Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-11 / 8. szám

M- 2001. MÁRCIUS 11. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP AZ SZDSZ mRRUPaÓELLENES CSOMAGJA Botrány botrány hátán t Dr. Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője s^lótájékoztatón ismertette pártja ^^ipcióellenes csomagját, amelyet szeretnének elfogadtatni a parlamentben. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a korrupció elleni fellépésben is korszakváltásra van szükség, mivel az eddigi törekvések csupán csak az ismertté vált vesztegetések szankcionálására koncentráltak, és nem a megelőzésre helyezték a fő hangsúlyt. Ennek érdekében elsősorban a közhatalom átláthatóságát kell növelni, amit az összeférhetetlenségi szabályok szigorításán kívül a pártok pénzügyeinek átláthatóvá tételével, az üzleti titokkal való takarózás megakadályozásával, valamint a vizsgálóbizottságok létrehozásának lehetővé tételével lehet elérni. Fodor Gábor szerint ez utóbbit a Fidesz-MPP 1998 óta akadályozza, ért van az, hogy Kaya Ibrahim, feip Tóth, Schlett Csaba, SimicsLajos és mások korrupciógyanús ügyeiben a mai napig sem lehet tisztán látni. Az utóbbi években a politikai kultúra színvonala soha nem látott mértékben süllyedt, ez az oka annak, hogy a szabad demokraták kidolgozták ezt a korrupcióellenes csomagot. Arra az újságírói felvetésre, hogy mennyi esélyt lát egy ennyire politikai színezetű korrupcióellenes csomag elfogadására, Fodor Gábor így válaszolt: „- Aki támogatja a tervezetünket, annak nyilván nincs félni valója, aki meg nem támogatja, az nyilván azért teszi, mert van takargatni valója. De ha a többség nem fogadja el a javaslatainkat, akkor sem múlik el nyomtalanul a dolog, mivel ismertté válik a tervezet, foglalkozni kell vele, és ellenzőinek színt kell vallaniuk a nagy nyilvánosság előtt." Rögtön jött a következő kérdés: miért nem akkor terjesztették be a javaslataikat, amikor kormányon voltak, és szóba került a zsurki vodkagyár ügye és a Tocsik-per is zajlott? Fodor Gábor elmondta, hogy ezekben az ügyekben az SZDSZ-nek nincs semmiféle takargatni valója, és ez nyilvánvaló abból is, hogy hogyan állt hozzá ezeknek az ügyeknek a tisztázásához. Ezt követően rátért arra, hogy a nyilvánosság számára teljesen átláthatóvá kell tenni azt, hogy a pártok honnan (miből) finanszírozzák a választási kampányaikat. A kampányköltségek egymillió forintban való korlátozása - mint arra az Állami Számvevőszék is rámutatott érvényesíthetetlen, hiszen a pártokhoz „közel álló" személyek és szervezetek támogatása ellenőrizhetetlen marad. A kampány támogatói pedig az adott párt hatalomra kerülése után viszonzást várnak, azaz a finanszírozási rendszer újra és újragenerálja a korrupciót. Annál is inkább, mert manapság a reklámköltségek vonatkozásában a határ a csillagos ég, egy-egy párt számára a különböző országos médiumokban való jelenlét költsége elérheti a napi 30-40 millió forintot is. így aztán a választási küzdelmekben nem a különböző pártok programjaié a főszerep, hanem a pénzé, és ezáltal megnő a korrupció veszélye is, az agymosás veszélyeiről már nem is beszélve. Mi (lehet) a megoldás? Az SZDSZ véleménye szerint a rövidebb és olcsóbb, mindenki számára kötelezően olcsó kampány. A tiszta közélet megteremtése a cél. A politikusoknak, az ország vezető tisztségviselőinek példát kell mutatniuk, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a „kisugárzásuk". A közismert mondás szerint a „fejétől bűzlik a hal", és a rossz példa ragadós. Ámde az is igaz, hogy hiteltelen politikusnak hiteltelen a hatása is, ezt a különböző közvélemény-kutató intézetek felmérései is igazolják, és a küszöb alatt nem lehet bejutni a Parlamentbe. Bálint György Lajos A magyar nemzetgazdaság közgazdászszemmel Medgyessy Péter a Vállalkozói Szalonban Mikor tekinthető sikeresnek a magyar nemzetgazdaság? Dr. Medgyessy Péter, az Inter-Európa Bank Rt. elnöke bevezető előadásában erre a kérdésre próbált meg választ adni, majd ezt követően a kötetlen beszélgetés keretében felvetődött, kérdésekről fejtette ki a véleményét. Medgyessy Péter'lényegre törő, logikusan felépített előadását azzal kezdte, hogy leszögezte: egy gazdaság csak akkor lehet egyértelműen sikeres, ha fejlődése harmonikus, arányos, folyamatosan és zökkenőmentesen fenntartható. A begyorsulás-visszaesés (a 70-es, '80as évek gyakorlata) már csak azért sem szerencsés megoldás, mert túl nagy energiaveszteséggel jár, arról már nem is beszélve, hogy öszszességében visszaesést eredményez. Harmonikusnak nevezhető egy gazdaság fejlődése, ha nincs túl nagy, áthidalhatatlan szakadék a szegények és gazdagok, a különböző társadalmi rétegek életszínvonala között, ha az esélyegyenlőtlenség folyamatosan csökken és nem folyamatosan nő egészen addig, amíg már visszafordíthatatlanná válik, és ezáltal lefékeződik a gazdasági fejlődés. Az arányos gazdasági fejlődés azt jelenti, hogy a különböző nemzetgazdasági ágazatok fejlettségében az ország különböző területein nincs számottevő különbség, amit az ott élők életszínvonala is tükröz. Azt hiszem, hogy már ez a pár szempont is elegendő támpontot nyújt ahhoz, hogy ki-ki a maga értesülései és tapasztalatai alapján megválaszolhassa saját magának azt a kérdést, hogy összességében sikeresnek mondható-e a magyar nemzetgazdaság. Ezzel csak arra akarok célozni, amire Medgyessy Péter is célzott, hogy nem feltétlenül kell elfogadni az ő (vagy bárki más) helyzetértékelését, -elemzését, annál is inkább, mert ő nemcsak politikai hovatartozása miatt, hanem az Inter-Európa Bank Rt. elnökeként is kritikus közgazdász szemmel nézi a magyar nemzetgazdaság erős és gyenge oldalait, pozitív és negatív jelenségeit. Medgyessy Péter egyértelmű pozitív jelenségként jelölte meg a '97 óta napjainkig tartó 4-5%-os gazdasági növekedést, de a politikai generációváltást sem sorolta önmagában a negatív jelenségek közé, hiszen a politikai váltógazdálkodás (egyszer a bal, aztán a jobb), a generációváltás, a fiatalos gondolkodás, lendület sok pozitív értéket is hordozhat. A kormányzat az oktatásügy átfogó reformja tekintetében tétovázik, a minimálbér emelésének vonatkozásában viszont kampányszerűen elhamarkodottan cselekedett, a „lórúgásszerű" változás sohasem célravezető, és ez vonatkozik az új politikai és gazdasági elit kreálására is, mivel ezek mesterségesen, erőszakoltan jöttek létre, és nem a dolgok törvényszerűségeiből adódóan természetes úton, ezért az ilyen esetekben nagyon nagy a korrupciós veszély. A szegénység és az esélyegyenlő•ség növekedésének kapcsán Medgyessy Péter kitért arra, hogy a konzervatív gondolkodás sem nélkülözheti a szolidaritás elvét. A szegénység problémakövét nem azért kell kiemelten kezelni, mert mi JÓK VAGYUNK, hanem azért, mert a szegénység problémája olyan veszélyzónát jelent, ami még az általános fejlődést is megkérdőjelezheti. Ezt követően az előadó a reformok hiányát tette szóvá, bár elismerte, hogy manapság már borsódzik az emberek háta a rémülettől, ha reformokról hallanak, mert reflexszerűen arra gondolnak, hogy valamilyen szerzett jogot már megint elvesznek tőlük. A nyugdíj, az oktatás, az egészségügy reformja elkerülhetetlen, ezt mindenki tudja. Medgyessy Péter készségesen elismerte, hogy a problémák nem mai keletűek, nem a mostani kormány a hibás, és egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy egy-egy kormányzati ciklusban egynél több átfogó reformot bevezetni nem tanácsos, mert azt a lakosság túlnyomó többsége nem bírná el, de ha egy reform sem kerül bevezetésre, akkor az gátja lesz a további fejlődésnek. Az oktatás húszéves távú prioritása létkérdés a versenyképességünk, a szegénység és a romakérdés szempontjából. Bálint György Lajos