Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-21 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2002. ÁPRILIS 21. VASÁRNAP JUL Egy nevezetes szekszárdi nap XXXV. Garay János nagyjából olvashatatlan művében, a Csatár című eposzban van két emlékezetes hexameter: „Párt pártot nyom, erő az erőt, s nincs szünete végig / A riadó zajnak, melly egymást fojtva üvöltöz." Valahogy nagyon ismerősek az 1832-1834 között írott sorok... Szerencsére a megélt történelem is bővelkedik hasonló pillanatokban. Boda Vilmos után dr. Őrffy Imre mondhatta el magáról, hogy leghosszabb ideig képviselte a megyeszékhelyt a nemzet-, majd országgyűlésben. Bodával még annyiban is összevethető, hogy éppen annak első s^ktes évében, 1884-ben szülém Szekszárdon, atyja, Lajos a Szekszárdi Takarékpénztár elnök-vezérigazgatójaként kapott nemesi címet és göbrői előnevet 1909. február 14-én, s ezt négy fia is viselhette. Imre ekkor már végzett jogász, előbb a közalapítványok igazgatóságán dolgozik, majd 1910-től a közalapítványok bánáti ügyészségének vezetője, később jogügyi tanácsos. Az első világháborúban tüzértiszt, bátorságáért és vitézségéért több kitüntetést kapott, végül századosi ranggal szerepelt le a Monarchia összeomlásakor. A politikában 1919 őszétől vállalt szerepet, s 1920 tavaszán diadalmaskodott Szulimán György kisgazdával szemben. Hautólag diadal is ez, a korabelAtó azért megjegyezte: a túlságosán széleskörű és titkos választójog a hibás, „a mi népünk még nem érett, ezt legjobban igazolja a szekszárdi választókerület harca, modora eredménye. A választási biztos január 17-én a legnagyobb jóakarattal tudta csak Szulimán György ajánlását elfogadni, és egy héttel később ez a jelölt, akit senki sem vett komolyan" Őrffy 5829 szavazatával szemben 4128 voksot kapott. Két évvel később, amikor a helyi sajtó arról cikkezett, hogy a „magyarok jellemének a nyílt szavazás felel meg", Szulimán 1011, Őrffy 4953, Sebestyén Jenő 1759 ajánlással indult. A szavazás során Őrffy 4953, Sebestyén 4864, Szulimán mindössze 203 választó bizalmát nyerte el. Ennek az volt az oka, hogy a kisgazda ellen már megalapozott per folyt, rebesgették, ha nyer is, megsemmisítik majd mandátumát. így jött el a második forduló. Dr. Őrffy tudta, hogy az nyer, aki a legkisebbel megegyezik, ezért megígérte Szulimánnak, ha az híveivel segíti, képviselősége esetére perét megszüntetteti. Ezután közel négyszáz szavazattöbbséggel nyert dr. Őrffy. Sikerét 1926ban, majd 1931-ben megismételte, s tegyük hozzá, méltán, mert Szekszárd sem előtte, sem utána soha nem kapott annyi állami támogatást, mint ekkoriban. Ebből futotta a Séd-patak (máig meg nem haladott jelentőségű) rendezésére, városi kislakások építésére, pénzügyi palota megalakításának állami támogatására, s még sok másra. Ezért dr. Őrffy Imrét 1927. június 13-án a város díszpolgárává választották. Nyolc év múlva azonban ez nem hatotta meg a helybelieket, akiknek többsége a szintén díszpolgár, ráadásul megyebeli származású Gömbös Gyula politikája ellen szavazott, s a kisgazdapárt megyei vezetőjét dr. Dulin Jenőt vitte a parlamentbe több mint hétszáz szavazattöbbséggel. Igaz, de mégsem igaz ez, mert Szekszárd kitartott a megbukott Őrffy mellett, de a falvak lakossága nem: ők döntöttek s ezen csak négy év múlva változtattak. Az 1889ben született dr. Dulin - akárhogy is nézzük - nem mindennapi pályát futott be. A Tolnamegyei Hirlap főszerkesztőjeként, lendületes szónokként ostorozta a kormányzatot, képviselősége első évfordulóján például így: a miniszterelnök „azt mondta, hogy Magyarország olyan, mint egy virágos kert, amelyben gyönyörűség élni... A szónok megrendülten állapítja meg, hogy ebben az országban csak a temető virágai nyílnak, még a Bach-korszakban sem volt olyan lélektiprás, mint Gömbös kormányzása alatt". Az új korszak vezető pozíciókba juttatja: 1945-1949 között igazságügyi államtitkár, posztja minden örömével, gondjával és a kiéleződő problémájával. Talán a jövő pártjainak is üzent, amelyek néha csak utólag gondolkodnak el nemzetféltő intelmein: „Egységet kell mutatnunk, ha ez sikerül, sikerülni fog a választási harc, ha ez nem sikerül, akkor innen elmegyünk, és vissza sem jövünk." Azt persze Dulin is mindig hangoztatta, hogy lehet bár államtitkár, Szekszárdról, választókörzetéről nem feledkezik meg. Lehet, hogy ilyen egyszerű lenne a megbecsülés receptje?! Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 135. Hajdani indulatok Manapság szokták ugyan menteni kortársainkat, hogy a választások hevében mindent mondanak, a jámbor választó aztán győzze megemészteni négy évig, de azért déd- és üköregapáink sem mentek a szomszédba egy kis epeöntésért. Jó példa erre 1884, amikor Tolna megyében a kormánypárt minden képviselője megbukott, élen a párt társelnökével. Egy Euripon álnevű szerző ezért is jelentette meg Vizsolyi Gusztáv bukása, fény- és árnyképek Tolnavármegyében című röpiratát. A csatavesztés okait így látja: „Gyűlölt, megutált volt az az ember, aki nem szolgált velők egy táborban, ahol, mikor a haza oltára előtt imádkoztak, személyes érdekeiknek istápolásáért könyörögtek az istenekhez... Az elnyomás irtózatos reakciója volt az, melyet azok teremtettek, kik el akarták ölni a szabad gondolkozást, akik az ajkakra fagyasztották a szót, mielőtt kimondatott volt, akik a lelkiismeretet rongy árunak tekintették..." A kései olvasó már-már azt hihetné, hogy lám, az ellenzék hangja, amikor nem éppen hízelgő ecsetvonásokkal fölvázolja a győztes Boda Vilmos arcképét: „Modora előzékeny, s ha jobb lábával kelt föl, kedves is. Járása olyan, mint a rostáé, mikor kézben van, s a tiszta szemből kiválasztják az üszögöt. És Boda Vilmos sokáig rostálta elveit, míg a függetlenség tiszta magja maradt meg lelkében..., szolgabíró korában képes volt arra is, hogy a balpárt legnépszerűbb polgáremberét, csupa kormánypárti lelkesedéből e§y választás alkalmával lecsukatta... És ha Boda Vilmost mindenki előzékeny és udvarias embernek tartja, alig akadt ember, aki nem fedezett volna fel arcán időközönkint egy sajátszerű vonást, mely azt árulta el, hogy elégedetlen..., az a félreismerhetetlen szilaj kedv, melyet a szegzárdi vörös bor néha a legmérsékeltebb elemekben is megteremt, sohasem hozott gyümölcsöt Boda Vümos arcára, s ha igen, az legfeljebb sárga barack színű volt..." „Kétféle szeme van, az egyik világos, a másik sötét. Tolnamegyében pedig mindenki tudja, hogy nála kétszínűbb ember nincs. És ezt maga is tudja, annyira, hogy Varasdy Lajos tanfelügyelőnek a kaszinóban mondott eme szavait: - Te nem országgyűlési képviselő, hanem országgyűlési képmutató leszesz, ha megválasztanak - fel sem vette." S ha a győztes ilyen volt, vajon mit mondtak a vesztesre?! Lanius Excubitor Dr. Őrffy Imre Dr. Pulin Jenő