Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-09 / 22. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 9. 'VASÁRNAP SZEKSZÁRDI 7/ Jókai- és Mikszáthregények filmen, tévében A moziban: „Hídember jj A méregdrága Széchenyi-filmhez képest hibátlan, kitűnő (vagy „csak" nagyon jó) filmeket láthattunk az elmúlt hetekben újra a „királyi" tévécsatornákon: SZEGÉNY GAZDAGOK, EGY MAGYAR NÁBOB, KÁRPÁTHY ZOLTÁN, FEKETE GYÉMÁNTOK, ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD, BESZTERCE OSTROMA - de hát láttuk mi már ezeket, ki-ki ízlése és ereje szerint kétszer-háromszor-hétszer, és így tovább. Sok középiskolás és nagyobb gyermek pedig §

ost látta, most láthatta e filmeket őször. Meg a „HÍDEMBER"-t is. Nagy szerencsétlensége a szegény (szegény gazdag) „HÍDEMBER"-nek, és még nagyobb szerencsénk nekünk, „mai magyaroknak" (József Attila), hogy ezekhez viszonyíthatunk. Mert ezek a nagy magyar filmek akkoriban még egy még hatalmasabb irodalmi (nemzeti és európai) értékre építettek, s az bizony nem kis feladat volt a filmművészet számára. Híd. Nemes eszme. Áthidalni... Gondoljuk csak át, kérem! Először is el kellett, hogy vigyenek minket a múltba immáron filmes eszközökkel: kosztümökkel, makettekkel - s egy másféle színészi játékkal, színészi jelenléttel. Sok bátorság is kellett ehhez, és alázat, s még előbb: mérhetetlen tisztelet saját nemzeti (és európai) de legfőként is emberi múltunk iránt, no meg még az irodalmi alaadott esetben egy Jókai-rePlnyt sem ártott nagyon-nagyon érteni, amihez nagy és igaz alázattal, tisztelettel, műgonddal kellett elolvasnia-újraolvasnia dramaturgnak, forgatókönyvírónak, filmrendezőnek... E régi magyar filmek először is „elutaztattak" tehát minket saját múltunkba: de csak akkor és csak azután kezdődtek! Csak azután jelent meg (ott a múltban) a jó meg a rossz ember, ezek drámai tusája, e filmes múltban pap volt a pap, tőzsdés a tőzsdés, bányász a bányász, és így tovább. Egyszóval: előbb színes történelmi képeskönyvet kellett teremteni a regényekből - immáron filmen, s abban a képeskönyvben aztán újra lejátszódott, lejátszódhatott a mi nagy drámánk, a szerelmi, a társadalmi, a magyar és európai. És mi ezt mind elolvashattuk. Immáron filmen is. (Mármint szüleink, nagyszüleink - én még vagy nem is éltem akkor, vagy bölcsis-ovis voltam...) Rákosi Mátyás „bibliájából" meg még csak szikrák sem kerültek át a mozivászonra - se két fillérért, se két és fél milliárdért. De tudják mit? Maradok független. Dicsérem én ezeket a műveket, mindentől függetlenül értékelem már látom - értékeiket, ajánlom is őket hétéves kortól, ahogyan nekem ajánlották valaha, s ahogy ajánljuk ezeket immáron évtizedek óta egymásnak, mindenkinek. Azzal, hogy ezek jók. Hogy „nézd meg, nem fogsz csalódni". Értékes élményt nyújtanak. Szórakoztatva művelnek, nevelnek, elvarázsolnak, emlékeztetnek. A saját elfeledett múltunkra. Meg úgy emberi mivoltunkra. Egyszóval: jók - DE nem, nem, soha: csak azért se a méregdrága, „a szegény gazdag Széchenyi-filmhez képest jók. Csak úgy. Csak úgy jók. Ahogy a jóság általában lenni szokott. Aztán megnéztem a „Hídember"-t. Nagyon vártam. A téma miatt is. A kor miatt is. Olvastam Széchenyi hatalmas naplóját. Szeretem és tisztelem őseink e kitüntetett korszakát: a reformkort, a 48-as forradalmat, a szabadságharcot. Áldozathozatala előttem szent! Továbbá, mivel tisztelem a témát, Széchenyi Istvánt viszont még szeretem is - Naplóin keresztül - és a néhai Baka Pistával közös szegedi éveink alatt de sokat beszélgettünk Döblingről - még elő is adta egyetemi színpadunk a Pista hosszú versét Széchenyiről... Meg kellett néznem a „Hídember"-t! Barátaim: a „Hídember"-t mindenkinek meg kell néznie: olyan szomorúan üres képeskönyv, olyannyira nem jelenik meg kockáin a „Mi Legnagyobb Magyarunk" s egyik legnagyobb magyar korszakunk, sem a Híd, sem annak az eszméje, nincs itt se Akadémia, se kor, se tér, se táj sem semmi a mi akkori életünkből, sem a mi mostani, mai életünkből... Semmi: Széchenyi terjedelmes és irodalmi szempontból is kiváló naplójából, semmi: a kor embereinek, a mi ősapáinknak-ősanyáinknak mozdulataiból, szavajárásából, semmi: az ő hiteikből, bűneikről, alakjaikból... De ez még „csak" elszomorító. Már a film képeskönyv-alapja sem eredeti, s nem is az eredetihez viszonyít tehát. Semmiféle „eredetihez" nem viszonyít. (Hanem mihez?) Amikor a jelmezek, díszletek, lovak, makettek felvonulnak, akkor a színészek mintegy „kieresztenek" vagy „leeresztenek", mit bánom én. (Nagyon is bánom.) De a színészt meg Rendező vezényli, a színész, ha játéka üres vagy szemforgató, akkor is ártatlan bizonyos értelemben... A Rendező becsült alá minket, valószínűleg, Tisztelt Néző, Kedves Olvasó - mintha mi nem lehetnénk látva látók és hallván hallók. Mintha mi ebből ki lennénk rekesztve, zárva. (Mondom: „valószínűleg" és „mintha".) Széchenyi üzent nekünk valamit, de úgy, hogy még a mi ükükunokáink is meghallhassák, aztán kitalált és megcsinált itt valaki egy filmet - ami elnémítja ezt az üzenetet, még csak arról sincs szó tehát, hogy mondjuk balga jó szándékkal meghamisítja! de bemutat nekünk egy ruhatárat, egy kelléktárat, sok makettet és digitális trükköknek tárházát. És igenis közpénzen. Köszönjük. De vitatkozzanak, beszélgessenek velem erről, nagyon kérem! Visszatérve a moziba, s arra az estére, amikor én láttam a filmet: már előre nem szerettem ezt a címet (bár ez meg kit érdekel - nem is mondom másért, minthogy elismerjem: volt egy, ez volt az én egyetlen „előítéletem"), de nem is a cím szerencsétlen volta miatt voltunk oly kevesen: úgyhogy sem sokan (sem egyre többen, sem pedig elegen nem voltunk...) a Panoráma Filmszínház nagytermében a minap. S nem is azért, mert nem vagyunk jó magyarok, nyugodjanak meg, kérem. Tizenegyen voltunk egészen pontosan. Nagyon nem örültem - de ki és miért is örülhetne ennek?! Kis-gimnazista színpadosom mondja ám erre aztán sokat sejtetően, látva aggodalmamat: „Talán mert kötelező iskolamozi, na majd akkor lesz itt teltház ..." - Erről a Prémium című szovjet meg a Hair című amerikai kötelező iskolafilmek jutottak az eszembe a 70-es évek végéről - hát ott tartunk? Igen, mármint e téren. A „Hídember" 1 címmel mármost az volt először a bajom, hogy a filmben, a filmből nem derül ki, hogy honnan e szó, a legnagyobb magyar állandó jelzője immár. Merthogy a mi édes magyar anyanyelvünkben a hídépítőt nem is oly régen még csak egyetlen szóval lehetett és kellett megnevezni, ez pedig aHÍD-VERO Pardon. Tiltakozom, hogy Széchenyiből ideologizálja meg magát egy akármilyen újmagyar identitástudat. Tiszteljük jobban egymás nemzeti és európai - világpolgári érzelmeit, kedves elvtársaim az Úrban. (Vitatkozzanak velem!) és éppen ezért: MINDENKIHEZ: Honfitársaim! Emberek! Magyar Testvérek! Polgártársaim! Nézzék meg (nézzétek meg) a HÍDEMBER-t, hogy beszélhessünk róla - majd azután. (Tehát nemcsak azért, mert olyan igenigen sok (köz-) pénzünkből készült...) Szóval, a „Hídember", higgyék el, nemzeti ügy. Csak nem ám úgy, ahogyan szánták. (Nézzék meg, beszéljük meg.) Ezért nem is írtam szakszerű „kritikát" róla, de amit leírtam, annak minden szavát vállalom: e szavakkal kellett Önöket moziba invitálnom, de ha kritikát írtam volna, az meg ilyen rövid lenne: külalak - elégséges. Nem a legrosszabb jegy azért ez, meg hát ezért is becsületesen meg kellett dolgozni, csak tán nem érte meg egész nyáron tanulni a pótvizsgára! Meg az a sok felhajtás ahogy az egész nagycsalád várja: szülessen meg már végre az az érdemjegy..., csakhogy éppen itt a bökkenő, a tartalom: mert az bizony elégtelen. Lenne. Mondom: ha kritikát írtam volna. De én moziba hívtam meg Önöket - a középiskolások már úgyis kötelezően vagy máshol csak szervezetten látták - tehát most Önökön a sor! Én már láttam! Samu Attila SZEREZZEN SZAKKÉPESÍTÉST A BGF PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KARÁN! A BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete az oktatásban közreműködő partnerével várja a tanulni vágyók jelentkezését a SZEKSZÁRDON induló közép- és felsőfokú, valamint emelt szintű szakmai tanfolyamaira. ÉRETTSÉGIZETTEKNEK: pénzügyi-számviteli ügyintéző, biztosítási ügyintéző, vállalkozási ügyintéző és mérlegképes könyvelő TANFOLYAMOKAT AJÁNLUNK. A képzés helyszíne: Bezerédj Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola (Szent László út 8-12.) Kezdés időpontja: 2002. szeptember Kedvezmények: - A részvételi díj több részletben fizethető! - AZ ELSŐ SZAKVIZSGÁJA DÍJÁT ÁTVÁLLALJUK! Az egyes képzésekhez szükséges egyéb feltételekről részletes írásos tájékoztató, valamint jelentkezési lap beszerezhető: BGF PSZF Zalaegerszegi Intézete Továbbképzési Osztály Zalaegerszeg, Gasparich út 18/A • Tel.: 06/92/509-922, Fax: 509-923 Bezerédj Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola Szekszárd, Szent László út 8-12. • Tel.: 06/74/ 315-177 (Július 1. és augusztus 23. között szerdai napokon 9-12 óráig.)