Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-16 / 43. szám

2001. DECEMBER 16. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP M Vendégem a Gemenc presszóban, Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész, aki a szekszárdi evangélikus gyülekezetnek 2001. augusztus 1-je óta lelkipásztora. Karácsonyi randevúnknak két apropója Is van, az egyik, hogy Sefcsik Zoltán lelkészt a Szekszárdi Vasárnap, mint a város lapja, még nem mutatta be - mentségünkre legyen mondva, vártunk a legnagyobb ünnepre -, a másik, hogy Jézus születésének ünnepén megkérdezzük tőle, mit is jelent-jelenthet nekünk embereknek, ebben a rohanó világban, az üzenet: „Megszületett a Megváltó." — - Tisztelendő úr! A Szekszárdra ^fizető út, több nagyvárosi állomáson át vezette önt hozzánk... - Szolnokon születtem, de zalainak számltom magam, hiszen Zalaegerszegen nőttem fel, és ott végeztem iskoláimat. Nem készültem teológusnak. A Szegedi József Attila Tudományegyetem biológusi szakára jártam másfél évig, miközben vonzódást éreztem mostani hivatásom iránt. Szüleim orvosok, édesanyám szemész, édesapám gyermekorvos nem irányították pályaválasztásomat. Arra viszont emlékezem, hogy gimnazista koromban, részt vettem egy „nyílt napon" a Teológiai Akadémián, és ott felvetődött bennem a gondolat, hogy lelkipásztornak kellene lennem. Isten akarata volt ez, amely e hivatás felé terelt. • - Igazából kicsit gondban vayok, jól szólítom meg, hogy tisztelendő úr vagy lelkész úr... - Régen a lelkészek titulusa „Isten igéjének a szolgája" volt. Nekem ez a „cím" tetszik a legjobban... De hát ez nem lehet megszólítás a mai világban, kicsit hosszú is lenne, így jómagam azt gondolom a gyülekezetem, s a minden ember szólítson úgy, ahogy jólesik neki. - Biológusból teológus lett... - Otthagytam az egyetemet, s a Budapesti Teológiai Akadémiára iratkoztam be és végeztem el. Az egyetem után ösztöndíjjal Erlangenben (Németország) tölthettem és tanulhattam egy évet. Pécsett először, mint segédlelkész, majd mint lelkész szolgáltam, összesen öt évet, amikor a szekszárdi gyülekezet megkeresett és hívott. Szekszárdról akkor már volt némi ismeretem, barátomon Smidéliusz Andráson, előtte Johann Gyulán keresztül, s a meghívást elfogadva ez év augusztus elseje óta teljesítek itt szolgálatot, mint lelkész. - Családjával érkezett... - Feleségem, Dugár Éva, kecskeméti származású, magyar-történelem szakos tanár, jelenleg két kislányunkat, a 4 éves Rékát és a másfél éves Esztert neveli. Rá most nagyon sok feladat hárul a családban, hiszen nekem meg kell ismerkednem a gyülekezettel, a feladatokkal, ez sok időt igényel. - Már jócskán benne vagyunk a karácsonyi előkészületekben, meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorúkon, s mire ez a beszélgetés megjelenik, éppen a harmadik gyertyát gyújtjuk meg. - Ezek a gyertyák a négy vasárnapot jelzik, az előkészület idejét. Keresztény őseink régtől fogva szükségét érezték annak, hogy évről évre végiggondolják mindazt, amit Jézus Krisztustól kaptak, amit a vele való közösség jelent. A VI-VII. század óta létezik az az egész évet átfogó kör, melynek első ünnepe a karácsony - Jézusnak, a világ világosságának ünnepe. Ennek az első Krisztus-ünnepnek a bevezetése, felkészülési ideje az advent. Arra szentelt idő, hogy felkészülten tudjuk várni őt, aki ma is szállást akar venni szívünkben. Várni üdvösségünket, aki majd egyszer látható módon is visszatér. Advent tehát azért van, hogy tudjunk készülve várni, figyelni naponta Krisztusra, őszinte szívvel, nyitott lélekkel. - S ennek a készülődésnek az állomásait éljük át most... - A várakozás és a csendes figyelés öröme jellemzi ezt az időszakot. Jellemző még a bűnbánat is, hiszen olyan valakit várunk, aki a világ ura és bírája, ezért az advent színe a lila, éppúgy, mint a böjti időben. A négy adventi vasárnapnak van mottója. Az első vasárnap: királyod jön, de rangját elrejtve érkezik. A második vasárnap: királyod jön hatalommal és dicsőséggel. Harmadik vasárnap: az első érkezés a szelíd, és a második érkezés a dicsőséges között úton vagyunk. A negyedik az ünnep köszöntése, az örömről szól: már közöttetek van, egészen közel van az üdvözítő. S hogy mit üzen az idei karácsony? Pécsett egy nagyon bölcs és sokféle talentummal megáldott, már nyugdíjas lelkésztől, akit Balikó Zoltánnak hívnak, tanultam meg, hogy a Biblia sokszor olvasott, nagyon jól ismert történetein keresztül is tud Istenünk mindig frissen, újat mondva üzenni. Az idei karácsonyra készülve számomra most az egyik ilyen friss, új üzenet az, ami Máté evangéliuma kezdetén, a karácsonyi történet leírása előtt áll, ti. Jézus nemzetségtáBlázata. Ez a látszólag talán unalmas, hosszú felsorolás annak bizonysága, hogy Isten szava igaz: amit megígér, azt megtartja. Isten szava kristálytiszta, mert megígérte, hogy küld majd számunkra szabadítót, és bár hosszú ideig tartott a várakozás (a felsorolásban 3x14 nemzedék szerepel), elküldte a Messiást. Az ember sokszor nem érti, hogy mi miért történik az életében, miért nem lép közbe, miért nem ad hírt magáról Istenünk, de hinnünk kell: ha sokszor rejtve is, de ő munkálkodik, akárhogy is van: szilárdan lehet kapaszkodni az ő ígéreteiben, mert ő soha nem csap be... Isten szava igaz - ez az egyik, számomra most frissen megértett, üzenete a közelgő ünnepnek. De van másik is: Számunkra szinte felfoghatatlan Istenünk alázata! Amíg a római császár hagyja, hogy templomokat építsenek neki, s szabadítónak szólítsák, mindeközben Isten fia eljön hozzánk és befekszik a jászolba. Első imádói a legszegényebb emberek, a pásztorok voltak. Aztán felnövekedve, amikor emberek látványos külsőségek között, hangosan, és nagy földi hatalommal számítottak a Messiás érkezését illetően, akkor Jézus a názáreti zsinagógában csendben egész hétköznapi módon jelenti be: most! Azaz most teljesedik be az ígéret rajta t keresztül. Később pedig egészen hétköznapi módon, alázatosan érkezik meg Jeruzsálembe: egy szamárcsikó hátán, és nem ahogy várták: harsonaszóval, fekete paripán, karddal a kezében. Közelgő megváltónk alázatos csendes módon érkezik ma is hozzánk - ez is az ünnep üzenete... és talán még valami: Az angyal úgy jelenti be a pásztoroknak Jézus születését: hogy hirdetek nektek nagy örömet. Az Isten fia örömöt hoz! Ez az öröm oly mélységes, hogy Pál apostolnak a börtönben is erőt ad, s ha a hétköznapokra gondolunk mennyi embernek, mennyi fájdalomban és tragédiában! Gyökössy szavait idézném: „Mindenki az örömöt keresi csak az a baj, hogy mi csak „örömködünk." Kis örömeink vannak, de nincs meg az örömünk - mert azt csak Jézus tudja elhozni nekünk. A szív örömét, amely mindig minden körülmények között megmarad, s amin nem fog sem az idő, sem a halál. Ezt ígéri, s az, aki az ő szavára támaszkodik, az nem fog csalódni. Ez is mind karácsony üzenete. Karácsony a BIOPTRON KLUBBAN Ünnepi hangulattal, meglepetéssel és nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt DECEMBER 20-ÁN (csütörtökön) az év utolsó klubtalálkozójára a szakszervezeti székház IV. emeletén. 'Békés, boldog karácsonyt, sikerekben gazdag új esz' tendőt kívánunk minden üzlet- és munkatársunknak. Találkozzunk a Bioptronnal az egészségért 2002-ben is! A Zepter Tolna megyei képviselete