Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-25 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 25. VAS4RNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XXII. mmmmm BfflffHMITX'ni Ha a szekszárdiak számára a megyeszékhely a régmúltban nagyjából a világ közepe volt is, azt azért mégsem igen állíthatták, hogy szeretett városukat messze földön ismernék. Éppen ezért kell megbecsülnünk minden olyan adalékot, amely a maga idején enyhítette a be- és elzártság érzetét, s észre vétette a világgal Szekszárdot. A Közérdek 1906. november 24én rövid, de meleg hangú cikket hozott A milánói kiállítás és a „Steig-gyár" címmel. Mivel az írás f

agáért beszél, érdemes bőén idéznünk. „A milánói g)kiállítás zsűrije befejezte működését, s örömmel értesültünk róla, hogy az iparilag fejletlen s elmaradott Szekszárd egy derék iparosának s a szekszárdi állami főgimnázium érdemes rajztanárának révén ott szerepel azon városoknak a sorában, amelyek fejlettebb ipari és iparművészeti tárgyaikkal a kultúrfejlődés iránt való fogékonyságukról tettek tanúbizonyságot." A lap hírt adott róla, hogy a milánói világkiállításon Steig Flórián szekszárdi mester is részt vett „az Ács tanár tervei szerint készített magyaros díszítésű edényekkel, és hogy a kiállított tárgyakról az olasz és német lapok mily előnyösen nyilatkoztak, dicsérik a tervezőt és a készítőt, megtéve az utóbbinak elég primitív fazekas műhelyét »Stáigféle gyár«-nak. „Ma már konstatálhatjuk, hogy a jelzett lapok dicséretet nem volt pusztán egyéni vélemény s a mi elismerésünk sem volt a helyi hazafiság elfogultsága, mert - mint értesültünk - a »Steig-féle gyár«ból kikerült edények és vázák tervezője, Ács Lipót tanár a kiállítási aranyérmet, készítője pedig: Steig Flórián az ezüstérmet nyerte el, s így, a milánói kiállítás zsűrije szavára most már talán szélesebb körben is tudomást fognak venni arról, hogy a szekszárdi derék iparos ízléses készítményei kiállják a versenyt a külföld hasonló agyagáruival • s eredetiségüknél fogva nagyobb kelendőségre tarthatnak számot. Szóval most is beigazolódott a régi közmondás: senki sem próféta a saját hazájában, vagyis, hogy a magyar embernek előbb külföldre kell menni, hogy itthon is észre vegyék. De mindegy, jól van az így is. A magyar koponya elég kemény ahhoz, hogy se el ne csüggedjen, se nagyon el ne bízza magát. így az eredmény jelen esetben is meglesz. Úgy értesültünk ugyanis, hogy Ács tanár és Steig Sárközi kiskutyás hímzés (Ács Lipót gyűjtése és rajzaj REGI MOTORFŰRÉSZÉT, UJ GÉP VÁSÁRLÁSA ESETÉN BESZÁMÍTJUK MINDEN STIHLGÉPHEZ AJÁNDÉK! A JANTNER STIHL ÉS AGROMÁRKABOLT 30 ÉVE A VEVŐK SZOLGÁLATÁBAN JfiNTNER fiGRO MARKA BOLT 7100 Szekszárd, Rákócz

i u. 21. Tel.: 74/510-534 Flórián a milánói kiállítás eredményein felbuzdulva az edények, vázák gyártását még intenzívebben fogják folytatni, s azt annyival inkább tehetik, mert az iparművészeti múzeum igazgatósága is érdeklődik az általuk előállított gyártmányok iránt, s ez alapon a »gyár« célszerűbb berendezésére államsegélyt és gépek adását is kilátásba helyezte, sőt a gyár felszerelése és segélyezése mértékének megállapítása céljából már a közeli napokban a királyi iparfelügyelő is meg fog jelenni városunkban." S ami ma talán különös, ez nemcsak álom maradt, hanem államsegélyként a Steig-féle gyár kapott egy agyaggyúrógépet. Ha a történet igazi hátterére vagyunk kíváncsiak, érdemes beleolvasnunk Ács Lipót 1942-ben írt önéletrajzába. „Szekszárdon átvettem 1901-ben egy meglévő fazekasműhelyt. Tulajdonosa, Staig (!) Flórián primitív ember volt, derék, tisztességes, szorgalmas. Keveset tudott ugyan, de azt, amit tudott, kitűnően csinálta. Feladatom volt: megmaradni a népies jelleg mellett, de ezt úgy technikailag, mint általában artisztikus (művészeti) szempontból tökéletesíteni." Steig két fia, akik közül az ifjabbikat dicséri Ács ügyességéért, szintén a műhelyben dolgozott. „A törekvés az volt, hogy ebben a műhelyben termelt edények úgy formailag, mint színben és ornamentikában a magyar népművészet utánérzésének jellegét mutassák... Lehetőleg a régi irányt követtűk, és ezt igyekeztünk emelni. A díszítés szgravittó módon készült." Ezt azért fontos fölidéznünk, mert - bármilyen meglepő - a múzeumban ma mutatóban is alig akad a Steig-Ács-féle kerámiákból, hiszen valóban kelendőek voltak: a nevezetes világkiállításra még pótlólag is küldeni kellett a vevőknek. Ha ezek után azt gondolná valaki, hogy Szekszárd alig győzte háláját leróni Steig mesternek és Ács tanár úrnak, (aki mellesleg a sárközi népművészet csodálatos motívumait is a legteljesebben összegyűjtötte), az bizony téved: hiába a világkiállítási dicsőség, sem a gimnázium, sem a város nem érezte annak szükségét, hogy valamilyen módon (például egy-egy utcanévvel) kifejezze tiszteletét. Mert azért Szekszárd e téren csak Szekszárd marad... Dr. Töttős Gábor ^ ÓDON DERŰ 122. ^ Tanári kalandok Ács Lipót, aki Vizsolyban született 1868. augusztus 7-én, és édesapja rosszallása ellenére cserélte föl 1904-ben Auerbach családi nevét az újra, 1896 és 1912 között volt a szekszárdi főgimnázium tanára. Már tanuló korában vidám ember lehetett, amint 1942-es életrajzában írja: „Volt egy talizmánom, a jókedv. Sokszor vacsora nélkül is fütyörésztem és - dolgoztam." Szintén önéletírásában találjuk annak történetét, hogyan maradt 1895-ben éppen Szekszárd előtt - Sümegen, ahová tanárrá nevezték ki. „Megérkeztem egy vasárnap kora reggeli órán. Semmitmondó kis állomás, se hordár, se kocsi. Nagy nehezen találtam egy aszszonyt, aki a kisebbik poggyászomat bevitte. Hosszabb ideje nem volt eső, s így mire beértem a vacak szállodába, sötét ruhám egészen szürke lett. Szörnyen el voltam keseredve. Kétségbeesésemben még a befelé való gyaloglásban elhatároztam, hogy az állást nem fogadom el, hanem visszautazom Budapestre... Magamat rendbe hozva elmentem a reáliskolába, és jelentkeztem az igazgatónál. Rendkívül kedves, joviális úriember volt. Nagy örömmel fogadott. Megrökönyödésére kijelentettem, hogy a legközelebbi vonattal visszautazom Budapestre, mert az állást nem foglalom el. Az igazgató első ijedségéből felocsúdva - éles eszű ember volt -(...) elvitt a lakására. Bemutatott a feleségének, egy nagyon bájos, művelt dámának. (Közben valamit súgott a feleségének.) A hölgy ezután meghívott ebédre. Egy kis szíverősítő magunkhoz vétele után azt mondotta az igazgató: - Nos, kedves kartárs úr, menjük a Lövöldébe, ahol ilyenkor vasárnap délelőtt a helybeli előkelőség egy pohár sörre szokott összejönni... Feketére meghívta az igazgató a tanári testületet. Délutáni uzsonnára pedig meghívtak néhány fiatal hölgyet (asszonyt és leányt). Mindannyian rendkívül kedvesek voltak, és megfőztek engem... Kitűnően éreztem magamat, és éjjeli elválásunkkor az igazgató azzal búcsúzott tőlem: Elég korán lesz kollega úr, ha délben benéz az iskolába. Röviden szólva ott maradtam." Szerencsére csak egy évig, különben hogy lett volna Szekszárdnak világkiállításon aranyérmes tanárja?! . Lanius Excubitor .