Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-25 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 25. VASÁRNAP M ^NosztaCfjia íi J\ fizt 11 m 1 Dl mii ^NosztaCfjia SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Gemenc presszóban dr. Farkas Lászlóné Marika, akivel éppen öt esztendeje randevúztunk, mégpedig egy igen fontos apropóból. Az öt esztendő alatt semmit sem változott, sőt... Erre szokták azt mondani, hogy az élet sok meglepetést tartogat az ember számára, sokszor saját maga irányíthatja - sajnos -, sokszor mások is beleszólnak, ám aki azt vallja magáról, amit dr. Farkas Lászlóné: „Székely vagyok, konok és kitartó. Már gyermekkoromban belém ivódott a munka és az emberek iránti szeretet", erős és biztos kézzel tudja irányítani a maga sorsát, amelyhez jó muníció a munka és a szeretet. Marika ! Aki az öt évvel ezelőtinterjút nem olvasta, azoknak némi magyarázattal tartozom a bevezetőről. Több évtized, egészségügyben eltöltött idő után, egy miniszteri dicsérő oklevéllel zártad le életednek azt a szakaszát, amire azt szoktuk mondani, hogy munkaviszony. A nyugdíjra készültél... Azóta kiderült, mivel töltöd a megérdemelt pihenés éveit. - Már a nyugdíjba készülődéskor felkért akkori főnököm, hogy maradjak nála tovább mint magánvállalkozó, hiszen ahol körzeti ápolónőként dolgoztam, annyira ismertem már az embereket, a betegségeiket, minden gondjukat, hogy ennek orvos és beteg egyaránt örült volna. Bevallom jómagam is, csakhogy akkor közbeszólt az én betegségem. Ez nem volt j^s mint egy sor ízületi gyulladás, ^Pi a fájdalom mellett sajnos azzal is járt, hogy a kezeimmel nehezen tudtam fogni. Kezelésekre jártam, s én, aki egy pillanatra sem tudok megállni, nehezen éltem meg azokat az időket. - Ilyenkor szokott valami történni, mondjuk, hogy jött valaki vagy valami, ami megváltoztatta az akkori életedet... - Valóban jött. Dr. Pató Józsefné Szilvia, akivel együtt vizsgáztunk fizikoterápiás szakasszisztensként, s tudta a betegségemet, elhozott nekem egy lámpát. Egy órai kezelés után már éreztem, hogy oldódtak az ízületeim, enyhültek a fájdalmaim, s azonnal megrendeltem a lámpát. - Mikor következett be ez a lépés, mert azt ugye most már elárulhatjuk a kedves olvasóknak, hogy a Zepter menedzsere lettél... - Akkor, amikor régi betegeimmel találkoztam, akik hasonló, vagy éppen más betegségeikre panaszkodtak, s amikor jómagam már megtapasztaltam a lámpa áldásos tevékenységét. Úgy gondoltam, hogy ezt a hivatást, amit nekem kijelölt a sors, sosem lehet abbahagyni, s miután mint körzeti ápolónő nyugdíjba mentem, ettől kezdve minden embernek szeretnék segíteni, aki hozzám fordul. - Mennyire segített az, hogy úgy indultál, szakember vagy, hiszen négy évtizedet töltöttél az egészségügyben, ami azonnal hitelessé teszi minden mondandódat, egy-egy termékbemutató alatt... - Sokat segített. Addig, amíg menedzser társaimnak keményen meg kellett tanulniuk nemcsak a termékről, a lámpáról való tudnivalókat, hanem a betegségeket is, addig nekem szerencsére ez már a gyakorlatom miatt adva volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az első bemutatómon, - ami egy nagyon bensőséges bemutató volt, amelyre azóta is törekszem - a jelenlévők fele úgy ment el, hogy rendelt lámpát. - Milyen a hangulatuk ezeknek a bemutatóknak, hogy fogadják a hallgatók, akik többségét bizonyára a betegségük, talán az évek, évtizedek óta tartó betegségük indított arra. hogy na még ezt is megpróbálom... - Minden egyes bemutató egy kihívás. Igyekszem az első percekben megteremteni a családias hangulatot, ezért nem térek rá mindjárt a termék bemutatására, hanem magát a céget ismertetem, aztán kicsit magamról beszélek, mint aki az egészségügyben több évtizedig dolgoztam, s amikor már érzem, hogy elnyertem a hallgatóság bizalmát, akkor kezdem el a bemutatót. Természetesen a legfontosabb az, hogy nemcsak beszélni kell a lámpáról, hanem meg kell mutatni, sőt nemcsak megmutatni, hanem kipróbálni. Ezért mindjárt az előadás elején árra kérem azt, akinek panasza van, hogy üljön a lámpa alá. S a legnagyobb, legszebb előadást is megerősíti, hitelessé teszi az, amikor a beteg a kezelés után mindenki előtt kijelenti, hogy fájdalmai enyhültek, érzi a lámpa jótékony hatását. Volt egy tüneményes történet, hogy egy néni két bottal jött, s a bemutató alatt végig kezeltem a lámpával. Az előadás után, amikor elköszönt, az ajtóból hívtam vissza azzal, hogy a botokat nekem akarja itt hagyni ajándékba? Úgy gondolom, hogy annál nagyobb referencia nem kell, mintha a bemutató közönség soraiból sikerül valakinek a fájdalmát enyhíteni. - Amikor a nyugdíjba vonulá• sod előtt beszélgettünk, azt mondtad, nem tudod elképzelni munka nélkül a nyugdíjas éveidet. Ami természetesen abból adódik, hogy végigdolgoztad az életed, mégpedig úgy, hogy két dolog vezényelt: a munka és az emberek iránti szeretet. Megtaláltad a számításodat? - Sosem tudnék tétlenül lenni. Ezért vagyok jómagam is hálás a lámpának, mert visszaadta azt az egészségemet, munkabírásomat, amivel most másoknak is tudok segíteni. Úgy érzem, mintha nem is mentem volna nyugdíjba, hiszen ha őszinte akarok lenni, legalább annyit, ha nem többet dolgozom. Másfajta munka ez, más hozzáállást, más külsőségeket igényel - amit viszont nagyon élvezek - s bármennyire elfáradok, éltet a siker, az emberek szeretete, s a tudat, hogy a küldetés amit fiatal koromban vállaltam: más emberek fájdalmát enyhíteni, az ma is él bennem, s napról napra újra megvalósíthatom. Büszke vagyok arra, hogy amit elértem azt saját erőmből sikerült elérnem, s hálás vagyok a sorsnak, hogy „találkoztam" a Bioptron lámpával. Bevallom az sem mellékes, hogy amit az egészségügyben nem kaptam meg, a kézzel fogható, a munkám pénzbeli elismerését, itt megtalálom a számításomat. Ezzel együtt számomra nem ez a legfontosabb - akkor ugyanis nem dolgoztam volna évtizedeket fillérekért -, hanem a segítés, de rájöttem, hogy jó érzés, ha az ember munkáját nemcsak szóban értékelik. - Miután régóta ismerlek, tudom, hogy bármennyire fontos volt és ma is fontos a munkád, a családod számodra a legfontosabb... - Megnőttek az unokáim, Tamás rendőrnek készül, mint a fiam, Emese most kezdte a középiskolát. Megadatott számomra még az a boldogság is, hogy a csodálatos fiam mellett a menyemre is elmondhatom, hogy fantasztikusan jó feleség és anya, s nekem barátnőm. Szeretem a gyönyörű otthonomat, ahol számomra a legfontosabb, hogy mindig rend legyen, ezért reggel ötkor kelek, takarítok, főzök. Annál is inkább, mert a férjem ügyvédi irodája a házunkban van, ahol fogadja az ügyfeleit. Mindketten munkamániások és családcentrikusak vagyunk, s talán a legfontosabb, amiért mindezt sikerült elérnünk az az, hogy mindig minden élethelyzetben az eltelt évtizedek alatt elismertük, segítettük és támogattuk egymást. Fotó: Nagy Ágnes W7 F9 mwRp? ZEPTER-ELŐADÓTEREM ' • • "i I 1 Í BLíJjJLE—La -K-I J 13 US Szakszervezeti Székház, IV. emelet November 29. KOZMETIKAI BEMUTATÓ • December 6. BIOPTRON KLUB A programokkal kapcsolatos felvilágosítás: 74/411-311/129 mellék.