Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-24 / 11. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁRCIUS 17. VASÁRNAP ML Buszos kalandjaim 3. Gy.k.: a „Buszos kalandjaim 2." folytatása Szóval október 31-én este lemaradtam a nem létező járatról. Viszsza a kollégiumba. Miután köznevetség tárgyává váltam, orvosegyetem lévén „elsősegély" gyanánt némi (gy.k.: 1, azaz egy és nincs még egy pohár) tokaji bor elfogyasztása mellett foglaltam állást. Inkább ülést. A rögtönzött B-terv szerint a reggel a hat óra 00-s BETŰ NÉLKÜLI győri járattal történő hazaérkezést céloztam meg. A kis lelkemben létező puskaporos hordót egy apró szikra, azaz szobatársam változtatta tűzzé: menjünk el a PEK-be. (nemcsak gy.k., hanem sz.k. (gy.k.: szekszárdiak kedvéért): Pécsi Egyetemi Klub) bulizni. „Ám legyen!" szólt az ítélet. ^ Buli háromig. W Alvás ötig, „a csomagom kész van, a küszöbön áll", csak menni kell a pályaudvarra. Szobatársam az 5:45-ös járattal kíván hazatérni Veszprémbe. Együtt caplatunk ki a buszpályaudvarra, kiérkezésünk ideje 5:25. meglepetésemre a nyolcas kocsiállásnál, mely a szekszárdi buszok kiindulópontja, hozzávetőlegesen, meg amennyire egy ilyen buli után saccolni tud az ember száznál többen állnak. Na, mondom, szevasz Szekszárd, gyalog előbb hazaérek, mint azzal a busszal. Ám az utunk a tizenegyes kocsiállás mellett vezet el, az ott álló buszon pedig a tábla: Pécs Pécsvárad - Szászvár - Bonyhád Szekszárd. Rajta talán öten. Indulás időpontja 5:25. „Szevasz Dénes, jó utat, én erre a •

uszra felszállok" - és az igeidő em helyes, mert az utolsó szó már a fedélzeten hangzik el... Az összehasonlító elemzés a „normál" járat és e között arra az eredményre vezet, hogy +50 perc, +40 km, +46 Ft és -100 utas. És a személyem oldalán megjelenő kétmázsás kandisznó - ugyanis ez akkora malac volt, hogy röfögött. A teljességigény megkívánja tőlem, hogy az eredmény két komponensét részletesebben elemezzem: Szóval Pécs-Szekszárd (és visszaútra ugyanígy) érvényes időadatok: Volánbusz, Pécsvárad érintése nélkül, sajna csak délelőttönként 1 óra 5 perc. Pannon Volán, Pécsvárad érintésével 1 óra 20 perc. Kivételt képez a „vasárnapi csotrogány", a diákjárat, ami Szekszárdon a teltházas hatás pillanatában ajtót zár, Bonyhádon 2 emberkét kipottyant, Pécsváradon felvesz 3-at az előbbiek helyére. Időeredménye 1 óra 1015 perc. Gemenc Volán ugyanezen az útvonalon másfél óra. Távol álljon tőlem, hogy a bonyhádiakat lokálpatrióta érzelmeikben sértsem, de ez a relativitáselmélet helyett azzal magyarázható, hogy a Gemenc Volán telephelye Bonyhádon van, ennek következménye a pályaudvaron a 8-10 perces várakozás szinte pokoljárás vagy pokolállás/ülés a buszon. De ha egyszer Bonyhád ekkora világváros, vagy közlekedési csomópont, hogy enynyit kelljen időzni... Az utasmennyiségről: ne felejtsük el, hogy halottak napja/Mindenszentek előtt történt mindez, „normál esetben" az említett győri járaton még szabad hely is van. Az egészről annyit, hogy Bonyhádra körülbelül egyszerre értünk a győri járattal és örömmel vettem észre, hogy a száz utas két buszon osztozott. Kiegészítésképpen csak anynyit fűznék hozzá, hogy az én járatom buszvezetője panaszkodott a velünk utazó kollégájának, hogy a reggel ötös szegediből kettő sem volt elég... De ők megpróbálták. DoP eti rendes KET LET Az idősíkon átrepül egy kismadárka, egyedül. S ha a kiónozó lesben áll, már ketten repül a madár. Rajzolmány: Sziráki Zsolt Rímelmény: Wessely Gábor „A SZER

ETET ELKISERT..." Gyémántl

akodalom Ritka, megható és felemelő pillanatoknak lehettem résztvevője, 2002. március 9-én, a városházán töltött három évtizedes munkásságom utolsó munkanapján. Hauszer János és Hauszer Jánosné született Glöckner Katalin gyémántlakodalmát vezethettem le, két gyermekük, hat unokájuk és 7 dédunokájuk, valamint a vők, menyek, unokavők és unokamenyek körében. A volt BM Klub esztétikusan és ünnepi pillanatokhoz méltóan átalakított felső szintjén, a nászinduló hangjaira érkezett a jubiláló házaspár, akiket két unokájuk Hauszer Edit szavalattal és Hauszer Bea énekkel köszöntött. A család, amely körbevette Kati nénit és János bácsit, meghatódva nézték, a meg-megránduló vállat és a kicsorduló könnyeket. 60 esztendő minden örömét, bánatát, fájdalmát, sikerét, és megpróbáltatásait élték át ezekben a percekben, amikor szeretteiktől körülvéve visszagondoltak a suhanó időre, amelyben hadifogság, börtön, gyermekszülések, unokák várása, súlyos betegségek jelezték az állomásokat. Gyémántlakodalmat megélni, kevés embernek adatik meg. Megünnepelni szerető családi körben, még kevesebbeknek. A „hivatalos" aktus után, a két ünnepelt nem látszott ki a virágok és az ajándékok özönéből. A pezsgős koccintás közben, könnyes szemmel mondták-mindketten: „A szeretet elkísért bennünket, s vigyázott ránk." Az ajándékok között ott volt, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának ajándékkosara, s a menyasszonyi csokrot, Kocsis Imre Antal polgármester küldte a jubiláló házaspárnak. Kedves Olvasó! Ennyi a tudósítás Hauszer Jánosnak és feleségének Glöckner Katalinnak a gyémántlakodalmáról, amellyel három évtizedes anyakönywezetői munkásságomat - köszönet a családnak - hivatásom gyakorlásához méltóan, ünnepeltem és zártam. Köszönöm minden ifjú és kevésbé ifjú házaspárnak, hogy ezek alatt az évtizedek alatt részese lehettem életük egyik legszebb napjának. Köszönöm a bizalmat, a tiszteletet, ami felém áradt ezek alatt az évek alatt. Köszönöm a sokszor elmondott mondatot, miszerint soha nem lett hivatalnok szívem. Köszönöm, hogy még otthon, a lakásomon is felhívtak, megkerestek. Köszönöm a sok virágot, a mosolyokat, a könnycseppeket, s köszönöm a sok köszönetet. Mindenkinek kívánok boldog békés házaséletet. Ne feledjék: „Azért élünk, hogy szeressünk és szeressenek." A gyémántlakodalmát ünneplő Hauszer János és Glöckner Katalin szavait veszem kölcsön, amivel kollégáimtól, ügyfeleimtől, a társszervek munkatársaitól elköszönök: „A szeretet elkísért és vigyázott rám." SAS ERZSEBET a Polgármesteri Hivatal volt anyakönywezetője (ma már „csak" újságíró)