Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-02 / 21. szám

SZEKSZÁRDI VASARNAP 2002. JUNIUS 2. Kitartás és jóindulat Az év tűzoltója 2002-ben: Bitz József Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata a tavalyi évben egy rendelet­tel létrehozta „Az év tűzoltója" elismerést, mellyel városunk hivatásos tűzol­tóságának azt a tagját tüntetik ki, aki az adott időszakban a tűzmegelőzés és a tűzoltás területén a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtja, illetve arra addi­gi tevékenysége Is feljogosítja. Az idén Szent Flórián napján, Dunaföldváron került sor az elismerő oklevél és a hozzá tartozó jutalom átadására - melye­ket ezúttal Bitz József főtörzsőrmester vehetett át Kocsis Imre Antal polgár­mestertől. I Hadd kezdjem azzal a jól meg­szokott kérdéssel: mi szükséges ahhoz, hogy valaki a legjobb, az év tűzoltója legyen? - A kollégák részéről az, hogy jelöljenek. Ezt meg is tették, és ezt szeretném megköszönni nekik. Ami engem illet, kitartás. I Talán mégsem csupán az. Va­lamivel több... - Persze. Megfelelő szakmai is­meretek, gyakorlat, hozzáállás. És jóindulat. Még ha furcsán hangzik is. Mi itt minden harmadik nap húsz társunkkal vagyunk össze­zárva. Egy ekkora közösségben pedig elkerülhetetlenek a súrlódá­sod a kisebb-nagyobb összezör­dülések. Ezek azonban egymásra figyeléssel, jóindulattal, segítő­készséggel, emberséggel mindig megoldhatók. A fiatal, újonnan felszerelő tűzoltókat sem lekezel­ni, kioktatni kell, hanem segíteni nekik, tanítani őket. Néha kicsit terelgetni is. Az életünk egyhar­madát egymással, egymás közt él­jük le. Legalábbis azokban az években, amíg tűzoltók vagyunk. Össze kell hangolni a feladatunk ellátásának jó minőségét azzal, hogy megpróbálunk normális, emberi légkört teremteni a mun­kahelyünkön. CIVILll!|p1 Ösztöndíjpályázat „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban" A pályázat a Miniszterelnöki Hiva­tal és az Oktatási Minisztérium tá­mogatásával kerül meghirdetésre. Kiíró: Alapítvány a Magyar Felső­oktatásért és Kutatásért. Pályázhatnak: főiskolai vagy egye­temi hallgatók. Beadási határidő: 2002. július 1. Az ösztöndíj elnyerésére olyan fia­talok pályázhatnak, akik tudomá­nyos diákköri dolgozatukat, szak­dolgozatukat vagy doktori érteke­zésüket a hazai civil szektor haté­konyabb működését és a civil szek­tor EU-csatlakozását elősegítő té­mából készítik. Az ösztöndíj pályá­zat kedvezményezettjei lehetnek a főiskolai és egyetemi szintű alap­képzésben, a szakirányú tovább­képzésben, a kiegészítő képzésben és a doktori képzésben részt vevő főiskolai vagy egyetemi hallgatók; függetlenül attól, hogy a tanulmá­nyaikat milyen oktatási formában végzik. A pályázattal elnyerhető ösztön­díj havi összege: hallgatók részére 25 ezer; doktoranduszok részére 35 ezer; predoktorok részére 55 ezer forint. A pályázati forrásból várhatóan 40 fő támogatására nyí­lik lehetőség. Az ösztöndíj folyósításának kezde­te: 2002. október 1. A pályázattal kapcsolatban szak­mai felvilágosítást adnak: Czinkos Tímea, a kuratórium titká­ra (AMFK), tel.: 473-7104, e-mail: timea.czinkos@om.hu dr. Andrássy Lászlóné vézető-főta­nácsos (OM), tel.: 473-7680, e-mail: laszlone.andrassy@om.hu . A pályázathoz szükséges adatlapok irodánkban Klubfoglalkozás sérült fiatalok számára A Kék Madár Alapítvány szeretettel várja „Algernon" Klubjába az olyan értelmi vagy sérült fiatalokat, akik dolgoznak vagy dolgozni szeretné­nek. Helyszín: Szekszárd, Civil Ház Béla tér 6. Legközelebbi foglal­kozásunkat június 5-én (szerdán) 16.30-18 óráig tartjuk. A további­akban kéthetente, szerdánként 16.30-tól találkozunk. Bővebb információt Keszthelyi Krisztinától és Füredi Krisztinától kaphatnak a következő telefon­számokon: 512-048, 512-049 Továbbra is várjuk a civil szférá­val kapcsolatos híreket, informá­ciókat, valamint a Szekszárdon működő nonprofit szervezetek rö­vid, bemutatkozó anyagait a Civil Ház irodájába. I TM GYIK - Civil Ház 7100 Szekszárd, Béla tér 6. - Tel./fax: 74/416-160 e-mail: civilhaz@axelero.hu web: www.webmagazin.hu/civilhaz Kissé azért tekintsük át az ed­dig a tűzoltóságon eltöltött éve­ket! - 23 éve kerültem a tűzoltóság­hoz, mint vonulós tűzoltó. Ez az az ember, akit a lakosság mint tűzoltót ismer, ő az, aki megy, és eloltja a tüzet. Három hónapos szakmai tanfolyamot kellett vé­geznem, és a munka megkövetel­te, hogy mást is elsajátítsak. Ta­nultam kishajót vezetni, motoros láncfűrészt kezelni, elsősegélyt nyújtani annak, aki rászorul. És még számtalan szakmai fogást, amit elsősorban a gyakorlat hoz magával. Ez pedig nem érdem.­Szükség. És előny. A technika, a felszerelések is sokat változtak a hetvenes évek óta; ez a fejlődés is sok dolgot megkövetelt az ember­től. • Könnyű tűzoltónak lenni? - Ahogy vesszük. Könnyű is, hi­szen ránk mindig akkor van szük­ség, ha valami gond van. Mi pedig megyünk, és megoldjuk. Ez elég egyszerű, nem? Eloltjuk a tüzet, kiszívatjuk a vizet, kivágjuk a ve­szélyessé vált fát, ha kell, állatokat mentünk, ha kell, tárgyakat. És ha kell, embereket is. Égő házból, roncsolódott járművekből, re­ménytelen helyzetekből. De nem mondhatom könnyűnek, ha arra gondolok, hányszor találkoztam a halállal, a pusztulással. Főként a gyermekek szenvedése, halála vi­seli meg az embert. Arra még évek, évtizedek múlva is emlék­szik. És az is ide tartozik, hogy tűzoltó családjának könnyű-e len­ni. Nekem megadatott a nyugodt és biztos családi háttér; türelmes, jó feleségem van. Ennyi év szolgálat a halál meg­tapasztalásán kívül hozott, ugye, elismerést is? - Hozott azt is, persze. Megkap­tam a Tűzbiztonsági Érem Bronz Fokozatát, kitüntettek Szolgálati Éremmel, kaptam belügyminisz­teri jutalmat. De ez nem fontos, és szerintem főként arra való, hogy a lelket tartsa a tűzoltóban. Ami fontos, az az elhivatottság, az élet és az értékek tisztelete, szeretete. Azt pedig nem lehet érmekkel, ki­tüntetésekkel belenevelni az em­berbe, ha egyébként nincs meg benne. Aki egyszer is igazi tűzoltó volt, az mindig az marad. Beléívó­dik, a részévé válik a készenlét, hogy bármikor bármi történhet, és az akarat segíteni. Aki jó em­ber, itt igazán jó ember lehet. És ez az, ami fontos. Kosztolányi Péter Fotó: Nagy Ágnes I A Dél-dunántúli Regionális Fej­lesztési Tanács 2002. május 23-i kaposvári ülésén döntött a 2002. évi regionális tükörprogramra be­adott pályázatokról. A beérkezett közel száz pálya­munka közül 50 pályázatot támo­gatott a tanács a humánerőforrás­fejlesztés, a közlekedési infrastruk­túra-fejlesztés, a kis- és középvál­lalkozások erősítése, valamint a tu­rizmus kategóriákban. Összesen több mint 1,7 milliárd forint talált gazdára a régió három megyéjében. A támogatások megyék közötti megoszlása: több mint 620 millió forint jutott Baranyába, Somogy­ba 540 millió, Tolnába valamivel több mint 590 millió. Töretlenül tovább folytatódik a régió repülőtereinek - Taszár, Po­gány, Őcsény - fejlesztése, az egye­temek oktatási kínálata szélesedik, és tovább erősödnek a régió kis- és középvállalkozásai a feldolgozó­iparban éppúgy, mint a turizmus területén. Koltai Tamás, a Tanács elnöke a döntést követően hangsúlyozta, hogy immáron második alkalom­mal adta bizonyítékát a testület an­nak, hogy komolyan vette a kon­szenzussal közösen megfogalma­zott célt, miszerint a régióban együttműködő megyék egyenran­gúan veszik ki részüket a feladatok­ból éppúgy, mint a pályázati lehe­tőségekből, s ez a hosszú távú part­nerség zálogának is tekinthető.

Next

/
Thumbnails
Contents