Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-01-13 / 1. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JANUAR 13. VASÁRNAP -U 'Kávéházi randevú Aki kérdez: Gál László főszerkesztő Aki válaszol: SAS ERZSÉBET újságíró .2002-ben tizedik évéhez érkezett az indulása óta mindig ugyanezen az oldalon megjelent „Kávéházi randevú" sorozat, melyet szerzője Sas Erzsébet újságíró kollégánk kitartó munkával, lelkesedéssel és nagynagy szeretettel írt, s amelyből 2001. december 12-én megjelent a második interjúkötet. A beszélgetés ennek apropójából készült. - Készítettél leltárt az elmúlt kilenc esztendőről? - Bevallom nem készültem, de pillanatok alatt megteszem. Kilenc év, közel ötszáz interjú, abból pontosan háromszáz került a könyvekbe. A különbözet abból adódik, hogy sok olyan interjú készült, ami azért nem kerülhetett a könyvekbe, mert nem Szekszárd, •

;tve városkörnyéki emberekkel szült, így a szerkesztés során ők „kiestek". - Ha már leltározunk, legyen teljes, mikor jelentek meg a könyvek, s melyikbe hány interjú került? - A Nőkről nemcsak nőknek, Kávéházi randevú kötet, amelyet én csak rózsaszín könyvnek hívok, 160 interjút tartalmaz és 1998 márciusában került az olvasók elé, a Férfiakról nemcsak férfiaknak, Kávéházi randevú, kék könyvet 2001. december 12-én, egy nagyon bensőséges és karácsonyi hangulatú könyvbemutató keretén belül adhattam át az olvasóimnak. A könyvbemutató sikere természetesen a barátaimnak szólt, akik nagy szeretettel és lelkesedéssel készültek a bemutatóra. A visszajelzések azt mutatták nemS

sak számomra volt karácsonyi és jmteli az a hangulat, amelyet a bűvészetek Házában olvasóimmal átélhettünk. - Mint tudjuk, az ünnepek sajnos gyorsan elmúlnak, jönnek a hétköznapok. Hogyan tovább a sorozattal? - Igazából az volt a tervem, hogy amikor a Férfiakról nemcsak férfiaknak könyv megjelenik, befejezem a sorozatot. Ennek több „akadálya" is van. Egyrészt az olvasói reagálások, miszerint „szó sem lehet róla, hogy ez a sorozat hiányozzék a Szekszárdi Vasárnapból", másrészt az a titkos vágyam, amit aztán többen megerősítettek, hogy jó lenne a 10. születésnapjáig vinni ezt az oldalt. Most éppen abban „mesterkedem", hogy hogyan tovább. Újabb és újabb témák merülnek fel, ki kell választanom belőlük azt, amit az olvasó a legszívesebben fogadna. - Talán sokan tudják, sokan nem, hogyan kezdődött 9 évvel ezelőtt ez a sorozat? - Az akkori főszerkesztő, Takács Zsuzsanna, akit kiváló újságírónak és még annál is jobb főszerkesztőnek tartottam és tartok, megkért, hogy kellene a Szekszárdi Vasárnapba, egy olyan igazi „saserzsis" valami. Meglepetésemre a mennyiséget egy oldalban határozta meg, sőt, azt a kérésemet is teljesítette, hogy mindig ugyanaz az oldal, amit választottam, egyszóval a 15. oldal legyen az enyém. A felelősség óriási volt, hetente egy egész oldal! Azóta kilenc év telt el, úgy gondolom, sikeresen megbirkóztam a feladattal, a változó főszerkesztők véleménye szerint, ez az oldal mindig biztos pont volt az újságban. Lehettem beteg, lehettem szabadságon, lemondhatta az interjúalany az utolsó pillanatban az oldal akkor is a helyén volt. - Volt olyan, aki lemondta? - Természetesen. Persze nem azért, mert meggondolta az interjút, hanem mert valami közbejött neki az utolsó pillanatban. Ilyen van, erre nekem mindig számítanom kellett. - A könyvbemutatón is elhangzott ez a kérdés, kikkel volt könynyebb „randevúzni", a nőkkel vagy a férfiakkal? Sőt továbbmennék, kiket volt könnyebb megírni? - A nők hamarabb megnyíltak, gyorsabban sikerült velük kontaktust teremteni. A férfiak kicsit nehezebben, de annál nagyobb öröm volt számomra, hogy látszott rajtuk, végre egy újságírót az is érdekel, hogy milyen volt a gyermekkora, nemcsak a munkahelyi, szakmai dolgai. A megírás pedig számomra mindig egy játék. Sokszor 10-20 oldalból „összerakni", amit az olvasó majd olvasni fog. A legnagyobb boldogság pedig, hogy az interjúalanyok szinte kivétel nélkül elfogadták, sőt meg voltak elégedve azzal, ahogy láttam őket, amit írtam róluk. Ezek szerint sikerült a beszélgetésből azt kiválasztani, amit ők maguk is szerettek volna magukról tudatni. - Milyen érzés volt a két könyvet együtt látni? - Gyönyörűséges! Mindent elfelejtettem, amin addig keresztül mentem. Annak, aki még nem adott ki könyvet, el sem tudja képzelni, milyen hihetetlenül nagy munka előzte meg. Minden interjúalanyom megkapta a róla készült interjú fénymásolatát, azzal, hogyha azóta történt vele valami kiegészítheti, utóiratot írhat hozzá. Majd visszajuttatták hozzám. Illetve... de erről nem beszélnék. Aztán a fényképezést is kihagynám, mert a könyv szerkesztése, nem az olvasóra tartozik. Ezzel a feladattal a szerzőnek és segítőinek kell megbirkóznia. Mindenesetre itt mondok köszönetet, Ruskó Istvánnak és Steiner Gabriellának, akik a nyomdai előkészítést végezték, Jantner Lászlónak, aki a fotókat készítette, Vincze Bálintnak, aki a borítót tervezte, a Páskum Nyomdának, amely a színes borítót nyomta, s a Szekszárdi Nyomdának, ahol a végleges formáját megkapta a második kötet is. Ez a „stáb" úgy látszik nagyon egységes az én életemben, mert mindkét könyvemet változtatás nélkül ők segítették „megszületni." Remélem a jövőben is számíthatok rájuk. - Ezt úgy érted, hogy készülsz még könyvkiadásra? Vagy már vannak konkrét terveid is? - A Kávéházi randevú sorozatot valamilyen témában ez év novemberéig szeretném írni, hogy elmondhassam 10 esztendőn keresztül ment hétről hétre egy sikeres, olvasott sorozatom. Erre szüksége van a lelkemnek. Természetesen szeretnék még könyvet írni, elsősorban az 1994-ben megjelent „Szélben" című könyvemet szeretném egy újabb bővített kiadásban megjelentetni, amit kifejezetten az olvasók kérésére teszek. Aztán van egy tervem, ami az eredeti foglalkozásommal függ össze. A szekszárdi városházán, az anyakönyvi hivatalban megélt szép és szomorú, mulatságos és mély érzéseket hordozó történeteket írnám meg, kölcsönvéve tanítómesteremtől, Ordas Ivántól a címet, amit az anyakönywezetői jubileumomra írt írásának adott. Kicsit meg kell változtatnom ugyan, mert a cím már: „Három évtized, piros fehér zöldben" lesz. Aztán... A többit nem árulom el, legyen inkább meglepetés. Még egy mondatot ha megengedsz, s ebben szeretném ha semmi „időzített hízelgést nem látnál", ugyanis nemcsak neked' szól, mint a Szekszárdi Vasárnap jelenlegi főszerkesztőjének. Nagyon köszönöm minden eddigi főszerkesztőnek, hogy ezen az oldalon mindig az jelenhetett meg, akit - természetesen szubjektíven - kiválasztottam beszélgetőtársnak. S, hogy sosem kellett gondolkodnom azon, hogy odaengedjem-e írni, hogy ez Sas Erzsébet oldala. Mindig szabad kezet kaptam, s ezt eddig is és ezután is igyekszem a főszerkesztő, ám elsősorban az olvasó megelégedésére megszolgálni. Heti könyvajánlat: A Kávéházi randevúk 2. - Férfiakról, nemcsak férfiaknak, című kötet az 50-es melletti könyvpavilonban megvásárolható. ÍMinden kedves olvasónak üzlet- és munkatársunknak sikerekben és egészségben gazdag új esztendőt kíván a Tolna megyei gepter-csapat. Január 17-én 14 órabor ..MOZOGJUNK EGYÜTT" címmel MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK a Szakszervezeti Székház (Augusz I. u. 9-11.) 407. szobájában.