Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-28 / 36. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTÓBER 28. VASÁRNAP Megyei Intézményvezetői Konferencia s A Humán Szolgálatok Központja Pedagógiai Irodája a már hagyományos őszi konferencia keretében (október 18-án) „A mérés-értékelés szerepe a nevelési-oktatási intézményekben" címmel konferenciát szervezett intézményvezetők számára. A rendezvény alapvető célja az volt, hogy felhívja a résztvevők figyelmét az intézményi minőség és az értékelés szerepének összefüggéseire, bemutassa az intézményi értékelés területeit és lehetőségeit, lehetőséget adjon jogi természetű kérdések megvitatásra, és a vezetők találkozása révén módot adjon a tapasztalatcserére. A konferencián ténymegállapításként elhangzott az, hogy az iskolák jelentős része jól dolgozik, felmérésre (november 9-én 3820 iskolában) azért van szükség, hogy ez a dolog a referenciaadatok birtokában nyilvánvalóvá váljon. A felmérés/értékelés elsősorban a gyengébb adottságú iskoláknak fontos, hogy önmaguk előtt és fenntartóik számára is nyilvánvalóvá váljanak a tennivalók. Cseh Györgyi, a szegedi Qvalitas Iroda ügyvezető igazgatója egyebek közt elmondta, hogy az intézmények hatékonyságát több módon is lehet vizsgálni, ezek közül a legrosszabb az, amikor egy szempont (például a matematikaoktatás, felsőfokú felvételi arány, gazdálkodás, szolgáltatás stb.) szerint rangsorolják az iskolákat. A vizsgálati módszereknek két alapvető modellje van: a teljesítménymodell, amely meghatározott teljesítménymérési mutatók segítségével ad képet arról, hogy egy adott idő alatt mit ért el az oktatási/nevelési intézmény, a másik modell az összehasonlító modell, ennek segítségével összehasonlíthatjuk saját intézményünk költségeit és teljesítményeit más, hasonló intézményekkel. Van még egy módszer, amely részben már az önértékelés témakörébe tartozik, ez a minimális minőségi mutatók összegyűjtése. Az iskola (oktatási intézmény) minőségi mutatókat fogalmaz meg, majd rendszereit, eljárásait - a közösen megállapított állandók alkalmazásának érdekében - folyamatosan ellenőrzik. Az intézmények egyik feladata a jövőben egy olyan mérési módszer/módozat megtalálása, amelynek segítségével végre sikerülne meghatározni sokszínű és szerteágazó munkájuk mérhetőségét. Ehhez három kérdés megválaszolása szükséges: miért vagyunk mi (tanárok, intézményvezetők/fenntartók stb.), milyen arányban legyenek jelen tevékenységünk különböző elemei, hogyan mérhetjük fel munkánkat? Ezek egyáltalán nem egyszerű kérdések annak ellenére, hogy az intézmények hatékonyságát több módon is lehet vizsgálni, mert kiváló (felejthetetlen) kémiatanárom nekem azt tanította, ha egy analitikai vizsgálatot sokféle módon el lehet végezni, az azt jelenti, hogy egyik se igazán jó vagy pontos módszer, és mint ezt már Szent-Györgyi Albert óta tudjuk, az élet (és a természet) nagy elvekben gondolkodik. Az iskolák, oktatási intézmények értékelésének egyik legegyszerűbb és legáltalánosabb módja a spontán értékelés. Ez értelemszerűen nem szervezett módon történik, ez a tanulók, a szülők, a társadalom (a KÖZVÉLEMÉNY) értékelése, megítélése. Aztán van a „győzelmi rangsor", egy megadott szempont (például a felsőfokú felvételi arány) szerinti értékelés. Ennél sokkal átfogóbb értékeléshez juthatunk az audit módszerrel, amellyel az intézmények pedagógiai, gazdasági és szolgáltató tevékenységét értékelik (rangsorolják) megadott kritériumok szerint külső szakemberek. Cseh Györgyi az értékelési formák közül a önértékelést rangsorolta az első helyre, mert nemcsak az egyénnek, hanem egy közösségnek is elengedhetetlenül szükséges az önismeret, hogy erejét, gyengeségeit, lehetőségeit pontosan ismerve olyan döntéseket tudjon hozni, amelyek nagy valószínűséggel helyesek, végrehajthatók és finanszírozhatók. Nagyon fontos szempont, hogy a külső és belső értékelésbe, önértékelésbe, felügyeleti felmérésbe, értékelésbe lehetőleg vonjunk be minden érintettet, és világosan határozzuk meg ezeknek a közoktatási felméréseknek a szerepét, a célját, hogy senki se érezhesse azt személye ellen irányuló támadásnak. így valószínűleg kevesebb lesz az esélye annak is, hogy a fürdővízzel együtt ki lesznek öntve a gyerekek is, akiknek az érdekében ez az egész dolog történik. Másképpen fogalmazva: az iskola a gyerekekért van és nemcsak azért, hogyha esik az eső, akkor fedél legyen a fejük felett. Bálint György Lajos Holland-magyar partnerkapcsolat az oktatásban A németalföldi tájképfestészetről, valamint a holland oktatásban helyet kapó művészeti képzésről tartott előadást Ms. Gerda van Bockxmeer október 17-én, a főiskola E-épületében. Kolléganőjével egy hetet töltöttek Szekszárdon a Szókratész tanári csereprogramjának keretében és megismerkedtek a nemrégiben indult Művészeti Iskolával. A hölgy a hollandiai Hoqeschool Leiden-PABO nevű főiskoláról érkezett, ahol szépművészetet oktat. E tanári cserekapcsolat lényege a tapasztalatcsere, nem utolsósorban pedig a holland-magyar együttműködés továbbfejlesztése-elsősorban oktatási szempontból. Két-három évvel ezelőtt városunk vette fel a kapcsolatot a holland szakmabeliekkel, amikor is Szekszárdra látogatott a már említett iskola dékánja. A tanárnő szerint a kapcsolattartás kissé nehezen megy a nyelvi nehézségek miatt (csak angol és német nyelven folyik a kommunikáció), ezért is esett a választás most a művészetekre - hisz „e téren kevésbé fontos a nyelv, a szépségre, jó ízlésre mindenki fogékony". Természetesen nemcsak tanárok vesznek részt a csereprogramban, fél éve szekszárdi hallgatók utaztak ki. Felmerül a kérdés: miért éppen hollandokkal vettük fel a kapcsolatot? Világszerte elismert az oktatási rendszerük, akárcsak a magyaroké. Ám napjainkban sajnos egyre ritkábban láthatunk országszerte egységes követelményeknek megfelelő, egységes és eredményre vezető módszerekkel való oktatást - a hangsúly a félreértések elkerülése végett az egységes szón van. Például jó a sokféle, színes tankönyvcsalád, de korántsem biztos, hogy könnyíti az iskolák közötti átjárhatóságot, esetleg a részképesség-zavarokkal küzdők beilleszkedését új környezetbe, ahol mondani sem kell: az eddig megszokottól eltérő stílusban, eltérő séma alapján tanítják a kisgyermeket. Szerencsére Magyarországon egyre több helyen dolgoznak fejlesztő pedagógusok is, s az uniós csatlakozásnak köszönhetően remélhetően nagyobb hangsúlyt kap majd a korrekciós, kompenzációs nevelés. Visszakanyarodva az eredeti témához, a holland-magyar kapcsolat következő lépése májusban valósul meg. Minden évben kulturális heteket tartanak Leidenben, s jövőre ez a Magyar Hetek elnevezést viseli majd. Panyi Zita