Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-28 / 16. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ÚJ NEVJEGYET VITTÜNK Számolni kell a Tücsök Klub Zenés Ifjúsági Színpadával Aki létezése kezdetétől - 1995­től - fontosként tartja számon a Szekszárdi Tücsök Klubot, érte­sülhetett arról, hogy a büszkesé­günkként elkönyvelt kis csapat a benne ifjúvá serdültekkel zenés színpaddá is rangosodott. Az a vakmerőség sem hat újdonság­ként, hogy új névjegyét elvitte Bé­késcsabára - meghívásos alapon ­a Scherzo elnevezésű országos versengés VII. alkalmára, ami áp­rilis 12-13-^14-én kínálta magát az új minőségben való bemutatko­zásra. Kivételesen nem díjakért, a r részvételért történt a dolog és ami Tücsköknél a további munkához elengedhetetlen; tanulnivalóért. Most, itt elárulom, hogy a fesz­tivál befejeztével máris elkezdő­dött az elemzés és tartott volna hazáig, ha az autóbuszban meg le­hetett volna nézni azt a videó fil­met, amit az egyik Tücsök-anyuka remekelt. (A videó készülék volt alkalmatlan a lejátszásra.) Tücskeink mindeddig brillíroz­tak a Scherzo táguló mezőnyében már csak a puszta létezésükkel is, hogy ilyen nagyszabású viadalra el mernek jönni húszegynéhá­nyan „névtelen incifincik" és ami­kor a VI. szemlén maga mögé uta­sított helyezésekkel, méltatással nagy együtteseket, megjött az örömmel keveredő csodálat is. A nagyon magabízó csabaiak és pá­paiak (e két városban zajlik a fesz­tivál - évente váltva egymást) egy évig nem tudták megbocsátani, hogy a Tücsök-nép leelőzte a tuti­ra menő nagyokat. Körükben most ezért keltett nem kis izgal­mat, hogy megint megjöttek, itt vannak a Tücskök, pedig az idei versengésben még több volt a Gó­liát együttes, mint korábban és még markánsabb, hogy milyen hatalmas anyagi támogatás áll a bemutatkozók mögött, hiszen komplett színházi előadásokat is hoztak a musical kategóriában (Lionel Bart-Oliver és Presser-Fe­jes Jó estét nyár, jó estét szere­lem.) Már a korábbi alkalmak is mutatták, hogy a hazai színház­élet eléggé nem foglalkoztatott vagy mellékes keresetre szoruló profijai milyen szívesen dolgoz­nak fizetőképes amatőr együtte­sekkel. Az sem számított megle­petésnek, hogy az ifjúságinak ne­vezett társulatokban igencsak sok volt megint a túlkoros, komédiás hajlamú ember; éltes nők, férfiak vegyesen, akik azt gondolták, itt a sztárcsináló alkalom színész zse­nijük bizonyítására. Aki igaz hűségese vagyok a Tücsköknek és annak a gondolat­nak, ami életre hívta ezt a klubot, az előbbiekért morogtam Pápán is. Most, igaz szűk körben, de még rondákat is mondtam. Tán számít némi mentségnek, hogy valaha atletizáltam és úgy látszik, halálomig fontos marad számom­ra a fair play, a sportszerű játék, mindaz, ami nem az ellenfelek el­taposására megy. Régóta nem titok, hogy meg­annyi szekszárdi és Tolna megyei­vel együtt szeretem a Tücsköket. Azt most verem dobra először, hogy felnőtteket megillető főhaj­tással tisztelem is őket, mert megint csak nem egy szál magam­ban, igen nagy értéknek tartom, amit ezek a gyerekek tudnak és tesznek. Azt nevezetesen, hogy képesek összeénekelni a kérgese­dő felnőtt szíveket, meg-meg­gyújtva az összetartozásnak azt a nagy tüzét, ami mellett mindenki­nek fenntartott helye van. Legfő­képpen pedig azoknak, akik he­lyett Babits Mihály azt írta egykor, hogy önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Ugye nem kell hosszan beszélni arról, hogy milyen élhe­tetlenné válhat az élet a közösség, a megtartó szeretet, a másik em­ber fontosságának tudata nélkül? A Tücskök ezzel is szolgálnak ne­künk. A békéscsabai realitások engem megijesztettek 2002 zaklatott ta­vaszán. A rendezők kezéből már akkor kicsúszott a hatalmas fel­adat, amikor majd órányi késéssel került elő a zsűri és akkor léphe­tett csak színre a vendégek, vívók köszöntésére a város polgármeste­re. így indult a lavina. Semmi sem akkor zajlott a továbbiakban, mint azt a program ígérte. Valahogy az sem fér az én biztató jövőképem­be, hogy három napig kísértett a másik, a mások munkája iránti közöny a parádés Ifjúsági Házban. A játszókat nem érdekelte a másik játéka. Pápára még nem ez volt a jellemző. Ne morogjak, mert az individualizmus korunk betegsé­ge? Világjelenség is és ragálysze­rűen terjed? Morgok az utolsó le­heletemig! A zárónap délelőttjén a Tücsök Klub zenés ifjúsági színpadának bemutatója azért kezdődött egy­órás késéssel, mert a fényes tekin­tetű és a színházasdit önérdekből 2002. ÁPRILIS 28. is favorizáló zsűri elaludt. Akkor kapták a telefonos ébresztőt a há­zigazdáktól, amikor el kellett vol­na éppen kezdeni a bemutatót. Tücsköket zavarba hozni ugyebár nem lehet; kihasználták a holtidőt és soron kívüli próbával lakták be a színpadot. És annak ellenére, hogy kezdéskor tizenvalahányan ültek csak a műsoruk végére be­népesülő 400 személyes nézőté­ren, bemutatták a műsorukat. Ugyanolyan természetességgel, já­tékossággal, mintha telt lenne a ház, szóval igazi Tücsök-módra, mert nem tudnak és ne is tanulja­nak meg soha akármit is fél szív­vel-lélekkel csinálni! (Értékelés­kor két szólista teljesítményét emelte ki a zsűri, Kövendi Eszter és Hunyadi Roland énektudását, rátermettségét.) Egyébként rendezők és bírálók nagy hangzatosan méltatták, ün­nepelték a végén egymás munkák ját, bár hajszálon múlott, hog^ nem tört ki az eredményhirdetés­re várakozás egy órájában a palo­taforradalom, pedig a Pápai Zenés Stúdió plágium árán, de ugyanúgy megénekeltette, megtáncoltatta, csápoltatta a közönséget, mint Pá­pán a Tücsök Klubosok. Mindettől függetlenül jó volt Szekszárdot képviselni Békéscsa­bán és ott hagyni az új névjegyet azzal az ígérettel, hogy jövünk, akárcsak a budapesti Hangyaban­da vagy a gödi Gézengúzok. De nem valószínű, hogy a mű­ködési költségeket 20-30 ezer fo­rintos föllépésekkel kiegészítő Tücskök rendezőt, dramaturgot, díszlettervezőt, koreográfust tud­nak majd alkalmazni a jövőben. Pedig erre kaptak szakmai útrav^. lót. Marad tehát a régi rend; ve^B tőként, mindenesként Béresne Kollár Éva, a Tücsök-anyukák és -apukák támogatásával végzett munkája. Egészen jó garancia. Nem? László Ibolya MEDDŐ ORAN Az élet csodálatos dolog... Furcsa módon, ez a gondolat (érzés?) nem akkor tört rám elementáris erővel, amikor egy gyönyörű szép nővel szeretkeztem az ágyban, hanem (ha jól emlékszem) kb. 1-2 perccel azután, hogy arra gon­doltam, URAM ÉS TEREMTŐM igazán elintézhetné végre már nekem azt, hogy elaludjak és ne is ébred­jek föl soha. De nem aludtam el. Nem jött álom a szememre, de közben akaratlanul is jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat - és közben szép lassan megvirradt. Kinéztem az ablakon. Néztem a porban ugrándo­zó/fürdőző verebeket. És néztem a szép nőket. Hi­hetetlen, hogy mennyi szép nő van Szekszárdon is. És egyébként is, rájöttem arra, hogy minden gond, baj, kellemetlenség ellenére csoda szép mese or­szágban/világban élünk, akárcsak Alice. És mert szebbnek láttam, szebb is lett ez az egész világ. Pedig voltaképpen nem változott meg semmi sem, csak bennem történt valami változás. Egyébként Nagy László (a nagy költő), úgy hi­szem/érzem, továbbra is azt üzeni mindenkinek: „Csókolom a szíveteket, barátaim." Csak ennyit tudtam kiizzadni (tiszteletem és sze­retetem jeléül) József Attila születésnapja alkalmá­ból. Bálint György Lajos ZÖLD SZIGET Egynyári virágpalánták, balkonnövények, muskátlik, zöldségfélék palántái, díszcserjék, virágföld kapható. BEÜLTETÉST VÁLLALUNK. Szekszárd, Csap u. 20. Telefon: 06-30/993-19-68

Next

/
Thumbnails
Contents