Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-05-05 / 17. szám

2002. MÁJUS 5. SZEKSZÁRDI A költészet négy évszaka" Négy nemzedék, öt író szerzői estjének sikere Szekszárdon „Hol vannak már azok a régi jó, teltházas író-olvasó találkozók?" - kérdeztük még a minap. De ma már nem kérdezhetjük: valami effélében volt részünk a „MindenSzerda-Esti Irodalmi Klub" pódiumán A „ZUG"-ban (április 17-én szerdán este 8-tól). „A költészet négy évszaka" címmel helyi alkotók szerzői estjén. Négy nemzedék - öt író... jelezte az alcím. S amit előre valóban nem tudhattunk: jelentős siker koronázta a vállalkozást: telt ház, taps, kitartó és feszült figyelem... mindvégig... meg még a folytatás ígérete! Először is dicsérnünk illik az írók valóban négy nemzedékre kiterjedő összefogását, aztán a Mzat megtöltő értő(!) közönség ^wdvégig segítő, kitartó figyelmét - s hogy oly lelkesen tapsoltak meg mindenkit - de néha külön egy-egy verset, novellát is! Azután ... Nos, csak egy hoszszabb írás vállalkozhatnék arra, hogy az „ötök" szerzői estjét méltassa! Talán majd ezt is megírja egyszer valaki... most csupán megpróbálom röviden tájékoztatni a tisztelt olvasókat - kivált ha irodalombarátok is egyben! Adott volt tehát a ZUG színpada: szemben a közönséggel az öt író, költő. És felolvastak... mintegy két órában, méghozzá időrendben a legifjabbtól a legtisztesebb korúig: Váncsodi József (VACSESZ) (23) kezdte - haikuk és más szerelmi költemények - s egy álom által elvégezni mind a sír keservét és a test eredendő, természetes rázkódtatásait..." - e shakespeare-i mottó^^ (VACSESZ orvostanhallgató.) BBegkülönösebbnek talán azt találtuk - s a legdicséretesebbnek is egyben -, hogy éppen e legifjabb író gyakorolja a legkötöttebb versformákat - méghozzá játszi könynyedséggel! (Sili Károly tüzes-indulatos versmegzenésítése és előadása tovább fokozta a hatást.) Hosnyánszky Tamás (HOSY) (24) szabadverseinek mottója: „Csak meg ne éljem álmaim halálát / Csak meg ne haljon álmaim élete" - meditációs prózaversekversprózák, amiket előadott - szinte színészi felkészültséggel... e legtöbbször mély belső élményeket megfogalmazó szövegekre hangos tapssal válaszolt a Nagyérdemű... „Mintha minden írásom egy-egy pillanatfelvétel lenne, egy-egy ittés-most lélek-szellem-pillanatkép." - vallja HOSY, aki szélesebb körben inkább talán zenészként volt ismert eddig. Dicső Zsolt (46) - „Holnapra én is belefélek" (a félek nem sajtóhiba!) - megjelenés előtt álló verseskönyvéből olvasott fel „A PAD"-ból (is) jól ismert költő, a folyóirat egyik szerkesztője... - A közönség nagy örömére szolgált, hogy mintha érettebb, egyre érettebb hangon szólna: abszurd? groteszk? alaphangvétellel amúgy sem könnyű „életanyagot" újra meg újra „témává avatni" - de Zsolt elkerülni látszik e zsákutcát. - Legújabb írásaiban ezt éreztük nóvumnak, eredménynek... de így is jól mulattunk persze észveszejtő humorán, mely régi kedves útitársunk ... „BETŰ alól nincs felmentés" - e szép és komoly mottóval azután Gacsályi József (56) olvasott fel, ami a szerző KÖVEK, VIRÁGOK c. kötetének amúgy záróakkordja. S e szó-éthosznak valóban és hitelesen megfelelni látszott: jöjjetek, kövessetek ezen az úton - sugallta az író - miközben jólesően feszült figyelmet keltett - s tartott fenn hosszan - minden költeményével. Aki tehát Szekszárdon Gacsályit „csak" könyvtárosként ismerné, keresse csak meg szépen a könyvét, vegye kézbe, nyissa ki: fedezze fel az írót-költőt-műfordítót is... (Ajánlom még A PAD jó néhány számában megjelent írásait. De talán még az sem volna túlzás, ha a „köz könyvtárosától" néha a saját könyvét kérnénk!) Időrendben végül H. Németh István (76)- „DOMBOLDALON" című új könyvéből és korábbi novelláiból Nagy Zsanett (Az anyavállalati ember) és Németh Judit (Szekszárdi csömöge - részletek) olvasott fel. Mindkét írás a tolnai táj - ég és föld (és ember) kozmoszában kalauzolt el bennünket egy rövid sétaúton... Elhangzott még Pista bátyánk tollából az eddig tán kevéssé ismert „Jeremiás új siralmai" című ószövetségi parafrázis, próza-költemény, mely megrendítően szép, el nem évül(het)ő lelki kordokumentuma egy a Hirosima óta megkezdődött új időszámításnak. (Több felütése is megidézte hangulatában a Jónás Könyvét, de néhol még Ady, József Attila, Radnóti vagy a fiatal Juhász Ferenc jajkiáltásait is a legújabb kor világégető hatalmi gépezetei ellen...) Elhangzott még az esten, hogy minden szekszárdi írónak (néhai szekszárdi, Szekszárdról elszármazott...) szentelünk-áldozunk egy-egy ilyen estet a legközelebbi jövőben: Vörösmarty, Garay, Babits, Illyés (NB: Illyés emlékév van!), Mészöly, Csányi, Baka, Csengey - s hogy kortárs szerzőinknek pedig további esteket rendezünk a Minden-Szerda-Esti Irodalom Klubjában a ZUG-ban! (Teljes videodokumentáció is készült - másolat kérhető a POLIP irodán a Babits MMK-ban. - Az öt író könyvei kaphatóak lesznek minden szerdán este a ZUG-ban.) * * * Következő szerdánkon (május 8-án) vitafórumot szeretnénk rendezni, melynek témája: „Egy állandó kísérleti színház megteremtésének esélyei itt és most, Szekszárdon" - minden érdeklődőt és érintettet szeretettel várunk a ZUG-ba este 7 órától. A Minden-Szerda-Esti Irodalom Klubjának tagjai RUHATÁRon innen és túl - Létektár a RUHATÁRban Egy európai (el)ismertségű tánc- és (mozgás-) színházműhely mindennapjai, mindennapi gondjai Szekszárdon - 1. rész Az Art Contact Mozgásszínház fellépett május 1-jén (szerdán) a Művészetek Házában délután 3 órakor a Bezons-Szekszárd testvérvárosi kapcsolat 35 éves évfordulója és a Szekszárd-Bezons Baráti Társaság 10 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepi programján. A társulatot utoljára a „RUHATÁR"-ban láthattuk az elmúlt év második felében, azóta tréningek és próbák folynak a Babits Művelődési Házban. A „RUHATÁR" című mozgásszínházi előadás Sárvári János és társulata színpadán 2001-ben készült el... de már jó évtizede nem lehet, vagy (nem lehetne) ismeretlen Magyarországon a szó: kontakt-tánc - mégis az; eltekintve természetesen a színházművészek. színházi szakemberek és egyéb vájtfülűek párezres táborától... Nem szabadna, hogy ismeretlen legyen, hiszen legkevesebb, hogy Joseph Nadj és társulata, a párizsi JEL Színház többszöri budapesti vendégszereplése kapcsán illett volna hogy legalább felfigyeljünk a kontakttánc-előadások üzenetére... (Nem szabadna tehát, hogy ismeretlen legyen a szó, mégis, jobb híján tegyük fel, hogy az.) Rendelkezésünkre állnak (vannak) ugyanis olyanféle fogalmak, melyek közelítenek a fentebb említett „bűvös" - hiszen ismeretlen: mégis működő, hiszen előadás-szervező, rendező elvet képező módszerhez - s noha egy társulat önvallomása nem mindig adekvát (s pláne nem objektív) támpont a vizsgálódáshoz - idézzünk mégis az Art Contact Mozgásszínház egy 1999. októberi tagtoborzó önvallomásából: „Az Art Contact Mozgásszínház várja olyan fiatalokjelentkezését, akik érdeklődnek a mozgással, tánccal megjeleníthető új, alternatív színházi formák iránt. Kedvelt területünk az improvizáció és annak tanítása, amely szerintünk kiválóan alkalmas a kreatív és belülről építkező személyiség fejlesztésére. Nem áll azonban távol tőlünk olyan színház megvalósítása sem, amelyben a szöveg és a mozgás egyaránt megtalálható." Mi van ebben kínaiul? (Arabusul?) Széles körben, általában ismertek a következő fogalmak: mozgásszínház, kísérleti színház, műhelymunkák - mindezek persze „úgy általában" szélesen, néha homályosan értelmezve jelentésüket és jelentőségüket veszíthetik! E kultúrjelenségek magyarországi fogadtatása és megismerése során persze alaposan felül kell hogy vizsgáljuk az eddigi honi legendákból (nem) ismert, elképzelt „modern", „forradalmian új", „a holt színházat remélhetőleg megváltó (és leváltó) színházi kísérleteket..., merthogy a progresszív, törekvő, megújító, újat kereső hozzáállást egyetlen paraszthajszál választja el (mint tudjuk) az ellenkezőjétől: az új tradicionalitástól, az új klisék kultuszától... A másik kérdést az a tény veti fel, hogy Babits, Mészöly, Baka, Csengey, Csányi László s még oly sok köztünk élő kiváló művész városában volnánk, vagyunk: s itt aztán pláne ajánlatos lenne élesen különbséget tennünk a két fentebb vázolt hozzáállás és működési elv s főként a teremtődött művek megítélése tekintetében: igyekezzünk látva látni, hogy mi az, amit látunk, hallunk, érzékelünk... mi az értéke, ha van egyáltalán... Talán ha többet várna el ez a város, a néző e társulattól (is), s ezen kritikus elvárásának hangot is adna... Hiszen ha... sikertelenül jár itt egy műhely, az a vásár szintén kettőn állt: a város nem akarta talán igazi, nagy teljesítményekre ösztönözni alkotóit... azaz nem érdemelt jó színházat, ezt nem hívta-kényszerítette életre, nem lett és ne is legyen hát neki. (Folyt, köv.) Samu Attila