Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-16 / 43. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! „Annyit dolgozom, amennyit csak tudok Sorozatunk legutóbbi részében Szepesi József cselgáncs vezető edző úgy togalmazott, kíváncsi a taxisok életformájára. Ezért azt javasolta, beszélgessünk Piegl Ferenc vállalkozóval, a Gábriel Taxi Egyesület tagjával. - Régen személyszállító kisiparos volt, most meg személyszállító vállalkozó. Mióta? - 1986. februárban kezdtem taxizni itt Szekszárdon. Akkor Gemenc Taxiként futottunk, majd az átalakulások és névváltozások sora következett. Úgyhogy bő tíz éve már a Gábrielnél vagyok, ami a Gemenc Taxi jogutódja, ha jól tudom. Jelenleg 18-an alkotjuk a csapatot, s vannak tehertaxisok is. Valamennyien egyéni vállalkozóként működünk. - Miért ezt a szakmát választotta? Mert ha jól tudom, elektroműszerész a végzettsége. - Leszerelésem után két évig a Mezőgépnél dolgoztam, de nem voltam kibékülve a kötöttséggel. Ezért elmentem a tejiparhoz anyagbeszerzőnek, ami már jobb volt, pontosabban mozgalmasabb, de számomra nem eléggé. Ezért gondoltam, hogy megpróbálkozom a taxizással. Azóta ez a főállásom, s még egy darabig ezt szándékozom csinálni, mert szeretem, bár egyre romlik a helyzetünk. - Erre visszatérünk, de előbb engedje meg, hogy Péter fiához gratuláljak. Amikor beszélgetésünk időpontját akartam egyeztetni, kétszer is beszéltem vele. Nagyon udvarias, készséges fiú, s olyan szabatosan telefonál, hogy sok felnőtt tanulhatna tőle. Ez a nevelés eredménye? - Köszönöm a gratulációt. Úgy látom, hogy Péter vérében van az udvariasság, s ezt látja otthon is. Nagyon sok időt töltünk feleségemmel együtt a fiúkkal. - Tudom, hogy Péter 12 esztendős. És a testvére? - Gábor 16 éves és a kereskedelmi szakközépiskolába jár. Ő is előzékeny és igen figyelmes fiú. - Szeretné, ha a fiúk foglalkozását illetően követnék önt? - Tíz évvel ezelőtt igennel válaszoltam volna. De ma határozott nemmel. Egyrészt azért nem, mert veszélyes, másrészt pedig azért, mert rettenetesen időigényes. Ahhoz, hogy az ember normális anyagi hátteret tudjon biztosítani a családjának, ahhoz rengeteget kell kint ülni a droszton. - Felesége, Zsuzsa asszony is dolgozik, ugye? - Hogyne! A Kincstári Vagyoni Igazgatóságon. Amikor feleségem munkanélküli volt, bizony nagyon nehéz időket éltünk. De most, hogy mindketten dolgozunk, normális - nem luxus! - színvonalon megél a család. De ismétlem, én annyit dolgozom, amennyit csak tudok. - Látom, hogy, tíz-húsz taxi is várja a város különböző pontjain az utasokat. - így igaz. Ki kell várnunk a sorunkat. Van, hogy ez másfél órába telik. S akkor is általában rövid távú fuvarok adódnak, hiszen a városban nincsenek távolságok. - Szokott gondolkodni arról, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon 11 taxist gyilkoltak meg? - Kinek ne jutna ez az eszébe? De Szekszárd a legkisebb megyeszékhely, itt nincs olyan nyüzsgés, mint a nagy városokban, s úgy tapasztalom, hogy szerencsére az alvilág sem mutat érdeklődést városunk iránt. Szóval veszélyesnek veszélyes a szakmánk, de itt nem igen van mitől tartanunk. Pedig én nagyon sokat éjszakázom, mégsem volt efféle gondom. - Éjszakánként sem merül fel önben a félelem? - Nem. Bár éppen a közelmúltban volt egy olyan szituáció, hogy éjszaka három rossz kinézetű, ittas fickó ült be a kocsimba, s Bonyhádra akartak menni. Hirtelen ki kellett valamit találnom, hogy letegyenek az én autómban való utazásról. Olyan baromi magas tarifát mondtam nekik, amiről tudtam, hogy nem fizetik ki. Alkudoztak, de hajthatatlanságomat látva kiszálltak. - Ez azt is jelenti, hogy a vidéki fuvarok esetén előre kéri a fuvardíjat? Még a jól öltözöttektől is? - Általában előre elkérjük, s főleg a jól öltözöttektől, akikkel kapcsolatban nem véletlenül hallani olyan történeteket, hogy száz kilométeres út után kiszálltak a kocsiból „azonnal jövök" jelszóval... s a taxis többet az életben nem látja az öltönyös, nyakkendős, diplomatatáskás, jó fellépésű utasát. - Önnel történt már ilyen eset? - Nem. Illetve itt a városban előfordult, hogy megpattant az utas, de a rám hagyott viteldíja nem volt jelentős. De azt mondom, hogy az utasok többsége becsületes, kifizeti a fuvart. - Milyen információi vannak arról, hogy a taxisoknak engedélyezik az önvédelmi fegyver tartását? - Úgy tudom, hogy erről eddig még semmiféle döntés nem született. E téren pontosan olyan jogaink vannak, mint bármelyik állampolgárnak. - Gyakran adódik budapesti, vagy távolabbi fuvar? - Á, csak elvétve. Van egy norvég hölgy, aki törzsutasom. Ő évente három-négy alkalommal jön haza. Telefonál, hogy mikor száll le a repülőgépe, majd egy-két hét után visszaviszem a repülőtérre. - Mi van akkor, ha a fővárosban állítják le fuvart kérve? - Más városban nem vállalunk fuvart, hiszen a mi működési engedélyünk Szekszárdra szól. Innen elvisszük az utast más városba, de ott utast nem veszünk föl, stopposoknak sem állunk meg. - Említette, hogy általában este és éjjel dolgozik. - Érdekesebbnek találom az éjszakát, s akkor nagyobb az esélye a hosszabb fuvarnak. Ráadásul éjjel kevesebb a taxi, gyakrabban kerül rám a sor, mint nappal. Pénteken és szombaton éjjel mindig kint vagyok. Persze, nem ritka, hogy egy hétköznapi éjszakán többet elfűtök, mint amennyit keresek. - Ezek szerint nappal alszik? - Igen, de egyre kevesebbet. Egyébként az éjszakai munka teljesen felborítja az ember életritmusát, egyensúlyát. Gondoljon bele, hogy a főállású taxisok gyakran napi 14-16 órát dolgoznak. Ez is meghatározza az életformánkat. - Hova jár ebédelni? - Haza. Ugyanis a nejem minden este megfőzi a másnapi ebédet, mert a fiúk nincsenek kibékülve a menzakoszttal. - Hamarosan itt a karácsony. Akkor is dolgozik? - Nem. A karácsonyt és húsvétot a családommal töltöm. Ezt a két családi ünnepet, aki teheti, otthon tölti. Persze, taxi olyankor is van az utcákon. Általában a független kollégák vállalnak akkor munkát. - Van valamiféle beosztásuk? - Igen, ezt a mi társaságunknál én állítom össze. Értelemszerűen reggelre osztom be azt, aki akkor 2001. DECEMBER 182. dolgozik szívesebben és így tovább. Ünnepek előtt szólnak a kollégák, hogy dolgoznának-e, vagy sem. Igyekszem és általában sikerül is mindenkit a igénye szerint beosztani. - Szilveszterkor sokan vállalják a munkát? - Akkor szinte minden taxi az utcán van a jobb kereset reményében. Amikor elkezdtem taxizni, négy szilvesztert munkával töltöttem. Akkor az „nagy buli" volt. Utána vagy kilenc évet kihagytam, de tavaly ismét kimentem, s idén is ezt teszem. Bár tavaly nagyon gyenge volt a forgalom, nem kerestünk többet, mint egy húzósabb hétvégén. - Ugye, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy önöket nem nagyon kerülik el az ellenőrök? - Minket aki ellenőrizhet, az valóban rendszeresen ellenőriz, így az APEH, a Fogyasztóvédelem, ^^ Közlekedés Felügyelet, a rendő^P ség. - És az egyesületük - önnel együtt - háromtagú vezetősége is? - Igyekszünk rendet, fegyelmet tartani, de mondhatom, hogy különösebb gond nincs, mindenki betartja az írott és íratlan szabályokat. Ez annak is köszönhető, hogy tizenvalahány éve a mi vagyunk a legnagyobb taglétszámú és legnagyobb utasháttérrel rendelkező társaság a városban. - A borravalóról érdeklődhetem? - Persze. Valamennyi még van, de nem vesszük zokon, ha valakitől nem kapunk. Van, aki azért taxizik, mert.másképpen nem tud elmenni az orvoshoz, vagy lekéste az autóbuszt. - Emlékezetes történetekben nincs hiány? - De nincs ám. Tavaly, a kará^^ csony utáni egyik estén fölhívot^P egyik barátom, hogy ismerősét kellene valahova elvinni. Nyomban a helyszínen -termettem. Barátom egy iszonyatosan részeg embert támogatott a kocsimhoz. A szakadt férfi zsebéből kilógott a sörös üveg és irdatlanul ordibált. A barátom betuszkolta a törött szemüveges pasit a kocsiba. Elindultunk, de nem tudta megmondani, hova menjünk, csak azt ismételte, hogy a „lányokhoz", s mutatta, van hétszáz forintja. Ezen az úton minden olyan megtörtént, ami egy részeggel megtörténhet. Már nagyon ideges voltam, amikor a fickó felém fordult, levette a sapkát és a szemüveget. Ámulva néztem a színészi tehetséggel megáldott jó barátomat, aki szín józan volt. - Ki kövesse önt e hasábokon? - Örömömre szolgálna, ha dr. Horváth Gábor házi gyermekorvos szakmája szépségeiről és az egészségügy problémáiról vallana. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ágnes k «