Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-18 / 39. szám

SZEKSZÁRDI m VASARNAP 2001. NOVEMBER 18. Az UFC magasra tette a mércét a téli szünet előtt Az NB III-as listavezető nyolc között a Magyar Kupában Két hete a Paks elleni 2-0-ás győzelemmel zárta az őszi bajnoki idényt az NB III. Dráva-csoportjában szereplő Szekszárdi UFC. Városunk labdarúgó együt­tese veretlenül, ötpontos előnnyel várhatja a tavaszi folytatást. Már önmagá­ban ez is egy remek hír, de a csapat még egy kis extrával is megfejelte ezt, hiszen, mint bizonyára már mindenki tudja, a szekszárdi foci történetének ed­digi legnagyobb sikerét vitték véghez Mátéék az elmúlt hétvégén, a Hajdúná­nást otthonában 5-1-re legyőzve bejutottak a legjobb nyolc közé a Magyar Ku­pában. Játékos, edző, elnök és szurkoló együtt ünnepelte a sikert, most követ­kezzék egy kis nyilatkozatcsokor az érintettektől. Dienes Pál edző, aki a nyáron vette át az együttes irányítását és remek csapatot formált Szekszár­don: - Nem mehettünk biztosra ide­genben a hasonló osztálybeli el­lenfelünkkel szemben, még akkor sem, ha előtte két NB I/B-s csapa­tot búcsúztattunk a kupából, de szerencsére bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül vezetünk a bajnok­ságban. A mérkőzés elejétől ke­zünkbe vettük az irányítást, és már az első félidőben is több jó táma­dást vezettünk, igaz sikertelenül. A második játékrészt elején a ket­tős cserével a támadójátékunkat szándékoztam javítani, ez úgy tű­nik sikerült is. Hadd tegyem hoz­zá, ismét bebizonyosodott, hogy a cserepadon is hasonló szintű játé­kosok ülnek, mint akik a kezdő­ben helyet kapnak, hiszen a cse­rékkel megélénkült a játékunk, úgy, mint a bajnokság során több­ször is. Nagy öröm számomra, hogy a nyolc közé jutottunk, ritkán adódik, hogy egy csapat a bajnok­ság mellett a kupában is így tudjon koncentrálni. Egész játékos- és edzői pályafutásom eddigi legna­gyobb sikere ez. Ezzel és az őszi bajnoki szereplésünkkel nagyon magasra állítottuk a mércét a tava­szi folytatást illetően. Máté Csaba, aki sok évnyi belgi­umi légióskodást követően haza­tért nevelőegyesületéhez, az UFC első két góljának szerzője: - Tudtam, hogy ambiciózus klubhoz jövök, amikor hazatér­tem, de azért nem gondoltam a nyáron még, hogy idáig jutunk. A bajnokságban az elsőséget tűztük ki célul, ami felé jól haladunk. Szá­momra a kupaszereplés mindig csak desszert volt, amiből eddig jót falatoztunk. A hajdúnánási meccs előtt a közvélemény elvárta tőlünk a sikert NB III-as ellenfe­lünkkel szemben, sőt mi is ma­gunktól. Ez egy kis terhet jelentett, de a vezetőség ezt levette a vál­lunkról, hiszen azt mondták, egy esetleges vereség után sem hulla­nak fejek a porba. Úgy éreztem, és ez jólesett, hogy a város egy kicsit megmozdult sikereink következté­ben, a meccs előtt sokan megállí­tottak, és mondták, hogy drukkol­nak nekünk. Azt a fiesztát pedig, amit a minket elkísérő szurkolók rendeztek velünk együtt ott, azt hi­szem senki sem fogja elfelejteni, kár, hogy mondjuk a helyi televí­zió révén ezt itthon nem élhették át. Saját teljesítményemre rátérve, az első félidőben volt egy nagy helyzetem, amit elrontottam. Ek­kor az futott át az agyamon, hogy remélem lesz még lehetőségem. Aztán, amikor belőttem az elsőt, megkönnyebbültem. A második után pedig már éreztem, hogy meg lesz a meccs. Nagyon örülök a nyolc közé jutásnak, az ilyen pilla­natokért megéri focizni. Fehér Attila régi, állandó bútor­darab az UFC-ben, a védelem biz­tos lábakon álló oszlopos tagja: - Amikor kimentünk melegíteni a pályára már voltak ott szekszárdi szurkolók, akik különböző rigmu­sokkal köszöntöttek minket. Aztán hallottam kintről dobszót, duda­szót, és azt hittem, hogy érkezik a nánási tábor, de ismét szekszárdi drukkerek jöttek, nagyon sokan el­kísértek bennünket. Szurkolóink aztán egyenként köszöntöttek minket, mi pedig kiintettünk ne­kik. Ez bizsergető érzés volt, ami után már meg sem fordult a fejem­ben, hogy itt kikaphatnánk. Az el­ső félidőt követően egy kicsit meg­ijedtem, hogy nem lesz elég átütő erő támadásainkban, de aztán jött az első, majd a második gól és minden ment könnyedén. A véle­ményem szerint jogtalan büntető felhozta az ellenfelet, de sikerült újból betalálnunk és aztán simán ment minden. A lefújás után meg­kértem egy idősebb rendezők, hogy engedjék be a pályára a szur­kolókat és óriási ünneplés, puszil­kodás ment a gyepén. Úgy vona­toztunk, mint előtte már a közön­ség jó része az utolsó percekben a lelátón. Fantasztikus érzés volt, ennél jobb csak akkor lehetett vol­na, ha mindez Szekszárdon törté­nik velünk. Kalmár Ferenc ügyvezető elnök, aki társaival rövid idő alatt is ren­geteget dolgozott a háttérben a klub sikereiért: - Ilyen még nem volt Szekszár­don, mint amit most elértünk. Ez év január másodikán vettük át a klub irányítását a mögöttünk álló Kalmár Ferenc ügyvezető elnök a jövőt illetően is optimista befektetői csoporttal és szemmel látható fejlődésen ment keresztül a csapat. A vezetőségben mindenki előtt csak a győzelem lebegett és nagyon örülök, hogy egy olyan együttest sikerült összehoznuuJ^ ahol ugyancsak mindenki sikd^P törekszik. Remekül összeállt a csa­pat, egységes a gárda, összetarta­nak a fiúk. Bízom benne, hogy si­kereink fényében sok szponzort tudunk magunk mellé állítani, ami segíti majd a továbblépésünket. Szurkolóinknak köszönjük a bizta­tást, ha hozzájuk hasonló hozzáál­lást tanúsítanának a városi hon­atyák is, akkor még előrébb tart­hatnánk. A csapatra a sikeres nyolcaddön­tőt követően még két hét edzés vár teremben és kint, váltakozva. De­cember 8-án Harkányban vesznek részt egy teremtornán. Utána sem lesz teljes a pihenés, heti egy-két alkalommal átmozgatja egy kis já­tékkal a gárdát Dienes Pál. Az ün­nepek előtt részt vesznek még a Karácsony Kupán, a komoly felké­szülést pedig január közepén kj^ dik a tavaszi folytatásra. Mi, s^P kólók pedig reménykedünk, hogy a kupában egy jó nevű, élvonalbe­li ellenfelet láthatunk Szekszár­don, a bajnokságban pedig nem lesz túlságosan magas az a bizo­nyos mérce. Finta Viktor Ki bünteti meg a médiát?! Még ha (lép) fene (lép)fenét eszik is, akkor sem értem én ezt az egészet! A szeptember 11-i megdöbbentő, emberte­len, értelmetlen, meg a legelvetemültebb pszi­chopata őrült bűnöző észjárásával sem ma­gyarázható merénylet után a média is alapo­san levizsgázott az egész világon, így Magyar­országon is. Természetesen ezúttal is tisztelet a kivételnek, de a média túlnyomó többsége együttesen ugyanolyan (vagy talán még na­gyobb!) kárt okozott az emberek lelkében, mint az emberi mivoltukból teljesen kivetkő­zött merénylet kiagyalói, végrehajtói és finan­szírozói. Ha már itt tartunk, még az ötletet is plagizálták a fantáziátlan terroristák a nagy közönségsikert és hasznot hozó katasztrófafil­mekből! A tragikus esemény bekövetkezte után az­tán gőzerővel beindult a terrorista továbbkép­zés, széles körű médiatámogatással az egész világon. Újabb és újabb ötleteket adtak nekik, szinte biztatták őket és mintha hájjal keneget­ték volna a hátukat azzal, hogy milyen óriási pánikot okoztak. És a médiatulajdonosok, fő­nökök, sztárriporterek, PR-főnökök elégedet­ten dörzsölték a kezüket, hogy mennyire meg­nőtt a nézettségi mutató, és tartották a marku­kat. A felbujtókat, rémhírterjesztőket, még az idétlenül viccelődő ijesztgetőket is bünteti a törvény, de ki bünteti meg hasonló dolgokért a MÉDIÁT?! Vagy fogjuk fel úgy, hogy ez csak üzlet, egy nagyon jó üzlet, mint a raktáron elfekvő gáz­álarcok eladása és. az a bizonyos kétszáz mil­liárd dolláros vadászrepülőgép-gyártási meg­rendelés? Oszama Bin Laden meg eközben elégedet­ten simogatja hosszúra nőtt szakállát. Pedig (szerintem) ha csak Allahon múlott volna a dolog, akkor nem nőtt volna meg ilyen hosz­szúra neki sem a szakálla, sem a keze... Bálint György Lajos V

Next

/
Thumbnails
Contents