Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-01-27 / 3. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2002. JANUAR 27. Melocco Mikós „néha önvédelemből beszél Melocco Miklós, Kossuth-díjas szobrászművész volt legutóbb a vendége a Szekszárdi Fórumnak. Mielőtt a Művészetek Házában előadást tartott volna, találkozott az újságírókkal. A másfél-két óra mondhatni „szokásosan" zajlott, a művész számos témában fejtette ki véleményét, s azt éppen csak jelezni kell, hogy szókimondóan, értően. Például amikor nyelvészkedett a művész, kifejtette, hogy manapság egyre gyakrabban hallani a „kirúgás" kifejezést, például akkor, ha valakinek felmondanak a munkahelyén, vagy ha egy diákot eltávolítanak az adott iskolából, illetve ha kicsapják az ország valamennyi középiskolájából. Weöres Sándort is idézte, amikor egy XIX. századi írónő nevében írt, s hozzátette, ő bizonyosan tudná a nagy különbséget a kirúgás és a kicsapás között. Állította, hogy diákra csak abban az esetben használható a „kirúgás", amennyiben az „káder-okokból, egy diktatúra alatt jogtalanul, gorombán és további sérüléseket okozva" történt. Melocco Miklós véleménye szerint és az „ő idejében" a garázdákat rúgta ki a kocsmából a kidobó ember. Még a témánál maradva megemlítette a szobrászművész azt is, ha netán egy tanár kirúgta a diákot, az ellen joggal tiltakozhatott a szülő, ám ha kicsapták a tanulót, akkor a szülő aggódva érdeklődhetett. Mint mondta, elszegényesedik a nyelvünk. Bár a divat képes létrehozni jó dolgokat, de rosszakat is. Rátért a nyelvőrök tevékenységére, s megjegyezte, hogy Grétsy László okos ember, aki nem tiltakozik az idegen szavak használata ellen, hanem jövevényszavaknak nevezi, amitől gazdagabb lesz a magyar nyelv. Derültséget és igenlést kiváltva megjegyezte, ha annyi idegen szót használ egy mai magyar ember és olyan jól használja a magyar nyelvtant, mint Jókai, akkor azért egyértelmű dicséret jár. Ezután következett az egyes és a többes szám a tő- és a mellékmondaton belüli keverése, már rá sem hederítünk, s már-már új szabály született a rossz használatra, miszerint „ezek azok a problémák, amit meg kell oldani". (Érdemes e mondatot elemezni! - a szerk.) - Néha beszélnem kell... önvédelemből, hiszen szóból ért az ember - mondta Melocco Miklós, majd a szabadságról szólva közölte, azóta érzi magát szabadnak, amióta - 1974-ben, 39 évesen megkapta az útlevelét. Az alkotói szabadság számára már a langyos diktatúra óta megvan. Aczél György - aki „túl-félte" a szovjet hatalmat - neve is szóba került. Mint fogalmazott Melocco Miklós, Aczélt ma közepes írók szidják. Ám amennyiben ezt képzőművész teszi, „az bizony hazudik". Szó volt természetesen a szobrokról, „amelyek nem arra valóak, hogy ledöntsék őket. Ezt a - nálunk sajnos nem példátlan - meg^k oldást tisztességtelennek tartja^^ Ahogyan még néhány más alantas dolgot. - hm - (Fotó: Nagy Á.) Ezek a munkák örömből fakadtak..." Újabb játszótér Szekszárdon A Civil Fórum legutóbbi összejövetelén Várfy Tibor, a vállalkozó ausztriai példára hivatkozva felvetette, hogy épüljenek Szekszárdon is olyan játszóterek, amelyek az emberi energiát felhasználva, „energia parkként" bemutatják és illusztrálják a gyerekeknek, hogy mi mindent lehet megmozgatni az emberi erő és lelemény segítségével. Várfi Tibor Weiz városában látott hasonló módon „működő" játszóteret, amelyen elmondása szerint a gyerekek élvezettel játszanak, és ami nem mellékes, közben sok minden meg is tanulnak. Javaslatát a Civil Fórum felkarolta, a két város polgármestere már fel is vette egymással a kapcsolatot, a témával kapcsolatban a legközelebbi egyeztetés február 2-án 14 órakor lesz a Vállalkozók Házában. béklyóik, rájuk kényszerített szokások, törvények, rendek még nem szabnak határt ennek a fantáziának. Amíg az ember fiatal, azt kérdezi mi az, ami igaz? Érettebb korban azt kérdezzük, mi az, ami szép? Idős korban pedig mi a jóság? A befogadók és az alkotók számára mindhárom kérdésfeltevést igazolni látjuk, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. A művész, amikor alkot egyedül van. Bezárkózik, befordul magába. Amikor az alkotást elénk tárja, azért teszi, mert várja a néző tekintetét, hogy hogyan fogadja. Fényes lesz-e a szeme műve láttán? Tudnunk kell, hogy egyetlen ítész van: a közönség. Mert az alkotó lehet elégedetlen, hiszen a tökéletesre csak törekedni lehet. Ezen a folyosógalérián a művek önökhöz fordulnak. Remélem és kívánom, hogy ki-ki találjon magának olyan alkotást, amelyen átsüt a fény, s szemén keresztül megérinti, hogy szívébe zárva hazavihesse." * * * A Bárka Művészeti Szalon tagjainak képeit az iskola tanulói, a szülők és minden szeretettel fogadott látogató február végéig tekintheti meg. Sas Erzsébet Fotó: Nagy Á. A Dienes Valéria Általános Iskolában már régi vendégnek számítanak a Bárka Művészeti Szalon alkotói. Az iskola nagy szeretettel ad rendszeresen otthont a művészetnek, Vitéz Zsolt igazgatói szavait idézve: „Szeretnénk, ha gyermekeink korán beszívnák magukba a szép iránti szeretetet, az alkotóművészet valamenynyi ágával megismerkedhetnének, ezért hoztuk létre a folyosógalériát, hogy gazdagodjanak általa." keresők. Ami nem vitatható el az - az, hogy a kiállítás látványos, szépen megrendezett, s hogy a képek változatossága, a virágcsendéletek, a természeti képek a tájképek gyönyörűen egészítik ki egymást. Lönhárd Ferenc, a Bárka Művészeti Szalon művészeti vezetője - a tőle megszokott magas színvonalon - bevezetőjében a következőket mondta: „Egy iskolában vagyunk, ahol ezeket a képeket többnyire gyerekek fogják megA kiállítók közül bárkit is kiemelni, nem volna igazságos. Ki-ki alkotóművészetének legjavát adja egy-egy kiállításra, s egyébként is vannak közöttük már jól ismert nevek, s vannak stílusukat most nézni. Szükséges tudniuk, hogy egy kiállításon három dolog van jelen: Az alkotó, a befogadó és az alkotás. A befogadók, azok a fiatalok, akik mindenre nyitottak, szabad a fantáziájuk, nincsenek még 4 1