Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-18 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2001. MÁRCIUS 18. USARNAP M Vendégem a Gemenc presszóban, dr. Magyar Pál, a Tolna Megyei Főügyészség új főügyésze. Dr. Magyar Pált háromszoros apropóból köszönthetjük, tudniillik negyed százada él és dolgozik városunkban, az igazságszolgáltatás különböző területein, valamint a vele készült beszélgetéssel - reméljük elsőként - köszönthetjük 50. születésnapján. - Főügyész úr! A kinevezéséhez bizonyára sokan gratuláltak, amit a Szekszárdi Vasárnap és a magam nevében magam is megtettem. Az első kérdés, ami a legjobban érdekli talán az olvasót, hogy miért nem lesz egy ilyen „jó" emberből - ahogy önt mi kívülállók látjuk - inkább ügyvéd, mint ügyészi - A jogi egyetemen mindenki ^^mdolkodik azon mi legyen, ha megkapta a diplomáját. Sokan gondolják úgy, csak ügyész ne, hiszen kívülről az egy „emberevő" pályának látszik. Ezt az érzést a bírósági tárgyalásokról készült filmek csak megerősítik, ahol az ügyész mindig negatív figura. A tanulmányaim során volt egy előadó, akinek köszönhetően rájöttem, hogy ez a pálya másról szól, sőt kedvet csinált hozzá. Vonzóvá vált számomra, s III. éves koromban már ügyészség ösztöndíjas voltam. - Az első kérdéssel kicsit előre ugrottunk az időben. Főügyész úr megyebeli, őcsényi származású... - Méghozzá sok-sok generációra visszamenően. Még gimna^ft koromban - ugyanis nagyon érdekelt - felkutattam a családot az őcsényi református egyházközségben, s így derült ki, hogy hatodik Pál vagyok, tehát a szépapám apja is már őcsényi volt és Magyar Pál. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem, kollégista voltam, s óriási élmény volt számomra az a négy év. Pálos László, magyar nyelv és irodalom tanárom olyan útravalóval látott el bennünket, ami túlmutatott az irodalom ismeretén. Minden tanáromra szívesen emlékezem, őrá különösen. - Mikor lépett be az életébe a zene? - A Szekszárdi Zeneiskolába már nyolcéves korom óta jártam, vonattal, zongorázni tanultam. S milyen érdekes az élet, éppen a zenetanárnőm, Szakács Zoltánné javasolta, hogy ne a tanári, Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA hanem a jogász pályát válaszszam. - A diploma megszerzése után, hogy alakultak a munkakörei1 - Számomra az április 1-je egy vissza-visszatérő dátum volt. Csodálkoztam is, hogy most a főügyészi kinevezésem nem erre a napra esett. Ugyanis az összes többi igen. Három évig voltam fogalmazó, majd tíz évig a városi ügyészségen, nyomozás-felügyeletet ellátó ügyész, aztán két évig közlekedési ügyész - ezt nagyon szerettem - majd megint tíz évig büntető fellebbviteli ügyész, így áll össze a huszonöt év. - Az első benyomásai emberekről, esetekről? - Dr. Szabó Endre volt akkor az, aki nagyon jó szellemben vezette a városi ügyészséget, s olyan módon irányította, hogy jó volt itt dolgozni. Az állomásokat, ha úgy tetszik lépcsőfokokat végigjárva, a közlekedési ügyészi munkát nagyon szerettem, itt az élettel találkoztam, s egy-egy tragédia nagyon megérintett, sőt megviselt. Érdekes, hogy eddig még bármelyik kollégám csinálta ezt a munkát, mindegyik megszerette. - Amikor az egyetemen végezett, s Szekszárdra került - kivéve a zeneiskolai tanulmányokat - ismeretlen hely, ismeretlen emberek vették körül... - A munkahelyi közösségben hamar feltaláltam magam, azonban úgy gondoltam azon kívül is j,ó lenne egy közösséghez tartozni. Ez lett aztán a Madrigálkórus, egy olyan intelligens társaság, amely városunk egyik legszebb kulturális színfoltja, amely olyan értékeket képvisel, továbbít és visz hírt a városról, hogy büszke lehet aki közéjük tartozik. A Madrigálkórusnak köszönhetem, hogy a két évtized alatt, sok-sok európai országba jutottam el, sőt mondhatom, hogy egész Európát bejártam. Természetesen nemcsak a külföldi utak jelentettek nagy élményt, itthon Bach h-moll miséjét énekelni mindennél többet jelentett. - Bocsánat a bizalmas megjegyzésért, „első kézből" van tudomásom arról - éppen krónikásként magával vitt a Madrigálkórus -, hogy nemcsak Európát ismerhette meg a Madrigálkóruson keresztül - Egy ausztriai kórusversenyen - ahol a kórusunk kevésbé jól szerepelt - „láttam" meg a jövendőbeli feleségemet, együtt énekeltünk a kórusban. Meglátni és megszeretni, valamint feleségül venni, nem sok idő telt el ezek között, aztán megszületett a sorban hetedik Magyar Pál, és második kisfiunk is Balázs. Jelenleg még mindketten óvódások. Ez a találkozás azért is szerencsés, mert mindkettőnknek ugyanaz a hobbink, s ugyanahhoz a fantasztikus társasághoz tartozunk. - Főügyészi kinevezéséről, annak előzményeiről mennyit lehet „elárulni"? - Mindent. Erre a vezetői állásra nyolc pályázat érkezett be, ebből négyen belső, négyen külső pályázók voltak. Jómagam, néhány felettesem, valamint a kollégáim ösztönzésére - számomra nagyon jóleső - agitálására nyújtottam be a pályázatomat. Beiktatásomkor megígértem, hogy sosem fogok ezen a széken hátradőlni, ehhez az ígéretemhez szigorúan tartom magam, mert nem szeretnék kivonulni a munkából. A feladat és az elvárás viszont tudom, hogy más mint eddig volt. A konkrét ügyek feldolgozásában már nem tudok igazán részt venni, az én dolgom a megyei szervezet igazgatási szempontból való irányítása. Ez hozzám nem igazán áll közel, meg kell tanulnom. Állandóan figyelnem kell a folyamatos munka személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását, a lehető legjobb munkavégzéshez. A szakmát elfelejteni azonban nem sza•bad. Szeretném ha nemcsak egy „díszvezetőnek" tekintenének, hanem a kollégák változatlanul bizalommal fordulnának hozzám, bármely szakmai kérdésben. Ezért a jogi ismeretek karbantartását sosem hanyagolhatom el, még akkor sem, ha az esti regényolvasás kerül háttérbe ezáltal. - Ezek szerint a zenén kívül a másik nagy „szerelem" az olvasás? - Nagy könyvmoly vagyok, a könyvtárban furcsa figurának tarthatnak, állandó vendég vagyok, miután az egész családnak én kölcsönzőm a könyveket. Az az igazság, hogy televíziót nem nézek, kivéve a Híradót, aztán mese a gyerekeknek, és gyorsan egy könyvvel „elvonulok". Lehet, hogy mostanában több esetben a könyv nem egy regény, hanem egy-egy jogszabály lesz... - A két fiúgyerek mellett valószínű nem nagyon lehet üldögélni, mégis ha van szabadideje és mozgásra, esetleg friss levegőre vágyik, merre indul? „ - Azt mondják Szekszárdon „hitvány" ember az, akinek nincs szőlője. Nekem ugyan nincs, de az őcsényi hegyen, apám szőlőjében „készséges" segédmunkás vagyok, egy kevésbé szakképzett de olcsó munkaerő. A mozgás és a friss levegő jót tesz, s talán a munka sem haszontalan, amit végzek. Valamikor kispályán fociztam, nem tudtam, de szerettem, sajnos ez már idő hiányában a múlté.