Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-02 / 21. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 2. m OŰUU6HKUI VASÁRNAP Egy nevezetes szekszárdi nap XLI / Lehet, hogy egyedül vagyok már naiv, gyermeki érzésemmel, de én úgy hiszem, az orvos valahogy halhatatlan. Hiába tudom, hogy ő is romlandó ember, mégis, aki annyi halálos betegséggel szembeszáll, győzedelmeskedik rajtuk, hogyan eshetne áldozatul ezek egyikének vagy másikának. Bízvást így hihették ezt négy emberöltővel előttünk is... dr. Cájásy Lajos A Tolnamegyei Közlöny 1882. június 4-én tudatta olvasóival, hogy dr. Gájásy Lajos, a megyei kórház igazgató főorvosa nincs többé. „A korai halálát okozó bajt is kötelessége teljesítése közben szerezte, a kórházban nagyobb •

pámban lévő tífuszos beteget keelvén, két ízben kapta meg a ragályos betegséget, melynek másodízben áldozatává lett" május 30-án. Vajon ilyen felelőtlen, vagy ennyire könnyelműen figyelmetlen lett volna? Egyik sem, életére, körülményeire visszatekintve nyugodtan kijelenthetjük, ezek áldozata lett a lelkiismeretes doktor. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve szerint Szekszárdon született 1837ben. Mélyről küzdhette föl magát, mert családjának még háza sem volt a megyeszékhelyen. Talán Pécsett járt gimnáziumba, az azonban biztos, hogy orvosi diplomáját Bécsben szerezte 1860ban, s mindössze három év múlva, alig 26 évesen lett a megyei •

órház igazgatója. A latinon és émeten kívül nemcsak kitűnően beszélt franciául, hanem verseket is fordított, többek között Victor Hugó költeményeit. A társadalmi élet jeles alakjaként részese a Szegzárdi Haladókör megindításának 1868-ban, három év múlva pedig - az óvoda nagytermében elnökletével alakult meg a helyi polgári olvasókör. Hamarosan, közadakozásból megalapítja a kórházi könyvtárat, amely azonban nem szakmai jellegű volt, hanem a betegeket látta el olvasmánnyal, hír- és képeslapokkal. Több társával együtt téli felolvasó estéket is szervezett népművelő célzattal. Szakirodalmi munkássága során ő indította el a kórház tudományos munkásságát egy évente megjelenő füzettel. Ez kezdetben valóban csak a címben megjelölt Évi kimutatás a szegzárdi Ferencz-közkórházban 1872-ik évben ápolt betegekről, de már ekkor közli az összes betegségfajtát, annak nemek és lefolyás szerinti megoszlását, az összes beteg foglalkozási és vallási megoszlását, valamint a kórházi költségvetést. Ez utóbbit, majd az ápoló szereket és módokat is részletezi a következő években, sőt időjárási és pénz- illetve könyvadományi kimutatást is hoz. A füzet 1876-ban egy íves tanulmánnyal bővül az emberi szervezet tápanyagairól, emellett részletes esetleírások is találhatók itt. Két év múlva a jellegzetes betegségcsoportokat vizsgálja és úttörő tanulmányt közöl A bordélyügy és annak mikénti rendezése - Egy erkölcsi társadalmi kérdés címmel, a végén javasolt rendszabállyal. A megyei orvos- és gyógyszerészegylet aktív tagjaként tartott fölolvasását A vizeled kémrendszerről címmel meg is jelentetik 1876-ban. Ha ezek után valaki azt hiszi, hogy bizonyára sok ideje volt, ha ilyesmire ráért, az bizony téved. Beosztott orvosa nem, csupán alkalmilag foglalkoztatott alorvosa volt: ők, de inkább Gájásy egyedül naponta 90-100 beteg ápolását és gyógyulását felügyelték, a főorvos alig húsz év alatt közel 30 000 kélrházi beteget kezelt. A megdöbbentő számhoz méltatlanok a körülmények. Noha sürgetésére tovább bővült a kórház, főleg télen a folyosókon hevenyészett szalmaágyon húzzák meg magukat a legyengült öregek és koldusok, s nagy eredménynek számít egy jégverem létesítése, saját kút ásatása. Az orvosláson kívül a teljes ápoló személyzet és a gazdálkodás felelőssége is az igazgatón nyugodott, s mindezért évi 640 forint fizetést kapott. Nem csoda, ha 1878-ban leírja: „De ki is van annyi veszélynek kitéve, mint éppen az orvos, anyagi helyzete pedig legtöbbnyire amúgy is szánandó. Az orvosi hivatal függetlenítésére történt már ugyan némi jobbítás, amennyiben a községi és körorvosok hivatala állandósíttatott, de a lényeges rész még hátra van." (Ma vajon mit írna?!) Az 1870-es évek végén - a behajthatatlan ápolási díjak miatt - még ez a sanyarú helyzet is tovább romlott: „Az orvosok és tisztviselők nem kaphattak rendes fizetést, a sütőés mészáros-számla pedig már régtől fogva fizetetlen volt, úgyannyira, hogy a mészáros már megtagadta a hús hitelezését s a kórház ellen a pört megindította". Ettől szabadult meg Gájásy doktor 1882 május 30-án. Utóda, dr. Tanárky Árpád megírja: „Vezetése alatt a kórház igen sokat emelkedett, az emeletes főépület kibővítése által - mely főleg az ő utánjárásának eredménye - a beteglétszám csaknem kétszeresére nőtt." A hálás Szekszárd még arra sem volt képes, hogy legalább egy zsákutcát elnevezzen róla... Dr. Töttős Gábor M ÓDON DERŰ 141. Bordélyügyi tényálladék Boldogult dr. Gájásy Lajos 1879ben azzal kavarhatta föl álmos megyeszékhelyünk szellemi állóvizét, hogy a kórház éves füzetében a bordélyügyről rendkívül szakszerű tanulmányt tett közzé „a polgárosodás és humanismus magasztos szelleme által" vezéreltetve. Az ilyen mondatok, hogy „A nemi ösztön az ember kebelébe oltott vágy, melynek kielégítésére hivatással bír" - csak bevezetőül szolgáltak. Gondos statisztikát közölt arról, hogy Angliában, ahol a bordélyok kérdését nem rendezték, az újoncok negyede és a katonák harmada, míg ellenben a rendezett Franciaországban tizede és nyolcada bujakóros, vagyis szifiliszes. Egyszóval jaj a gyarmatoknak! Nem jobb a helyzet New Yorkban sem, ahol „mindenféle nemű oly célú házak vannak. Egyikben minden estve bál - a házhoz megfelelő toiletteben a másik ismét nyíltan hirdeti, mint egy kereskedő üzletét, hogy mindenféle nemzetek szépségeiből, elkezdve a legzsengébb kortól, kik azonban igen fejlettek, a különféle korig, most kapott ismét egy szállítmányt." New Yorkban 200 ezer prostituáltak számlálnak egymillió lakosság mellett..." A nyakkendőjét is franciásan kötő doktor úr leírja: „E tárgybani igen bő tapasztalataim eredménye az, hogy két ötödét a munkahiánynyal párosult szegénység és nyomor, egy ötödét a megcsalatás és csak egy ötödét a valódi könnyelműség, vagyis a dologkerülés visz olyan helyekre." Szekszárdi statisztikájából az is kiderül, hogy őseink a nemi betegségek terén meglehetős munkát adhattak neki... Nem csoda, ha ezután az általa legkorszerűbbnek tartott hamburgi bordélyszabályt - némiképp viszonyainkhoz igazítva - javaslatul közli. Házat csak engedéllyel lehet nyitni, ott csak hivatásosok dolgozhatnak, akiket az orvos rendszeresen megvizsgál. Zenészként főleg a hárfás nőket alkalmazzák, ha azok már elmúltak 30 évesek. A hölgyek szolgálataikat nem adhatják hitelbe, sem zálogért, „de másrészt jogukban áll vendégeket, kik nem akarnak vagy nem bírnak mindent megfizetni, vagy a fizetés iránt nem tudnak megegyezni, bekísértetni." Tilos levelezni az ügyfelekkel, de ígéreteket sem kérhetnek számon. Egyszóval a polgári kultúrában is rendnek kell lenni... . Lanius Excubitor . t