Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-30 / 25. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 30. vasárnap » SZEKSZÁRDI 7/ Volt egy szép este... » A Szekszárdi Gitárkvartett koncertje a Kis Séd Művészpresszóban - és sok minden más... Volt egy szép este..., hétvégi este, mindegy már, hogy péntek vagy szombat, szekszárdi este volt a javából, amolyan régi este, „ami nincs megnevezve..." „Csak" egy szép este volt, mert csendes és zenével teli, hullámzó és visszafogott, érzékenységünket borzoló és elsimító. Szomjaztunk és éheztünk rá már régóta. Valami megváltozik és jobb lesz ilyenkor, s még a régi Cseh Tamás-dal is eszünkbe jutott: „Volt egy-két este, / ami nincs megnevezve, / s ha én meg nem nevezem: / hát senki sem..." De van úgy, hogy megérezzük még azt is: volt itt valami megnevezhetetlen - most is így éreztünk. Amikor százszor is gratuláltunk a négy zenésznek, egyikük így szólt: na jól van, te egy udvarias ember vagy, azért mondod. (Tehát még szerények is.) ^^ények, krónika: ™ SZEKSZÁRDI GITÁRKVARJÁTSZOTT nekünk. A hely: Its utca 8., Öreg Diófájával, egyre_ több termével, teraszával a „KIS SÉD" - ahogy mások mondják: „Régi Séd". S van ilyen mellékneve is jó párszáz fiatal körében: „művészpresszó". (S tett is ezért.) (Mások meg ellene.) Június 8-a volt, szombat este, még nem kánikulai nap: a Kiskutya Csillagkép'- latinul Canicula, a Szíriusz, a fő „csillagja" - még nem uralgott, még kellemes volt a nyáreste. Kis vendéglőben nagy teltház, tágra nyitott ablakokkal-ajtókkal. Kerthelyiségre láttunk, s abban is egy fügefára, utcára láttunk: a Séd-parti öreg akácokra, csillagos volt aznap az ég - idebent meg a gyertyafényben egymás szemébe néztünk. Arcok. Kezek. Hangszerek: gitárok és fuvola, kottatartók az egyik kis kerek asztal körül. Megcsillantak a poharak - a poharakban hideg sörök, tüzes borok. Szabad volt kólázni is, s jól estek a jéghideg rostos italok. A kvartett hangolt, próbált. Hangulatunk is emelkedett. „Köszöntök mindenkit, köszöntöm vendégeinket, akik már második alkalommal játszanak nekünk itt a Kis Sédben, illetve azóta a trióA National Geographic Chanel magyar adásáról k— ^Wegőrült a NatGeo, a magyar adás, (a nas'nel dzseó), bizonyám, igaz: autista lett szegény, vagy Nemrég még úgy volt - s majd egy évszázadig, amikor még csak írott sajtó formájában működött s vívott ki hatalmas tekintélyt: - ha természetrajz, akkor National Geographic - előbb a lap, majd a tv-csatorna, a csati: a NatGeó - a kedvelők rövidítése szerint. Nos: én a kedvelők közé tartoztam. Eddig. Mert megőrült a NatGeo, a magyar adás. Mára már beszűkült a látóköre: divat a cápa, a krokodil, az óriáskígyó, és ha gép/technika/háború, akkor: tengeralattjáró (Hitleré vagy az oroszoké). Ha esemény vagy jelenkori történelem, akkor hát katasztrófa, és ha katasztrófa, akkor hát ózonlyuk vagy Antarktisz. Ha sport, akkor vitorlás óceánjárás, s ha szinte elérhetetlen az a pont az óceánon (amit persze mindig elérünk), hát akkor az a Hornfok, és igenis még meg is kerüljük. Ha tengeri ragadozó, akkor cápa, s Umberto Ecónak, a Bábeli beszélgetések folytatásaként \ ha cápa, akkor az óriás fehér - s a cápa-filmek kasszírozó szerzője szinte könnyeivel küszködik, amikor a NatGeón gyónja: mára már rájött, hogy az óriás fehércápa a világ legnemesebb, legbékésebb(ü), legcsodálatosabb(ü!) ragadozója, s hogy ő bizony sokat vétett ellene. Ha régiség, akkor mindig múmia. Hernádi Miklós Közhelyszótára lett a NatGeo mozgóképi változatban. Világunk, glóbuszunk, kozmoszunk ment ennyire össze s lett ily banális? De mikor? S mi hogyhogy nem vettük észre? (Ja, igen, mert túl sokat tévéztünk, s mindig a NatGeót néztük.) Na neeem, barátaim, nem a világ: csak a Magyar NatGeo ment össze. Neki kell Cavintont szednie. No meg azért lehet valami baj ezzel ott Britanniában is, valami bűzlik Dániában, hisz' nyilván idefigyelnek... (...de ezt itt, eztet-az-ittenit bepanaszolom ám én azért a briteknél, biztos-ami-biztos, ...a briteket meg... hol is? Azt már nem tudom!) Custos Limitis ból kvartett lett. Fogadjátok őket szeretettel! - Talán a szavakból elég is ennyi, halljuk a zenét!" - valahogy így indult Hosy köszöntőjével. Tamási János mondja be sorban a zeneművek szerzőjét, címét: „Az első részben reneszánsz ír dallamokat játszunk, feldolgozásokat, aztán tartunk egy kis szünetet, majd spanyol, dél-amerikai dallamokat, illetve saját szerzeményeket adunk elő. Az első két kis darab a XVI. századba visz minket, a Vietoris Kódexből származnak. Ostromok és portyák közt eleink azért tudtak élni és zenélni is, ezek közül elevenítünk föl két dallamot - Tinódi Lantos Sebestyént idézve, aki a kor hányatott sorsú zenészeiről mondja, de egy kicsit rólunk is: „csak borért is elzörgetnek szegények..." (Derültség, nevetés mosolyos arcok: törzsvendégek és idegenek, tizen-huszonévesek és jó néhány negyven körüli.) Egy lendületesebb bevonulási induló majd egy méltóságteljesebb lassabb darab következett. Egy ír zeneszerzőtől, aki Bach kortársaként összegzett népi és műzenét... További szép estékről - hogy lesznek-e? (S hogy ugye, lesznek?) - meg a kis együttes terveiről, céljairól beszélgetünk Csele Lajossal. - 1999 év végén kezdtünk el koncertezni, s 2000 nyarán játszottunk már egyszer a Kis Sédben, akkor is, mint most is:' főpróbajelleggel és szintén teltházzal. Most decemberben új taggal bővültünk: Decsi Kiss András lépett be közénk a fuvolával, ezért egész műsorunkat átformáltuk, s ez persze a repertoárt is megváltoztatta, le tudunk játszani már kvartetteket is. Reneszánsz, klasszikus, flamenco- vagy népzenék, saját szerzemények - ezeket adjuk elő. - Ha jól tudom, régebben több klasszikust játszottatok, te magad pedig valamikor csakis azt. Miért váltottatok irányt? - Másfél-két órában nem nagyon szereti a közönség a csak klasszikust. De ki nem hagynánk, kell játszani, szeretjük, sok olyan klasszikus gitárdarab vagy átirat van, amiben nagyon jó dolgok vannak, tehát érdemes megszólaltatni bárhol, de tudni kell az arányokat. Szerencsésnek érzem, hogy sok mindent és sokféle zenét játszunk. - Hogy éreztétek: mi most jó közönség voltunk? - Hát persze. Csak mi az elején kicsit feszélyezve éreztük magunkat... Persze, mert az elsők közt volt a Gonemara. egy öt tételes XVI. századi ír szvit, amit Sordikowsky lengyel zeneszerző írt négy szólamra. - Kis esti kamarazenéteket hol játsszátok még a nyáron? - Szálkán a Művészeti Telepen kétszer vagy talán többször is, a ZUG-ban a kerthelyiség-avatón, Tolnán, a zeneiskolában, és a Sötétvölgyben, az ÖSSZKÉZ szimpozionján, ha meglesz, augusztusban valamikor, és van még pár hely, ahol szeretnénk, persze szervezni kellene... Havonta egyszer már csak azért is szeretnénk fellépni, mert azt el is lehet bírni, meg közben gyakorolni is lehet, így jól működik a dolog. - Nem gondoljátok-e, hogy ma, amikor igen csekély hangszeres (és általában zenei) tudással pillanatok alatt kiadnak fiatalok CD-ket Szekszárdon is jelent meg vagy egy tucatnyi ilyen -, akkor talán lassan nektek is lehetne?... - Hát igen, gondolkodtunk már ezen, az említett szervezési és marketing-problémán túl rá kell szánni időt és kellene egy jó stúdió, és valóban meg kell csinálni a demófelvételeket... De főleg egy stúdió megtalálásán múlik. - Tudod, hogy mániám: mennyivel barátságosabb, szebb lenne az életünk, ha több ilyen este jutna ki nekünk. Eleve kevés városunkban a „beszélgetős" helyek száma - de mennyire hiányzik például a térzene is, valamelyik parkban... - A régi megyeháza udvarára tervezünk nyilvános próbákat... Ott minden csendes érdeklődőt szeretettel látunk! - Nagyjából egy nemzedékhez tartozunk - emlékszel: számunkra a 70-es években a gitár egy kicsit a szabadság egyik szimbóluma is volt -, de azért tanultunk is játszani...- Te tanítod is a gitárt, ha jól tudom. - Jó pár évig kell azért tanulni, hogy ezek a darabok megszólaljanak. Gyakorlatban kell maradni elég komolyan. Mi heti egy 3-4-5 órás összpróbát tartunk s aztán persze mindenki maga gyakorol, ahogy tud... (Naponta, kétnaponta pár órát mindenképpen kell is.) Tanítok, de most már itthon, van néhány tanítványom, többet nem is nagyon tudnék vállalni. De hadd mutassam be a teljes kvartettet: Decsi Kiss András - kosárfonó "népi iparművész - szerintem nagyon jó zenész, remekül improvizál. Dudás Attila - civilben számítógépes szakember - ő is komolyan jártas a könnyűzenében. Tamási János - angoltanár - egy reneszánsz consortban is játszik, nagyra becsülöm reneszánsz műveltségét. Én banki alkalmazott vagyok - régóta játszom klasszikus zenét, spanyol zenét, s ami a klaszszikus gitárirodalomban van, azzal mind próbálkoztam, azt hiszem. Mindenki szekszárdi - még trió korunkban huszonvalahány koncertünk volt. Honorárium? Minden esetben külön egyezünk meg a hellyel, ahol fellépünk. A Szekszárdi Gitárkvartett címe: Bartina utca 4., drótposta: csele@axelero.hu. Egyszóval elérhetőek vagyunk: aki keres, az megtalál minket. Samu Attila I »