálja, megkóstolja a nagydíjas bort, gazdája szerint a következőket tapasztalhatja: ,A bor mély rubin színű, hatalmas testtel, de nem bántó tanninokkal. A barrique hordós érlelés pozitív irányban változtatott a boron, csokoládés-vaníliás íz- és illatvilágot kölcsönöz neki, de a fa nem uralkodik rajta. Erdei gyümölcs, lekvár, aszalt gyümölcs íz- és illatjegyek is fellelhetők, és megmaradtak a vörösborra jellemző jegyek is. Marhához, vadhoz, vagyis nehéz húsételekhez ajánlom a fogyasztását." A fiatal borászok számára első ízben, ámde hagyományteremtő szándékkal kiírt országos verseny megnyerése bizonyára óriási lökést adhat a pályája elején járó szakembernek. „Nagy örömöt jelent számomra ez a díj, nem is számítottam rá. Biztatást jelent nekem a jövőre nézve, jelezve talán, hogy jó irányba indultam el. Remélem a borvidék is kamatoztathat ebből a sikerből, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy lehet kimagasló bort készíteni Szekszárdon és környékén." A fiatal borász az óriási becsű szakmai elismerés, és az oklevél mellett jelentős anyagi támogatást kapott a Magyar Borok Háza jóvoltából, amit tervei szerint külföldi tanulmányút finanszírozására fordít. Finta Viktor Milyen bor kerüljön az asztalra? A táplálkozás életünkben egy kötelező szükséglet, azonban emellett élvezetet is jelenthet. Ezt szakácsok, felszolgálók, jó háziasszonyok nyújtják nekünk. Az élvezet kiteljesítéséhez azonban nem felejthetjük el a mellé fogyasztható borokat sem. Ezek az étkezési alkalmak lehetnek társas összejövetelek, családi események vagy egyszerűen hétköznapi és hétvégi kis családi ebédek, vacsorák. A magyar konyha szépségei és finomságai megkövetelik tőlünk, hogy a borok fogyasztásában is legyünk ugyanolyan igényesek. Ma kevés szaklap foglalkozik ezzel hazánkban, nem mindenki számára elérhető módon. Ezért engedjék meg, hogy ilyen egyszerű formában próbáljak meg adni Önöknek néhány tippet. Általános érvényű „szabály", hogy teremtsünk harmóniát a bor Gasztronómiai tippek és az étel között. Egy rossz választással a legjobban elkészített konyhacsoda a középszerűség szintjére süllyedhet és ez igaz fordítva is. Ha a jó választás már megtörtént természetesen lehet még fokozni az összhatást. Jelentős szerepe van a környezetnek, a tálalás milyenségének, és a vacsorapartner(ek) megválasztásának. Az egyes fogásokhoz kiválasztott borok kiemelik a ételek ízeit, ezért meg kell ismernünk szűkebb hazánk, Szekszárd borait. Most pedig az egyes ételcsoportokhoz ajánlható borokat próbálom rendszerezni, pincészetünk kínálatából. Hideg előételek: könnyű, friss, száraz minőségi fehér-, rozéborok, vagy könnyű vörösbor, pl.: rajnai rizling, pinot noir rozé Levesek: általában nem szükséges bort ajánlani, ha mégis akkor a hideg előételhez passzoló borokat fogyasszuk Meleg előételek: száraz, kissé testesebb fehér-, vagy könnyebb vörösborok, pl.: chardonnay, kékoportó Halételek: kizárólag könnyű, üde, zamatos fehér-, vagy rozébor, pl.: olaszrizling, merlot-kékoportó rozé Marhahúsból, ürü- és birkahúsból készült ételek: száraz, testes, fanyar, bársonyos minőségi, vagy különleges minőségű vörösborok az ajánlottak, pl.: zweigelt, cabernet sauvignon, bikavér Sertéshúsból készült ételek: száraz, félszáraz, kemény, erős, tüzes vörösborok, pl.: kékfrankos Szárnyasok: száraz, testes, elegáns vörösborok fűszeres illattal, pl.: pinot noir, merlot Vadételek: általában a marhahúsból készült ételekhez ajánlott borok a megfelelőek, bár egyes különleges módon elkészített vadhús ételekhez édeskés, testes, gömbölyű vörösborok is ajánlhatók, pl.: chateau, cabernet-merlotkékfrankos Meleg tésztákhoz: félédes, illatos zamatos vörösborok vagy évjáratos, olajos, nehéz fehérborok pl.: '99. KM olaszrizling Desszertekhez: általában édes, félédes, illatos, zamatos minőségi fehér vagy vörös csemegeborok A teljesség igénye nélkül ez a felsorolás bízom benne kis segítséget nyújt eligazodni a borok sokaságában. Kérem, ha a továbbiakban kérdéseik lennének, juttassák el a szerkesztőségbe, hogy az önöket foglalkoztató kérdésekre tudjak válaszolni. Gál József főborász Liszt pincészet. Országos versenyen bizonyított a fiatal szekszárdi borásznemzedék Vesztergombi Csaba nyerte a fődíjat az I. Fiatal Borászok Borversenyén