Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-24 / 7. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Az agy és a lélek kapcsolata Januárban dr. Hámori József agykutató, Széchenyi-díjas egyetemi tanár volt a Szekszárdi Léleképitő vendége, aki a lélek és az agy kapcsolatáról tartott előadást. Dr. Tóth Csaba, az est házigazdája elmondta: a két éve Millenniumi Léleképítőként indult sorozat nem szakad meg, tovább folytatódik - most már természetesen az eddigi jelző nélkül. Az eltelt időről szólva kifejtette: a megkezdett szellemi program elérte célját, így tovább folytatni nem lesz könnyű, ugyanakkor nem lesz nehéz sem. E folytatás első állomásán, így Tóth, régóta tartó várakozás után végre köszönthette Hámori professzort. Dr. Hámori József leszögezte, hogy az agy, az értelem és a lélek kapcsolatát kutatni nem új keletű törekvés. Már az időszámításunk előtti negyedik században élt Arisztotelészt is izgatta a kérdés, hogy hol is található a tudat, hol az érzelem és hol a gondolkodás. Arisztotelész a maga korlátai között is a szívvel összekötődőnek vélte az érzelmeket, a gondolkodást pedig az agyba helyezte. Hosszú évszázadok múltán, a megfelelő tudományágak fejlődésével vált csak reálisabbá a hozzáállás. Az evolúciós felfogás új szemszögből vizsgálta az embernek az állatvilágból való kiemelkedését. (Arisztotelész egyébként azt állította, a görögök szépségeszményének megfelelve, hogy az ember szépsége és szimmetriája miatt különbözik az állatoktól. A még korábbi Platón szerint a különbség oka az, hogy az emberek felfelé néznek, míg az állatok lefelé. A tizenhatodik századi Willis pedig úgy gondolta, a humorérzék a legfontosabb jegy, amely az állatvilágtól való eltérésünket biztosítja.) A többség ma is azt vallja, hogy az állatnál az ember'azért magasabb rendű, mert jelen van benne a beszéd, az alkotás és az intelligencia képessége. Áttérve az értelem és az intelligencia összefüggéseire, az előadó meghatározta az intelligencia fogalmát. E definíció szerint az nem más, mint az ember rögtönzésre és találgatásra való képessége. Több mint tanulóképesség vagy az ösztön ellentéte: képesség a tudásra, akár új szituációkban is. Szt. Jeromos megállapítását („Tévedni emberi dolog.") kapcsolta ide az agykutató, hozzátéve: általában helytelenül idézik ezt a mondatot, hiszen Jeromos gondolata folytatódik, és rámutat arra a fontos emberi tulajdonságra, hogy az elkövetett hibák előnyösen alakíthatják a személyiséget. Vagyis az említett szállóige eredetileg cseppet sem volt pejoratív értelmű. Az intelligencia tehát képes az új helyzetekben való helyes megnyilvánulást kiváltani. Miután a tudósok erre rádöbbentek, nem sokáig váratott magára az a kérdés sem, hogy képes-e a mesterséges intelligencia (MI) az emberi agyéhoz hasonló tulajdonságokat elérni. Az Ml-t ilyen szempontból a japánok kezdték el kutatni, különösképpen értékes felfedezéseket azonban máig sem tettek, ami nem is meglepő, lévén még azt sem tudjuk igazán, hogy a természetes intelligencia milyen. Annyi mégis elmondható, hogy a különbség egyik leglényegesebb eleme a változékonyság. Az emberi idegrendszer mintegy kétszázmilliárd idegsejtből és azok szerteágazó, igen fontos szerepet betöltő nyúlványaiból áll. (Érdekességként Hámori elmondta: az összes idegsejti nyúlványt egymás mögé helyezve azok hossza kétszerese lenne a Föld-Hold távolságnak.) Az egymással összeköttetésben lévő idegsejteken és nyúlványaikon állandó információáramlás figyelhető meg. A sejtek élnek és változnak, és folyamatos működésre van szükségük - ellenkező esetben elpusztulnak. Az MI egységei ezzel szemben nem változnak. Programozhatóak, tehát nem is szabad változniuk; így viszont közel sem képesek olyan változékonyságra, mint az emberi idegrendszer alkotói. (Tegyük hozzá: jelenleg. Bár valószínűleg ez a jövőre is igaz, hangsúlyozta az agykutató.) Az agy jelenlegi formáját a törzsfejlődés során érte el, az egyének esetében pedig a felnőtté az egyedfejlődés útján alakul ki. Két féltekéből áll, az ezekhez vezető idegpályák keresztezettek. Ez azt jelenti, mint a későbbiekben is láthatjuk, hogy egy balkezes ember jobb agyféltekéje domináns. A beszédért, amit az embert megkülönböztető képességnek neveztünk, a bal félteke felelős. Pontosabb meghatározás, ami igen fontos például a sebészeti beavatkozások esetén, úgy lehetséges, hogy a féltekéket külön-külön altatják, így kiderül, hogy nem kivételes esettel állnak-e szemben: ha a jobb félteke altatása után a személy még tud beszélni, a bal féltekében van a beszédközpont. A továbbiakban ingerlik az agyfelszínt (ez nem fájdalmas, hiszen az idegsejtek nem érzékelnek), és a folyamatos beszéltetés mellett az előforduló beszédhibák pontosan kijelölik a beszédért felelős területet. Sokáig azt hitték, fejtette ki Hámori, hogy beszédközpont bal féltekés elhelyezkedését a jobbkezesség alakítja ki. Mára, a törzsfejlődés vizsgálatával ez a kép változni látszik. Három-négymillió éve, mikor az ember már a földön, két lábon járt, történt egy génmutáció. Ez a változás hozta létre a jobbkezesség dominanciáját. A már a kezdetekben is jelen lévő gesztikuláció (ami egyébiránt szintén túlnyomó részt a domináns kézzel történik) és a különféle hörgések, morgások hosszú idő: sok százezer év folyamán alakították ki a beszédet. A körülbelül százezer éve élt cro-magnoni ember és a neandervölgyi ember között éppen abban nyilvánult meg a legfőbb különbség, hogy míg utóbbi képes volt a beszédre, előbbi a gégefedője állása miatt nem tudott hangokat formálni. Ez is közrejátszhatott a kihalásukban. A neandervölgyi embernek érdekes módon nagyobb (kb. 1600 gramm) volt az agytömege, mint a ma élő emberé; ez most férfiak esetében mintegy 1400, nőknél 1300 gramm. A különbség, mutatott rá az előadó, csupán mennyiségi, mögötte nem húzódik meg minőségi eltérés. A beszéd térhódításával az agyban aszimmetria alakult ki, az új funkcióhoz ugyanis kapacitásra volt szükség. Ezt a látástól hódította el a beszéd, így jelenleg a látás jobb féltekés funkció. (A látókéreg egyébként még mindig a kéreg 40%-át foglalja el.) A látókéreg „néma", feladata a valaha látott dolgokhoz hasonlítja az aktuálisan érzékelt képet. Az ekképpen kialakult aszimmetria segítségével alakulhatott ki négy, Hámori szerint talán a legfontosabb emberi agyi funkció: a beszéd, az alkotókészség, a látás és a muzikalitás. Utóbbi egyébiránt kizárólag az emberre jellemző. Vizsgáljunk meg további képességeket, központjuknak az agyban való elhelyezkedése szerint! 2002. FEBRUÁR 24. (Feltételezve a nagyobb százalékban előforduló jobbkezességet.) Az időérzékelés, ami biztosítja, hogy az ember tudatában legyen (többek között) egykori születésének és majdani halálának - a bal féltekében található. A jobb féltekében alakulnak ki az érzelmek; mégpedig őszintén, kontrolláció nélkül. Ezért aztán óvatosnak kell lennünk, mert bal arcfelünk (mivel az idegpályák kereszteződnek) valós érzelmeinket fejezik ki: úgy, ahogy ténylegesen 'érezzük azokat. Szintén a jobb félteke a humorérzékért felelős hely. A humorérzék a kreativitás testvéröcscse, mutatott rá az agykutató, és ugyanitt helyezkedik el a muzikalitás központja - a bal félteke pedig, mintegy „lexikonba", rögzíti az adatokat. (A komponisták egyébként mindkét féltekéjüket használják muzikalitásukhoz, éppen amiatt, hogy az időérzékükre is szükségük van tevékenységül^^ höz.) A bal ezenkívül a verbáli^^ félteke, és az éntudat helyszíne is - mégpedig utóbbi esetben mindenkor, függetlenül attól, hogy az illető jobb- vagy balkezes. A gondolkodás az egész agyban zajlik, de elsősorban a frontális lebenynél. Sokan itt vélik megtalálni a kapcsolatot a lélek és a test között. Visszatérve a verbalitáshoz: az európai kultúra a szó- és írásbeliségen alapul, ami a bal félteke dominanciáját és a jobb elnyomását hozza magával. Ez sajnálatos, ugyanis itt található a képiség és a hallucinációk központja. A magyarságnál szerencsére mégsem jellemző annyira ez a balos dominancia - mint azt poézisünk is bizonyítja. Nekünk kulturális tradíciónk a képiség. A tudatról tehát elmondhatjuk, hogy agyi tulajdonság, így az agy sérülése a tuda^^ sérülését vonhatja maga után. Egy kérdést azonban, így Hámori professzor, még nem vizsgáltunk meg; ez pedig a lélek és az agy kapcsolódási pontja. Erre bizonyítékot találni meglehetősen nehéz, ha lehetséges egyáltalán. A hit azonban, lényegét tekintve éppen arról szól, hogy nem igényel bizonyítást. Sok kutatót érdekes módon mégis oda vezet el az agy működésének bizonyos szintű megismerése, hogy egy másik világ is létezik, ahol a hittel a dolgok egészét vizsgálhatjuk, szemben az agykutatás részlegességével, hiszen az „csak" egy rész vizsgálata. Ki kell tehát jelentenünk, hogy a lélek és agy kapcsolódási pontja (bár ez a kapcsolat bizonyos) jelenleg nem meghatározható a tudomány számára. Talán sohasem tudjuk megfejteni ezt a rejtélyt, de az bizonyos, hogy ettől a kapcsolódástól a morál és az erkölcs sem független. Kosztolányi Péter