Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-02-04 / 4. szám

, SZEKSZÁRDI US4RNAP 2001. FEBRUÁR 4. Művészet? Kapcsolat? Kapcsolat a művészettel! ART CONTACT Sárvári Jánost, az egyesület „arcát" már sokan faggatták a mozgásszínházról, az ahhoz kapcsolódó különféle rendezvényekről, de még nem készült igazi mélyinterjú, egy olyan írás, amely az indíttatással, a kortárs művészet céljaival, buktatóival foglalkozott volna. - Kezdjük talán ott, hogyha az „egyszeri ember" meghallja azt a szókapcsolatot, hogy kortárs művészet, valami durva, brutális dologra gondol. Mi kellene, hogy eszünkbe jusson minderről? - Először is a kortárs művészet nem új dolog; mint mindennek, ennek is vannak gyökerei, amelyek a XX. század eleji irányzatok táján erednek. Gyakorlatilag ez az a pont, ahol a képzőművészetben megállt a fejlődés, e korszak óta sok változás nem következett be. A zene fejlődésére egy sajátos irányultság vált jellemzővé, melynek eredménye, hogy ma már „zörejszerzők" is léteznek. Az, hogy a manapság működő színházak egy-két suta próbálkozástól eltekintve kortárs helyett hagyományosnak tekintendők, az nyilvánvaló. Ami a század eredménye, az a film, vitathatatlan fellegvára pedig az USA. Persze most nem a limonádé akciótörténetekre gondolok, hanem a látvány* és hangeffektusok fejlődéséről, valamint olyan nagyszerű alakításokról beszélek, mint például Quentin Tarantino. Napjaink terméke a filmezésből kinőtt videó. Ennek egy irányzata a videodance, azaz a zene és a vizualitás klipszerűen történő összekapcsolása (ez nem a videoklip) nyugaton elismert műfajnak számít. - És persze itt van az is, amit ti csináltok, az Art Contact, a mozgásszínház. De mi is ez tulajdonképpen? - Először a név jelentéséről: 14 éve a főiskolán találtuk ki unokabátyámmal azt, hogy mi ezzel szeretnénk foglalkozni, ekkor adtuk ezt a nevet is, aminek a jelentése a mi felfogásunkban kapcsolat a művészettel. Ő azóta Franciaországban él és egy világhírű mozgásszínházban játszik. Az Art Contact Kortárs Művészeti Egyesület tevékenysége nem merül ki a mozgásszínházban, bár ez a leginkább közismert irányunk, de emellett kortárs művészeti fesztiválokat, egyéb rendezvényeket szervezünk. A mozgásszínház keretében előadásra kerülő darabok kiindulópontja a contacttánc és improvizáció. Ez a táncművészetnek egy olyan irányzata, mely a hippikultúra részeként jött létre. Valójában ez a baletthez hasonlóan kötött, merev műfajok elleni lázadás egyik formája, az egyéni mozdulatokat hangsúlyozó stílus. - Nem zavar, hogy amit csináltok, az úgymond rétegműfaj? - Nem. Ami zavar, az az, hogy mindenki papol a másságról, az elfogadásról, s mindeközben tolókocsival nem lehet bejutni közintézményekbe, vagy épp egy mozgásszínház és egy amatőr rockegyüttes vájja ki egymás szemét a minimális támogatásért, holott egy oldalon kellene, hogy álljanak. Nem baj, hogy ez rétegműfaj, mert a tömegműfajok soha nem újítók. Hogy mondjak egy példát, a Hair-ben contacttáncosok is játszottak, és fantasztikusan népszerű lett. A mai újító szellemű irányzatok, pl. a modern balett sok elemet átvesz a contacttáncból, közben tompítva azok élét. Sőt, néha már én is észreveszem magamon, hogy a közönség elvárása engem is befolyásol. - Sokszínűségetek egy újabb bizonyítéka az Art Contact Club... - Ez körülbelül annyi, hogy péntek esténként összeül húszhatvan ember a Babits társalgójában. Ilyenkor vagy meghívunk általunk ismert és tisztelt kortárs művészeket, vagy mi magunk zenélünk-táncolunk a vendégek bevonásával. Egyszerűen jól érezzük magunkat, s minden érdeklődőt szeretettel várunk. Legközelebb február 9-én találkozunk, 18tól 21 óráig tartunk Contact jamet. Ez abból áll, hogy a contacttánc alapjaiból álló rövid bemelegítés után egy zenével egybekötött mozgás- és táncimprovizáció következik, melyet a társulat tagjai indítanak el. Bárki beszállhat, vagy akár csak nézheti is. - Eddig beszéltünk a művészetről, arról hogy mit csináltok; de nem beszéltünk a művészet járulékos dolgairól. Nagy íróktól, költőktől kezdve a színészeken át a mai kortárs művészekig sokan nyúlnak különféle stimuláló szerekhez, s mindezt feszültségoldásnak, önkifejezésnek titulálják. Ti hogy álltok mindehhez? - Ez a műfaj, a tánc az egészségről szól, mind testileg, mind lelkileg. Lehet, hogy „belőve" nyolultabb dolgokat lehet alkot^r de szerintem egy 12 éves kislány egyetlen őszinte mozdulata többet ér, mint egy húsz éve tanult bonyolult koreográfia. A mi esetünkben nem az a lényeg, hogy mindenki szeresse, amit csinálunk. Ami fontos, hogy tudjuk, hogy szeretjük azokat, akik elé kiállunk szerepelni. Ha ez nincs meg, némi alkohol vagy kábítószer nem segít rajtad, ezzel csak meg fogod alázni a közönséget. De ha már közönségről van szó, egy-egy előadás után mindig van, aki felteszi nekem a kérdést: „János, ez miről szól?" S hogy miről szól? Aki tudni akarja, látni fogja. Olyan előadás még nem volt, hogy utána egy néző ne mondta volna el nekem az előadás üzenetét úgy, ahogy még mi, szereplíü^ se tudtuk volna megfogalmazni.^P DoP Reggeli bevásárlás Vannak olyan osztálytársaim, akik szombat reggel mindig sokáig lustálkodnak. Én nem. Én még akkor is korán kelek, amikor nem kell iskolába menni. Ilyenkor lábujjhegyen (hogy ne ébredjen fel a testvérem, aki olyan, mint az osztálytársaim) kiosonok a nappaliba, és rajzfilmet nézek. Macival. És amikor anyukám is felébred, és megkérdezi, hogy miért kukorékolok már ilyen korán, és magának kávét főz, nekem meg kakaót, akkor utána mindig elmegyünk bevásárolni. De Macit nem viszem magammal, mert a bevásárlás a nagyok dolga! A Kaláka téri Tália ábécébe szoktunk járni, mert az közel van hozzánk. Csak átmegyünk az úton és már ott is vagyunk. Ezen a szombaton anyukám nagyon mérges lett, amikor beléptünk a boltba. Mert azok a vevők, akik még nálunk is korábban keltek és jöttek bevásárolni, fizetés után nem tolták vissza a bevásárlókocsijaikat a helyükre, hanem az út kellős közepén hagyták őket! Csak hogy mások véletlenül se tudjanak közlekedni! Persze voltak olyanok is, akik visszatolták. Még egy idős néni is, aki bottal járt, és két nagy szatyor volt nála, még ő is visszatolta a kocsiját, pedig neki biztos fájt a lába! Egy fülbevalós kopasz bácsi meg, akinek vastag aranylánca volt és cigarettát vett, nem tolta vissza! Csak úgy ellökte, bele a többibe! Anyukám szerint ezek az emberek azért nem tolják vissza a kocsikat, mert nem kell bele húszas. Ha kéne, akkor biztos visszatolnák! De az a fülbevalós kopasz bácsi még akkor se tolná vissza, az biztos! De mi bevásárlás után persze, hogy visszatoltuk a kocsinkat! Sőt, amíg anyukám elpakolta azt a sok mindent, amit vettünk, addig én még hatot vagy hetet visszatoltam! Ami nem is a miénk volt! És odajött egy néni, aki a boltban dolgozott és megdicsért, hogy milyen rendes vagyok, és a kezembe nyomott egy nyalókát! Vajon honnét tudta, hogy ez a kedvencem? A boltból hazafelé menet azon gondolkodtam, hogyha majd elveszem feleségül az Enikőt, és nekünk lesznek gyerekeink, akkor én arra fogom őket tanítani, hogy ha nagyok lesznek, és bevásárolni mennek, mindig tolják vissza a kocsikat a helyükre még akkor is, ha semmit se kell bedobni! B.