Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-03 / 8. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁRCIUS 3. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XXX. Hat küzdelmes életút, amelyet csupán egy tény köt össze: mind megyeszék­helyünkhöz kapcsolódik. A bátai kuruc felesége ide menekült gyermekeivel, innét írta levelát a fejedelemnek. Garay Jánosnénak, aki egész életét itt élte le, fiai tartották fenn nevét akárcsak Hoffmann Lujzáét, aki pár évig lakott itt. Kassay Juditot az első magyar professzornő ifjúkori művéből ismerjük. Kovácsné Nagy Lujza és Jártas Róza több évtizedes pedagógiai munkája mel­lett alkotásaival is méltán kapott helyet a Tolna megyei nölexikonban. fia Herczeg Ferenc iró. Második férjével, a szekszárdi I. Béláról el­nevezett (később: Szeghy-féle) Széchenyi utcai gyógyszertár tulaj­donosával 1891-től a megyeszékhe­lyen élt. Fia, aki ekkoriban ide járt haza, az ő révén több helyi témát is fölhasznált vagy megírt (például Mikó György plébános portréját). Herczeg Ferencről az Új Idők 1933­as évfolyamában jelent meg A Feri című írása, amelyben finoman utal rá, hogy gyermekét nehéz anyagi körülményei ellenére taníttatta, s ezzel hozzájárult jövendő írói pá­lyájához. Jártas Róza (Szekszárd, 1877. szept. 2. - ?Szekszárd, 1938 után) elemi iskolai tanítónő, író- és költő­nő. Szülővárosa elemi, majd polgá­ri iskolájába járt, a tanítónőképzőt Pécsett végezte 1901-ben. Szek­szárdon tanított 36 évig. Zsadányi Oszkár írja róla 1937-ben: „Fontos irodalmi tevékenységet fejt ki, és többek között állandó munkatársa a Nemzetnevelő, a Tolnavármegye, Tündérvásár, Nagyasszonyok stb. című lapoknak. Szépirodalmi tevé­kenysége mellett pedagógiai tanul­mányai is megjelentek és versei minden komoly antológiában sze­repelnek. Legújabban az Országos Tanító Szövetség és az Országos Ál­latvédő Egyesület által kiadott fo­lyóiratok szerkesztésében vállalt élénk szerepet. A Kanadai Magyar Újságnak, valamint a Bridgeporti Újságnak levelező tudósítója. Szín­darabjait sok helyen adták elő..." Tudjuk azt is, hogy 1911-ben a bu­dapesti Uj Lap pályázatán 388 pró­bálkozó közül nyert díjat regényé­vel. Hazafias költeményével 1938­ban a pozsonyi Toldi Kör országos első díjával ismerték el, művét a Tolnamegyei Hírlap közölte. Kassay Judit, Dudi néni (?, 1806 körül - Szekszárd, 1890. okt. 12. előtt) gyógyfüves- és madarásznő, a közvélekedésben bo szorkány, irodalmi alak. Hrabovsz­kyné Kassay Anna húga, akit nővére örökségéből kisemmizett s azt az újvá­rosi templom építésére hagy­ta, neki csupán rendkívül szerény életjáradékot és egy rozzant házat örökített a szekszárdi Reme­te-kápolna közelében. Dudi néni Garay Jánosné, Walter Zsu­zsanna (?, XVIII. század - Szek­szárd, 1856 után) honleány, irodal­mi alak. Férje Garay János kereske­dő, fia János és Alajos költő, Antal honvédtiszt és emlékíró. Közszere­tetnek és tiszteletnek örvendett; a rokon és keresztgyermekeinek szervezett csa­ládi iskolájá­ban tanult sa­játjai mellett iristofek Sán­a későbbi ne gedűmű­vész, testvére Teréz. Fiai több művében és István bácsi naptárában is szere­pel 1857-ben. A Majer István által 1856-ban hirdetett országos pályá­zaton a róla készült életrajz nyerte el az első díjat, amit a névtelen győztes Zsuzsanna asszony 50. há­zassági évfordulójára készítendő koszorúra ajánlott föl. Majer - a Garay-család barátja - erre ezt írta a Vasárnapi Újság 1856. ápr. 27-i számában: „Mi ezen kegyeletes óhajtásnak a legszívesebben en­gedve, ugy hittünk a pályadíjas író szellemében, s a lelkes hazafiak ér­zelmével összhangzólag és méltób­ban cselekedni, ha azon érdemdús anyának, ki a hazának olly jeles fi­at szült és nevelt, a pályadíj becsét • ghaladó nemes érczből olly ba­koszorút remekeltünk, melly­neK minden levelén annyira szere­tett és büszkén magáénak vallott János költő-fia egy-egy művének czime leend bevésve." (Képünk Boros Nepomuk János egykorú festménye: Garay János költő ké­szíttette magának emlékül, de any­ja túlélte őt.) Hoffmann Lujza, Herczog Fe­renc Józsefné, Báthory Elekné (Versec, Temes megye, 1841. - Bp., 1938.) Mindkét férje gyógyszerész, gyógyfüveket gyűjtött, az ebből ké­szült balzsamokat s az általa te­nyésztett madarakat árulta, de so­kan boszorkánynak tartották, a gyermekeket ijesztgették vele. Éle­te története talán valóban olyan le­hetett, ahogy Dienes Valéria sze­mélyes élmény alapján leírja A Dudi néni meséje című novellájá­ban, amely a Hajdani tolnai höl­gyek könyve első kötetében is ol­vasható. Kovács Pálné, Angyal Eörsébeth (?Tolna megye, XVII. század - ?, XVIII. század) Kovács Pál - valószí­nűleg bátai strázsamester - felesé­ge, akinek fennmaradt írása a leg­régibb ismert, Tolna megyei nő ke­zétől származott levél. Esze Tamás adta közre Kuruc vitézek folyamod­ványai 1703-1710 című könyvében 1955-ben. Itt azt is olvashatjuk, hogy a segélykérés eredményes volt: a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc négy köböl (kb. hatszáz liter) gabo­nát adatott Eörsébeth asszonynak „élődésre", saját kezű följegyzése szerint oda is szállíttatta ezt Szek­szárdra. A levél a Hajdani tolnai hölgyek könyve első kötetében is ol­vasható. Kovácsné Nagy Lujza, losonci Nagy Lujza, Kovács Dávidné (Szatmárnémeti, 1861. ápr. 4. ­Szekszárd, 1933. okt. 21.) polgári leányiskolái igazgató-tanárnő. Aty­ja losonci Nagy Vince tanítóképez­dei igazgató, férje Kovács Dávid ta­nár. Pályáját Alsómezencéfen kezdte 1884-ben, 1886-tól a szek­szárdi felső leányiskola igazgatónő­je lett. (Szarukán Ida vezette addig: ez az intézmény volt a megye első ilyen típusú tanintézete.) Rá bízták az igazgatást az 1891-ben a megye első polgári leányiskolájává alakult intézményben is, s azt 1924-es nyugdíjazásáig vezette. Tanítvá­nyai között sok későbbi jeles höl­gyet találunk, például Dienes Valé­riát, az első magyar professzornőt. Számos cikke jelent meg a helyi sajtóban. A hazaszeretet nevelése címmel írt a Tolnamegyei Tanügy­be 1917-ben, az értesítőkben mil­lenniumi beszéde (1896), emlékbe­széde Erzsébet királynéról (1899), Batiné Stancsics Fanni búcsúz­tatása (1906), a Tuli­pán-ünnepélyen elmondott szónoklata (1906), Krammer János nekro­lógja (19 0 8) stb., végül búcsúszava (1924) olvasható. (Képünkön tanítványai körében.) Dr. Töttűs Gábor ÓDON DERŰ 130. Lányok a legényt... ... jól megböcsüljétek - szokta idézni némi svábos kiejtéssel egy jobblétre szenderült ismerősöm, s aki maga is úgy vélné, hogy az alábbi két történet ennek a műve­letnek hű lenyomata a Tolna­megyei Közlöny 1897. február 28-i számának 6-7. oldaláról. ,Az örömleányok. A szegzárdi Ferenc-közkórházi épület Báta­széki utcára néző részében van­nak elhelyezve a beteg örömle­ányok, akiknek még beteg állapo­tukban is - úgy látszik - helyen van a szívük, amennyiben nap­nap után szerelmes levelet dobál­nak ki lovagjaiknak, akik a falra kapaszkodva turbékolnak a pász­torórák alatt velők. Sokszor csak úgy hangzik cellájuk a daltól, majd felmásznak és ki-kikandi­kálnak, ha ismerős érkezik az ab­lakjuk alá, aki egy kis ételt szo­kott nekik becsempészni. Ezek a dolgok bizonyára nem jutottak még a kórházi főorvos úr fülébe, aki lapunk útján e rendetlenség­ről értesülve kétségtelenül meg fogja tenni a kellő intézkedést." Tegyük hozzá, annál is inkább, mert éppen másnap nyílt meg a Dunántúl első bábaképzője ugyanitt, s talán a jövendő szár­nyatlan gólyanénik is egészen másra számítottak, amikor bent­lakásos tanfolyamukat megkezd­ték... Ha nem is ilyen tömeges, de legalább ekkora közönségsikert arathatott az Amazonok harca. „Csinos verekedést rögtönzött múlt kedden délelőtt 10 órakor Szegzárdon a vashídnál Szabópál Józsefné és Steiner Anna leány­zó. A verekedés szerelemféltés­ből eredt. Szabópál József ugyan­is sokáig Steiner Annának udva­rolt, akit a múlt ősszel azután fa­képnél hagyva mostani feleségét vezette oltár elé. Ettől fogva Steiner Anna bosszút forralt ve­télytársa ellen, s csak alkalomra várt, hogy haragját rajta kitölt­hesse. Múlt kedden, amint szem­közt jött vele, hirtelen elibe állt és szemrehányásokat téve a ko­sarából egy fazék tejfelt vett ki, azt Szabópálné fejéhez vágta és róla a ruhát leszaggatta. Szabó­pálné azzal felelt a támadásra, hogy ő meg üveg tejet röpített Steiner Anna fejéhez. A verekedő amazonok közé egy ember állott, hogy megszüntesse a tusát, de a felbőszült leányzó félrelökte. Végre mindketten megtépve a bí­róság elé mentek keresni az igaz­ságot." Gondolom, ott meg me­téltet ajánlottak a látványhoz... Lanius F.xcuhitor .

Next

/
Thumbnails
Contents