Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-04 / 8. szám

SZEKSZÁRDI 2001. MÁRCIUS 4. VASÁRNAP VÁLLALKOZÓI KÖZPONT Már Szekszárdon is „elérhető" a Széchenyi-terv A kormány által meghirdetett Széchenyi-terv 2001-2002-ben 626 milliárd forintot fordít a magyar gazdaság fejlesztésére. A program alapvető célja, hogy a hazai gazdaság szereplőinek, köztük a kistérségeknek és az önkormányzatoknak is megadja az induláshoz szükséges impulzust. A program hat fejezetben foglalja össze azokat a célokat, melyeket a kormány támogatni kíván, ezek a következők: a vállalkozásfejlesztés, -erősítés, a lakásprogram, a turizmusfejlesztés, a regionális gazdaságépítés, az aktív foglalkoztatási célok és az energiatakarékossági program. Szekszárdon a Tolna Megyei Vállalkozói Központ a programban meghatalmazott célok, illetve az abban elérhető támogatások eléréséért programirodát hozott létre. - Tettük ezt azért - mondja Tóth Ferenc, a Vállalkozói Közf

pt igazgatója mert a Széchei-terv pályázatai már megjelentek és azt szeretnénk, ha Tolna megye vállalkozói, kistérségei és önkormányzatai minél több támogatáshoz juthatnának a programból. - Hogyan kívánják ezt a célt elérni, a Vállalkozói Központ milyen módon tud hozzájárulni az ön által említett cél eléréséhez? - Itt, a központon belül létrehoztunk egy ötfős csapatot közgazdászokból, mérnökökből területfejlesztési szakemberekből, akik azt a feladatot vállalták, hogy segítik elkészíteni azok pályázatait, akik rástartolnak a Széchenyi-terv kínálta lehetőségekre. - Vannak-e már érdeklődők a Széchenyi-terv pályázatai iránt? - Örömmel mondom, hogy igen. Sokan hallottak már róla, de azt is el kell mondanom, hogy sokan akkor értik meg igazán, miről is van szó, és milyen lehetőségeket kínál a Széchenyi-terv, amikor eljönnek hozzánk, és elmondják munkatársaim vagy jómagam a különböző programok kínálta lehetőségeket, célokat. - Van-e már olyan pályázat, amely beadásra került az önök közreműködésével? - Még nincs, de már tucatnyi pályázat van abban a stádiumban, hogy hamarosan beadjuk a Gazdasági Minisztérium programirodájába. - Ezekből a pályázatokból, milyen tapasztalatok szűrhetők le? - A „sláger" a 10 M Ft nagyságrendű pályázat. Több esetben tapasztaltuk azt is, hogy nem mindig van a pályázóknak pontos ismeretük a lehetőségekről. Ilyenkor egy tisztázó beszélgetésen segítünk a pályázónak kiválasztani a reálisan elérhető célt, mi az amire eséllyel indul a vállalkozó. Megvizsgáljuk, hogy mekkora önerőt tud biztosítani a pályázó, hiszen erre szinte minden pályázatnál szükség van. - Az önerő biztosítása mellett a pályázónak mennyibe kerül egy ilyen pályázat elkészítése, a Vállalkozói Központ „mennyiért dolgozik" egy pályázat elkészítésén? - A Széchenyi-tervre sokan „rámozdultak", több olyan irodát ismerek, akik anyagi ellenszolgáltatásért vállalják a pályázat elkészítését. Természetesen mi is kérünk a munkánkért ellenszolgáltatást, amely két részből áll; munkadíjból és sikerdíjból. Ez az ár ismereteink szerint jóval a piaci ár alatt van. - Kiknek ajánlja a Széchenyiterv pályázati lehetőségeit? - Mindenkinek, de különösképpen az önkormányzatok és kistérségi társulások figyelmét hívnám fel a pályázati lehetőségekre, hiszen a Széchenyi-terv végre nekik is lehetőséget biztosít, hogy a különböző fejezetekben megfogalmazott célokon belül saját térségük fejlesztését elindítsák, megvalósítsák. Gál JÓK AZ ESÉLYEK A MEGEGYEZÉSRE A RENDŐRSÉGGEL A városé lehet a valamikori Dózsa-pálya A kilencvenes évek elején, a könnyű A|jdonszerzés időszakában a város ^Braig várta azt a bizonyos sült galambot, mígnem elvesztette a tulajdonában levő Pollack utcai sporttelepet. A valamikori sportiskola sorsa alapfunkcióját illetően megpecsételődött, már a Tescónak is felkínálták és idő kérdése, hogy milyen ipari, kereskedelmi tevékenység kezdődik a közeljövőben. Úgy volt, hogy a futópályányi terület megmarad a sportolni vágyók számára, elmarad a teljes elidegenítés, de a kárpótlásnak más formája körvonalazódik egy másik tárgyalás jóvoltából. Arról van szó, hogy Horváth István, a közgyűlés ifjúsági és sportbizottságának vezetője a napokban igen eredményes tárgyalást folytatott a Dózsa-pálya, illetve stadion városi birtokbavételéről a megyei rendőr főkapitánnyal Bátorfi Györggyel. - Nem számítottam ilyen megértő támogatásra, amikor a főkapitány úrnak elővezettem a szándékunkat, kérésünket - mondta Horváth István. - A stadion, a pályák, a környezet még így ebben a lehangoló állapotában is komoly értéket jelent, de a gazda, amely már azzal is nagy szolgálatot tett a sportnak, hogy nevetségesen jelképes bérleti díjért használatba adta a létesítményt, minden úgymond bartellező javaslatunkba belement. Merthogy arra a városnak egy fillér szabad pénze sincs, hogy megvásárolja a Dózsa-stadiont úgy ahogy van. - Mégis mit tudtak felajánlani cserébe, vagy egyfajta természetbenijuttatásként, amivel a rendőrség is jól jár, miközben azért jótékonykodik a város felé? - Nagyon tetszett a főkapitány úrnak az az ajánlatunk, hogyha mi a létesítmény fejében lemondunk a tulajdonunkban levő Lisztes-völgyi lőtérről - amit most is használ a rendőrség -, akkor mi megkaphatnánk tőlük a sportpályát és környékét. Nyilvánvaló, hogy megközelítőleg sem azonos értékekről van szó, szakértők bevonásával fel kell becsülni az értékeket, és az egyeztetés során nekünk valamilyen kompenzációs értéket kell felajánlani. - Ha ilyen konstruktív volt az első találkozás, akkor már ez is szóba kerülhetett... - Az csak természetes, hogy a város sport- és szabadidőközpont létesítményeit ugyanolyan kedvező feltételekkel vehetnék igénybe szabadidős vagy kiképzési célzattal, mint eddig, és tovább is mennénk ez ügyben, ha lenne rá igény a rendőrség részéről. A komolyabb ellensúlyozást az jelentené, ha a város a rendelkezésére álló lakásokból tudna megfelelőket felajánlani szolgálati lakásként, mert erre igencsak szüksége lenne a kapitányságnak. A tárgyalásokat mielőbb folytatni szeretnénk, de ehhez az kell, hogy a közgyűlés megerősítsen ebben bennünket, amit egyébiránt nagyon remélek. Mi úgyszintén. Tekintettel arra, hogy kitűnő lobbizás, kellő felsőházi kapcsolatok révén sok millióhoz jutottak pályázat útján a Szekszárdi UFC új tulajdonosai a stadion-rekonstrukciós munkálatok elvégzéséhez, és maguk a befektetők saját zsebből is áldoznak a terület szabadidőközponttá való alakításához. A városnak momentán nincs szabad pénze erre, de akár már jövőre lehet, és tulajdonosi státuszban nem lehet fukar a fenti célra áldozni. No és ha Pollack utcai területre betoppan egy Tesco-kaliberű befektető, határozatban lefektetve a város a sportnak azt ígérte, hogy az abból a vállalkozásból befizetendő iparűzési adó a Dózsa-stadion környékének csinosítására megy, hogy 2005 tájékán úgy nézzen ki a szekszárdi sport szentélye, ahogy azt a legendás építtető főkapitány Solymosi Misi bácsi még anno a hatvanas években megálmodta, majd megcsináltatta... B. Gy.