Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-07 / 13. szám

^^^^^"szekszABDI VASÁRNAP 2002. ÁPRILIS 28. H uszonöt év„. Kinek tovatűnő pillanat, kinek pedig nehézkesen vonuló évek szürke sora. Egy valami azonban biztos: számve­tésre, emlékezésre ad alkalmat, külö­nösen, ha egy iskoláról van szó. Idén ünnepli fennállásának huszonötödik évét a szekszárdiak szívében Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolaként meg­maradó intézmény s annak gyakorló iskolája. Ez utóbbi ünnepi rendezvény­sorozatáról Antus Györgynével, az ál­talános iskola igazgatónőjével beszél­gettem. - Március végén tartjuk kulturá­lis és sportbemutatónkat, melyen a iskolánk iránt érdeklődő leendő el­sősök és szüleik is részt vesznek. Ők az ovi-suli program során rend­szeresen betekintést nyerhettek in­tézményünk hétköznapjaiba, s így talán a váltás sem lesz oly nehéz. feemutatjuk az iskola eddig elért eredményeit, és jelenlegi profilun­kat. - Az évfordulóhoz fűződőén van-e lehetőség más iskolákkal való kapcsolattartásra? - Természetesen van. Angol, né­met és anyanyelvi programot indí­tottunk, melybe többfordulós vetél­kedővel vontuk bele a város iskolá­it. Ennek értékelése és díjazása má­jusban, a záró rendezvényen törté­nik majd. - Addig azonban a gyerekek is ünnepelnek a maguk módján... - Régóta vágynak egy fából épült játszótérre az iskolaudvarba. So­kan közülük megálmodták, részle­tesen lerajzolták, milyennek kép­zelik el. Hatalmas várnak, amiben számtalan folyosó van, körötte ma­gas falak. A rajzokból látható a vár alakú kiállítás az aulában. - Az álmokban a legszebb, hogy néha teljesülnek... - Február végén rendeztünk egy bált, aminek bevételét a játszótér felépítésére fogjuk fordítani. Itt szeretnék köszönetet mondani az iskola pedagógusainak, a cégek­nek, magánszemélyeknek, akik se­gítségükkel közelebb juttattak minket e cél eléréséhez. - Volt-e a pedagógusok, illetve a támogatók között olyan, aki régen itt kezdte tanulmányait? - A mostani ötvenkét kollegából harmincegyen itt végeztek a főisko­lán, a szülők és segítők pedig töb­ben az általános iskola tanulói vol­tak. S ha már volt diákokról beszé­lünk, hadd említsem ismét a máju­si záró programot: zenés-táncos es­tével szeretnénk megkoronázni az ünnepségsorozatot, ahová meghív­nánk régi diákjainkat, tanárainkat. Szeretettel várunk mindenkit és örömmel fogadjuk az esetleges se­gítséget, hozzájárulást a leendő programjainkhoz. Panyi Zita egészségesebb, mindig van saláta 0%-os zsírtartalmú tej és mindez ingyenes. Hétfőn délután ellátogattunk a Heurékába, ami a Csodák Palotájá­hoz hasonlít. Kipróbálhattuk, mi­lyen lehet átélni egy földrengést, milyen az élet egy afrikai faluban, beszélgettünk a számítógéppel. Megnéztünk egy filmet a Mount Everest meghódításáról, ami térha­tású volt, így teljesen beleéltük ma­gunkat a történetbe. Kedden délután egy csokigyárba mentünk, ahol a gyár megtekintése után kedvünkre kóstolgathattunk a különféle mennyei édességekből. Ezt a lehetőséget senki sem hagyta ki... Ajándékcsomagot is kaptunk, valamint vásárolni lehetett a gyár boltjában. Szinte minden­ki teli szatyorral hagyta el ezt a helyet Szerdán délután az isko­la tankonyhájában egy finn sü­teményt készítettünk, melynek tölteléke sós tejberizs volt. Ezen a délutánon teljesen felszaba­dultak és vidámak voltunk. Este még utoljára együtt tölt­hettünk egy kis időt finn part­nereinkkel, becsomagolhattuk a sok ajándékot, amit kaptunk tőlük. Mindig az utolsó este a legrosz­szabb, hiszen ekkorra már min­denki összebarátkozott a társával, a családdal. Csütörtökön reggel indultunk haza és már délután fél 2-kor meg­érkeztünk Szekszárdra. Nagyon jó egy ilyen programba bekapcsolódni, hiszen jól érzed magad, sok érdekes dolgot ismersz meg és - mivel az egész program angol nyelven zajlik - nyelvtudá­sod bővítéséhez is igen hasznos. Próbáld ki, kapcsolódj be te is, ha lehetőséget kapsz, és ha valami ilyesmire vágysz! A programban részt vevő diákok Segítség a beszédészlelési zavarral küzdő gyerekeknek Az újságot író sze­mély néhanapján en­ged a csendes szo­morúságnak, s elme­reng: mi mindennek válik színterévé az a néhány hasáb, mely időről időre az olvasó elé kerül. A kisstílű irigységből fakadó személyeskedéstől kezdve megjelen­nek az egysíkú, ám annál keresettebb bulvártermékek, végül a számunkra olykor követhetetlennek tűnő érdekek is összecsapnak a „szent magasság­ban". Igazi felüdülés, ha olyan témá­ról írhatunk, ahol segítenek egymás­nak az emberek, ahol a tudásnak, az egyéniségnek nemes egyszerűséggel örvendenek, még ha a másik hátat is fordít... A következőkben nem min­dennapi kezdeményezésről lesz szó, mely sok kisgyerek életébe hozhat si­kerélményeket, mosolyt, önbizalmat. A jövőben a 2. Számú Óvoda Ka­darka utcai épületében BESZÉDJA­VÍTÓ CSOPORTOT szeretnének in­dítani, ahol a súlyos beszédészlelé­si zavarokkal küzdő gyerekeket fej­lesztenének. Ők azok, akik sajátos foglalkozás, terápia hiányában még 5-6 évesen sem tudnak teljes biz­tonsággal a beszéddel kommuni­kálni, ebből következik, hogy a ka­pott információkat sem tudják mindig a megfelelő módon értel­mezni. Fontos hangsúlyozni: ezek­nek a gyerekeknek néha kiemelke­dően magas az intelligenciaszint­jük, ám születéskor vagy korábban károsodott a beszédközpontjuk és nem is mindig az artikuláció, ha­nem a fonológia (a nyelvi szint mé­lyebb rétegei) szintjén. Ők később sem tudják az információkat meg­felelően felvenni, ezáltal képtele­nek az iskola támasztotta követel­ményeknek megfelelni, haladni társaikkal. Akik területükön igen sokat tesz­nek azért, hogy a csoport elindul­jon: Péri Zsuzsanna gyógypedagó­gus-logopédus, Horváth Erika, a szekszárdi 2. Számú Óvoda vezető óvónője, valamint Ács Rezső képvi­selő, aki a kezdetektől felkarolta, támogatta a tervet. Horváth Erika elmondta: „Nevelőmunkánk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a súlyos kommunikációs rendellenességek jelentős mérték­ben befolyásolják a gyerekek visel­kedését, érzelmi-értelmi fejlődését. Az ambuláns logopédiai ellátás minden óvodában biztosított, saj­nos azonban minden óvodában ta­lálunk olyan gyerekeket, akiknek a heti 2-3 logopédiai foglalkozás nem elegendő. Hosszabb ideje fokozott odafigyelést fordítunk a kisgyerme­kek speciális megsegítésére. Az e célból kialakított feltételrendsze­rünket, szakmai tapasztala­tainkat szeretnénk felaján­lani a továbbiakban a város­beli s -környéki gyerekek ilyen jellegű problémáinak enyhítésére." Nézzük a té­nyeket! A Kadarka utcai óvodában a csoportindítás­hoz szükséges tárgyi felté­telek részben biztosítottak: logopédiai foglalkoztató, Ayres­terápiás terem. Ezeket jómagam is megnéztem. Az észak-amerikai gyermekpszichológusról (Jean Ayres) elnevezett Ayres-terápia (mozgásfejlesztéses terápia) alkal­mazásához is minden eszközük megvan; ezekből néhány: függő­hinta, térhágcsó, függő tányérhin­ta, csúszda, óriás labda, füles labda stb. Ayres 1972-ben jelentette meg „Szenzoros integráció és tanulási zavarok" című munkáját, melyben felveti: a tanulási zavarok (így a be­szédészlelési zavar) hátterében rendellenes neurofiziológiai folya­matok állnak. Ezek feltérképezésé­re dolgozott ki komplex terápiát. Ami a személyi feltételeket illeti, szükségünk lenne óvodapedagó­gusra, asszisztensre, dajkára. Péri Zsuzsanna elmondta: több megye­székhelyen működik ilyen csoport nagy eredményességgel. Szívesen tartanak tájékoztatót a szülőknek, akár egyénileg is a Kadarka utcai óvodában, vagy a 74/ 317-689-es számon kereshetik őt. Fontos a szü­lök igényének felmérése, a tájékoz­tatásuk a foglalkozások jellegét ille­tően. Néhányan ok nélkül tartanak attól, hogy gyermeküket „megbé­lyegzett" óvodába írassák. Ilyesmi­ről szó sincs, hiszen a többségi óvodában indítandó 6 fős csoport esetén teljes lenne az átjárhatóság! Lennének anyanyelvi-, mozgásos­kommunikációs-, vizuális-moto­ros-, diszlexia és diszkalkulia meg­előző*, logopédiai-ritmikai foglal­kozások. A „hagyományos" dolgo­kat tanulnák az ide járó gyerekek is, csak a fent említettek jegyében, és minden nap egyéni fejlesztő fog­lalkozáson is részt vennének. A már meglévő csoportok mel­lett egyenlőre egy ilyen beszédjaví­tó csoport indítását tervezik. Fon­tosnak tartják a szülők folyamatos bevonását, tájékoztatását; hogy mi várható el adott pillanatban a ki­csiktől, mi számít javulásnak, mi adhat nekik otthon is örömet, si­kert. S minthogy az óvodai beíratá­sok ideje következik, örömmel és szívesen várnak minden kisgyer­meket szüleivel együtt, remélve, hogy szakmai tapasztalatuk, segí­teni akarásuk és gyermekszerete­tük minél több kicsinek nyújt él­ményekben gazdag, boldog óvo­dáskort. Panyi Zita

Next

/
Thumbnails
Contents