Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-31 / 12. szám

Kész regény ,A beszélgetés: fény" - mondja Goethével Vámos „Akik érzékenyek az emberi értékekre..." 400 000 Ft a rákellenes alapítvány javára Kiállítással egybekötött sikeres vásár 2002. március 4-én, a Vállalko­zók Háza I. emeleti kiállítótermé­ben egész nap a megnyitóra ké­szültek, a rendezők a „Segítő Kéz" Nőklub tagjai, akik a 35 Tolna me­gyei képzőművész által a „Thermo­kezeléssel a Rák Ellen" Alapítvány javára rendezték meg azt a kiállí­tást, amelyet 17 órakor dr. Hegedűs Éva, a Tolna Megyei Önkormány­zat szociális és egészségügyi bi­zottságának elnöke nyitott meg. A nagyszámú érdeklődőt először Sas Erzsébet újságíró, a „Segítő Kéz" Nőklub vezetője köszöntötte, azzal, hogy annak a kis, ámde na­gyon lelkes gárdának, akik rövid fennállásuk óta már a második ilyen nagyszabású rendezvényt szervezték meg, továbbra is egyet­len célja marad: Segítő Kezet nyúj­tani mindazok számára, akik erre rászorulnak. A nőklub ezzel a ren­dezvényével immár közel S millió forintot gyűjtött a „Thermokezelés­sel a Rák Ellen" Alapítvány javára szolgálnak. A kiállítást megnyitó dr. Hegedűs Éva nagyon meleg és elismerő szavakkal szólt azokról a művészekről, akik mindig, minden korban, az emberiség fontos dolga­ira odafigyelve, átérezve annak fontosságát, művészi érzékenység­gel reagálva a hívásra, alkotásaik­kal szolgálva, példát mutatnak, s minden embert arra ösztönöznek: ki-ki a saját tehetsége, lehetősége szerint tegye ugyanezt. Köszönet a Művészek az egészségért kiállításért Bazsa Imre, Beda László, Biszák Lász­ló, Börcsök Zsuzsa, Cseh Gábor, Cvitkovits Márta, Decsi-Kiss János, E. Nagy Mária, Freund Antal, Gáti Mari­ann, Guld Mihály, Hornok István, Horváth János, Hucker Ferenc, Kalmár Sándor, Kádár Krisztina, K. Spirk Már­ta, Link József, Mayer Zsófia, Mözsi­Szabó István, M. Bodó Mária, Nemes András, Nemessányi Gyöngyi, Patkós Mária, Péger József, Puxler Gyuláné, Reisz Tamás, Sckultéty Erzsébet, Stekly Zsuzsa, Sütő Károly, Szabó Mónika, Szabó József, Szili Márta, Zsíros Ari képzőművészeknek, hogy kiállításuk­kal hozzásegítettek ahhoz a célkitűzés­hez, hogy a Tolna Megyei Kórházban, minél előbb Thermokezeléses eljárás­sal is gyógyíthassák a rákos betegeket. „Segítő Kéz" Nőklub Szekszárd „Thermokezeléssel a Rák ellen" Alapítvány M- 2002. MÁRCIUS 3. . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vámos Miklós a tőle már megszokott, nyitott akta­táskával, szerényen lépe­getett be a színpadra. Fényeffektek, csinnadratta nélkül. Se nagy ajnározás, se sok hűhó. Semmiért! Sőt: a világért se. Mind­ezek ellenére a nézőtéren ülők között vélhetőleg senkiben sem merült fel, hogy jobb lett volna Mónikához vagy Claudiához menni. Mert ugyebár ők is „beszélgetnek"... Már-már elszégyellném ma­gam, hogy Vámos mellé idecitá­lom soraim közé e két kirakatba­• át, de nem véletlenül teszem. [iszen az általuk vezetett műso­rokban elképzelhetetlen a vámosi bensőségesség. A régimódi, rá­érős történetmesélés közvetlen­sége, ugye. Hát akkor ez az, csap­nánk le: ezért van szükség az ef­fajta „tóksókra"! És minden bi­zonnyal - Vámos embersége és emberiessége az egyik ok, amiért kell, amiért vevők vagyunk, ami­ért érdeklődünk. Iránta. És per­sze a beszélgetőpartnerek iránt is, de a lényeg mégis az, hogy ő mit hoz ki az önként feltárulko­zókból, merre irányítja őket és bennünket. Ugyanis egy másik, külső fülelő számára hallhatatlan eszmecsere is folyik. Bennünk, saját egymagunk között. A má­sok életének eseményeivel pár­huzamba vagy ellentétbe állított « .ját emlékeinkről. Ami a mások etébe leselkedés másutt, az itt önmagunk vizsgálata és helyen­ként leleplezése. Aztán ne feled­jük Vámos többi jellemvonását se. A halk szemlélődést, a hűvös intelligenciát, a kötelező udvari­asságot... Valóban. Ez az ötvenkét éves író, aki megjárta már a New York-Budapest metrót is, mára csendes és derült várakozással tekint mások személyiségére, életére. (Ha ugyan nem ilyen volt világéletében.) Tapasztalt és el­kötelezett beszélgető és beszélte­tő; jól hallgat, jól irányít. A kijáró tiszteletet látatlanban, előre meg­kapja tőle a partner. Aki ezúttal maga jelentkezhetett, kitűzve a piros szalagot, melyet a műsor előtt a Babits művelődési ház munkatársai kínáltak fel minden­kinek. Ez ugyanis egy „közönséges műsor" volt. Akadtak is „közön­séges" jelentkezők, Vámos el­mondása szerint többen, mint Pes­ten szoktak, így aztán az elmesél­tek után megala­pozottan vonhatta le a következtetést: minden ember éle­te kész regény. (Persze nem min­denki írja meg.) Hogy a műsor címére visszacsa­tolt és megadta a magyarázatot, nem is maradt soká ez a mi írónk. Összességében kevesebb, mint másfél órát töltött velünk. Vessünk számot! A jegy több egy ezresnél, az időtartam vagy nyolcvan perc. Nem állunk vala­mi jól - ennyiért egy moziban több fényt, hangot meg multit ka­punk. Plex, természetesen. És még popkornt is ehetünk, vehe­tünk kokakólával együtt. Csak fo­gyasszunk. És tele leszünk él­ménnyel. Már ameddig bent va­gyunk. Utána meg mindegy. Vá­mosnak viszont nem. Ő nem azt a nyolcvan percet adta, amit adott. Emlékfényképeket adott és kulcsokat. Albumokba és ajtók­hoz, amelyeket később kinyitha­tunk. De csakis mi magunk. Ezúttal nem teszi meg helyet­tünk se George Lucas, se Steven Spielberg. Nekünk kell megdol­gozni ezért is. Megéri. Kosztolányi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents