Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-17 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁRCIUS 17. VASÁRNAP ML Egy nevezetes szekszárdi nap XXXI. Hét női sors ível hat emberöltőn át, s egyiküké már a ma élő szekszárdiak előtt ért tragikus véget. A többiek elsősorban a maguk korában keltettek közfigyelmet, bár igaz, korántsem csekélyet. Az első helyi érettségizők egyikéről hajdan a fővárosi sajtó is írt, másikuk intézményét az egykori kultuszminiszter is elismeréssel dicsérte. Minderről, s azokról, akiket itt nem mutattunk be a nőknek szentelt válogatásban, már bárki olvashat az e héten megjelent Hajdani tolnai hölgyek könyve három kötetében, amelyet tisztelettel ajánl e sorok írója az érdeklődők könyvespolcára. Krammer Zsófia (Szekszárd, lesége és XIX. sz. vége - ?) hivatalnok, író-, drámaszerző- és újságírónő. Atyja Krammer Vilmos könyvkereskedő. A Közérdekben kezdett publikálni, első megjelent műve A mester című novellája, amely a Hajda•

olnai hölgyek könyve első köteen olvasható. A leány című drámáját 1908-ban adták elő szülővárosában, ahol négy év múlva először tett hölgyeink közül sikeres érettségit: a nyolc év anyagából két év alatt vizsgázott. Számos cikke, kritikája jelent meg szekszárdi lapokban. Budapestre költözött 1914 novemberében, további sorsa ismeretlen. Kujáni Gáborné, rádóczi Boda Zsuzsanna (Pozsony, 1917. ápr. 2. - Szekszárd, 2001. okt. 13.) képesített titkárnő, családanya, emlékiratíró. Atyja rádóczi Boda Dezső, mT édesanyja álgyeti Tüköry Lívia, férje dr. Kujáni Gábor. Szűkebb és tágabb családja életét, küzdelmes, de Ács derűvel viselt sorsát Szakonyi Károly bevezetőjével adta közre. A 180 oldalas könyv intim és izgalmas bepillantást enged a történelem viharaiban hánykódó XX. századi nő hétköznapjaiba, ünnepeibe, megpróbáltatásaiba. Műve: Emberségem kötelez Szekszárd, 1994. (Arcképe ebből a kötetből származik.) Kvassay Anna, eöttevényi Eöttevényi Olivérné (Szekszárd, 1878. - ?) írónő. Kvassay Gyula és Halmay Aranka leánya, 1897. május 31-től férje később főispán és udvari tanácsos. (Gulyás Pál gyűjteménye szerint 1935-ben még élt Budapesten.) Cikkei kezdetben a Nagyváradi Naplóban jelentek meg (1904). Művei: Asszonyokról, virágokról (Elbeszélések) Pozsony, 1904., Szégyenlem magam (Magánjelenet) Bp., 1904., Bolygó szívek (Regény) Bp., 1905 „Ajkaik a boldogságot keresik (Regény) Kassa, 1909., Németországi úti emlékek Kassa, 1909., A sátán feegyéb elbeszélések Kassa, 1910. Lágler Berta (Kistormás, 1846 körül - Szekszárd, 1903. márc. 11.) zongoratanítónő. Atyja Lágler Sámuel evangélikus lelkész, anyja Hoffmann Karolin. Első képesített zongoratanítónőnk, aki a korabeli pedagógiai lapokba és a helyi sajtóba több cikket írt. Lindtner Vilma, Fittler Vilma, Lintner Sándorné (?, 1879 körül ?) írónő, színdarabszerző. Fittler Bálint jogász lánya. Atyját 1884ben nevezték ki királyi alügyésznek abban a perben, amely Szekszárdon folyt, s hazánk legtöbb halálos áldozattal járt lincselését tárgyalta. Az ügy vizsgálóbírója Babits Mihály, a költő édesatyja, egyik védőügyvédje pedig Dienes Valéria édesatyja, Geiger Gyula. Vilma 1884-1888 között Szekszárdon élt, a Majer-Arlow-féle magán elemi iskolában Dienes Valéria osztálytársa volt. A Bonyhád és Vidéke című hetilapban megjelent Ila című novellája egyben legelső nyomdafestéket látott írása is, a Hajdani tolnai hölgyek könyve első kötetében olvasható. A mű megírásakor már óvónő, akinek később 24 önálló műve jelent meg: legendák, versek, köszöntők, mesék, novellák. Néhány ezek közül: Jézuska pajtásai Bp., 1926., Gyermeklélek virágai Székesfehérvár, 1926., Jön a Jézuska Székesfehérvár 1926., Jézuska jászolánál Rákospalota, 1930., Városi kisleány, falusi menyecske Rákospalota, 1930., Gyermek-színdarabok Kalocsa 1931., Magyar fészek fiókái Bp., 1931., Saláta Sára Bp., 1939., Meselámpa Bp., 1940., Mesefa Bp., 1941., Paszuly Pista lakodalma Bp., 1942., Mese Marci vándorlása Bp., 1943 és 1946. Lőrinczy Ida, Bálint Jenőné (Szekszárd, 1878. nov. 25. - ?) polgári leányiskolái magyar-történelem szakos tanár. Bálint Jenő felesége, majd özvegye. A MajerArlow-féle magániskolába járt, az Erzsébet Nőiskolában végzett. Nagykárolyban 1900tól, Kecskeméten 1906tól, szülővárosában 1922-től 1938. nov. 1-jéig tanított, az önképzőkör vezetője volt. Cikkei a Polgári Iskolai Tanárok Közlönyében (1916) és a szekszárdi értesítőkben jelentek meg. Nyugdíjazása évében Szent István címmel méltatta az első királyt. Több színdarabot is szerzett és rendezett. (Képünkön utolsó tanítványai körében.) Máday Vilmosné, Hirsch Róza (Szekszárd, 1880 körül - ?Bp„ 1931 után) polgári iskolai tanítónő, szociális munkás. Pályája megkezdése után hamarosan férjhez ment, családjának élt, majd 1914-1918 között a főváros VIII. kerületének közgyámja, az 1919es forradalom után népjóléti megbízottja lett. Férje halála után viszszavonult. Számos cikke jelent meg a korabeli napilapokban. Ismeretlen helyen és időben kiadott műve: Gyakorlati útmutató közgyámok részére. Majer-Arlow-féle tanintézet, Majer-Arlríw Mária tanintézete Szekszárdi lánynevelde, amelyet már az 1850-es évektől működtettek, majd 1868-tól hivatalosan megnyitottak. Alapító igazgatója Majer Antalné Arlow Mária. Pénzért nyújtott hatosztályos képzést, de szemben a helybeli tömegiskolákkal, ahol 60-80 gyermek is jutott egy tanítóra, itt 30-40 leányra öt-hat pedagógus figyelme irányult. Alapfokon oktatott németet, francia nyelvet és zongorázást is elsajátíthattak fakultatív tárgyként a növendékek. Korszerű szemléltető eszközei, saját kertje, jól felszerelt tornaterme országosan is ritkaságnak számított, ezért amikor 1876-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter meglátogatta (!) követendő példának állította. Az iskolához bentlakásos diákotthon is tartozott. Tanítványai közül sok derék és kamatoztatható tudástőkével induló későbbi tanárnő mellett - kiemelkedik Dienes Valéria, az első magyar profeszszornő. Az intézmény anyagi okok miatt szüntette be működését 1904-ben, addig az első felszabadított Tolna megyei jobbágy, Mayer János Széchenyi utcai házában működött. Az épület ma is áll. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 131. Női ragályos betegség Nem csalódik a Tisztelt Olvasó, ha kitalálja: ilyen szellemes címet nem e sorok írója, hanem más adhatott ennek a néhány sornak. Nevezetesen Jahn János, aki a Tolnamegyei Közlöny 1883. március 11-i számában tette szóvá a nők dohányzásának ügyét. „Sok mama nem tudja, hogy lánya a magános percekben mily élvezettel ereszt egypár cigarettát - füst alakjában - levegőnek. Sok férfi nem tudja, hogy dohánynak jó részét felesége cigarettázza el. A tiltott gyümölcs jobb! És mindezt miért teszik? Azért, mert nagyúrias - de elég bolondos, mert nemükön felül akarnak emelkedni. Férfi, ha dohányzik, meg nem rójuk - ámbár nála is csak ferde szokás ez -, de ha nő dohányzik, azt nem tekinthetjük másnak, mint vad kinövésnek, mely nemes gyümölcsöt nem hoz. És milyen jól áll nekik a cigaretta!!! (Nem állhattam meg, hogy fel ne kiáltsak.) Kedves olvasóm, ha még láttál cigarettázó nőt, úgy képzelj magadnak egy három napos kölyök macskát, mely patkányt akar fogni, - vagy képzelj magadnak egy kukorékolni akaró csibét, és könnyen elképzelheted, mily nevetésre ingerlő alak egy cigarettázó nő. (...) Vagy nézzük egy gyúródeszka vagy lábas mellett - főzőkanállal a kezében - álló nőt, ki cigarettáz, nem-e (!) méltán elmondhatjuk a miatyánk hatodik és hetedik kérését: »Uram, ne vígy a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.« Ma-holnap oda jutunk, hogy a civilizációt többé nem a szappannal mérik, hanem azzal, hogy mennyi dohányt fogyasztanak a nők és mennyi szeszes italt a férfiak. És akkor féltünk téged hazánk, mert te léssz a legcivilizáltabb." Ezekután nem érdektelen talán az a fenti képet kiegészítő adalék, hogy a Hajdani tolnai hölgyek könyve harmadik kötetében, a Tolna megyei nőlexikonban is akad egy fénykép, amely cigarettázó nőt ábrázol. Simontsits Béláné Kurcz Emma a Szegzárdi Római Katolikus Alapnevelési (ma: Óvoda) Egylet elnöknője volt, neki köszönhetjük a népkonyha létrehozását is. Vajon ehhez mit szólna az egykori vehemens férfipárti cikkíró? Lanius Excubitor