Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)
2001-10-21 / 35. szám
SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 21. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XVII. Ritka pillanat, amikor egy hajdani mezőváros életében helyi szenzációt jelentő belső esemény és akár országosan számon tartható másik esemény zajlik le egyetlen napon. Ha ráadásul ezek egyikéhez máig lappangó titok is társul, bizonyára fölkeltheti érdeklődésünket. sei w Vendel István Szekszárd megyei város monográfiája és dr. Hadnagy Albert Liszt szekszárdi kapcsolatairól című tanulmánya szerint ugyanazon a napon avatták fel a szekszárdi városházát, amelyiken Liszt Ferenc is hangverenyt adott megyeszékhelyünkön: ' 46. október 18-án. Vendel szó zcrint közli az egykor üveghengerbe helyezett iratot, amely a kései nemzedékeknek üzent „több pénznemekkel együtt". (Ez a látszólag jelképes részlet azért nem érdektelen, mert a fővárosban a köztelek székházának alapkövét éppen az emlékpénzek miatt törték fel vandál kezek.) Az a számvetés, ami Szekszárd 1400 házáról, azok lakóiról, a királytól a helyi tanácsig a tisztségviselőkről szólt, értékes adatokat tartott meg a gazdasági és kulturális viszonyokról is. Mindezek jól mutatják a polgárosodás felé komoly lépéseket tett mezőváros összefogását, egykori anyagi erejét, s olykor meglepetéssel is szolgálnak. Az iratot nem ismerve ki hinné például, hogy „Szegzárd mezőváros emeletes közös házának tervét jormay Károly Tolna megye rens főorvosa... készítette"? A bölcs elődök persze semmit nem bíztak a véletlenre: az egykor Krenmiiller néven letelepült orvos eddigre már ma is álló saját házát (Bezerédj utca 1. sz.) és az új kórházat is sikerrel tervezte meg. Hogyan értett orvos létére ilyesmihez is? Talán úgy, hogy doktori diszszertációja a fogak statikájáról szólt, márpedig a statika a fogak és az épületek tekintetében ugyanazon törvényeket mutatja. Számunkra az is érdekes, hogy az avatás évében „az idei bornak akója, melynél jobbra a legöregebb városi lakosok sem emlékeznek 7 forinttul 17 forint 30 krajcárig" kel, holott négy évvel korábban, az építkezés kezdetekor „a bornak akója 4-6 forint" volt. Nemcsak a helybeli polgárok (akik persze igazából szerződéses jobbágyok!) birtokolnak szőlőt, de van magának Szekszárdnak is egy ötholdas szőlője az Előhegyen. Ezenkívül a közösségé még több mint 500 hold rét, szántóföld, kert, major és egy háromkerekű vízimalom, sőt „mintegy 60 holdakból álló erdeje a Sár folyó és az alsó városrész között", amelyet 1842 őszén ültettek el tölgyesnek. (Az egyetlen erre emlékeztető tölgyfa - védtelenül, kiszolgáltatottan - ma is áll még, de vajon meddig?!) Jó fényt vet Szekszárdra, hogy „a következendő Intézetek léteznek: a megye dolgozó intézete, a Ferenc kórház, tébolyodottak gyámhelye, kisded-óvó-intézet, polgári Lövészegyesület, zene iskola(!), takarékpénztár, posztógyár, könyvnyomtató intézet, két Cassino, nemzeti és polgári". Ezek közül nem egy a megyében, sőt országosan is ritkaságnak számít. (S még a dalárdát meg sem említette az Antal János főjegyző készítette fölsorolás.) Pedig más forrásból tudjuk, hogy a Tolnáig gőzhajón utazó, Augusz Antal alispánnal ideérkeA városháza - még eredeti homlokzattal / ÓDON DERŰ 117. ^ Egy különc arcképe Valahogy úgy lehetett, hogy a szekszárdi városháza avatására Mehrwerth Ignác aljegyző öszszeszedegette az adatokat, talán le is írta, a főjegyző pedig alákanyarította a nevét: Antal János. Hogy azonban Garay barátjának is lehettek érdemei, azt jól mutatja a tervezett első monográfia adatainak összegyűjtése és közreadása. Ebben jutott egypár oldal a nevezetes különc Benevits Józsefnek is. Szekszárdon, tehetős családba született, a pécsi gimnáziumban azonban nem sokig fájdították a fejét a tudományok. Huszárnak csapott föl, de ott meg annyi ötven botütést mértek reá csínytevései miatt, hogy „hamar rokkanttá válván, a katonaságtól végképp elbocsáttatott". A harmincas évei körül mozgó ifjú itthon „hősévé lett azonnal a kocsmák és mulató helyeknek", amíg örökségét el nem takarította. Mehrwerth Ignác szerint akkor sem esett kétségbe. „Legeredetibb tette az volt, hogy amidőn már 12 kaszás rétjét eladta, a még meglévő házánál minden évben megtartotta ugyanannyi emberrel a kaszálást az udvarban. Odarendelte a cigánybandát, a zenészek nyakába kinek sódart, kinek tábla szalonnát akasztott, s így kellett nekik muzsikálni, amidőn a kaszások az udvarban vágták a semmit kora reggeltől fölöstökömig. Ekkor következett a reggeli, mely állott kenyérből, sonkából, szalonnából és borból, hajnalban már a kaszálás előtt kijárt a kaszásoknak a pálinka. A reggelizésnek vége levén, a kaszásoknak újra vágni kellett a semmit, amidőn pedig a rendből kiértek, vitte nekik a csutorát, s mindegyiknek inni kellett, mint hajdan a réten... Délben aztán jó ebéd következett, mellyet a kaszások és a cigányok elköltvén, mindannyit alvásra vezényelte, s aludniok, sőt hortyogniok is kellett... Akik ezen kaszálásban részt vettek, azok állítják, hogy terhesebb volt az a fűkaszálásnál... Uzsonnára kerülvén az idő, az is megtartatott egész kényelemmel, aztán pedig kaszáltak s ittak egész estig, amikor következett a bőséges vacsora, ezután pedig a mulatság kivilágos kivirradtig... S mindezt szegény feleségének tűrnie kellett, mégpedig jó kedvvel!" Még szerencse, ha a sonkát és szalonnát nem szerette, azt ugyanis a rendes napszám mellé megkapták a zenészek jutalmul. Lanius Excubitor . ző Liszt Ferencet üdvözölte a dalárda. A több napig itt időző már ekkor európai hírű - Mester kedvéért a tervezett október 12-ről 18-ára halasztották a városháza avatását, hiszen e napon a vármegyeháza nagytermében, pontban délben kezdte a vendég hangversenyét. (Vajon a vasárnap délben éppen megkonduló belvárosi haranghoz mit szólt?) A Weber-, Schubert- és saját darabok oly sikert arattak, hogy a kinnrekedt több mint száz érdeklődőnek este meg kellett ismételnie a műsort. A háttérben átvitt értelemben egy másik műsor is lehetett. Antal főjegyző gondosan elkészített iratában mindenütt október 12-ét jelöli meg az emlékhenger elhelyezéséül. Tudjuk, hogy éppen Liszt, de főleg az alispán, Augusz Antal kedvéért azt elhalasztották 18-ára. Ezt a főispán, a takarékpénztárat is életre hívó Ürményi József nem igazán vehette jó néven, mert akármilyen furcsa is - a városházát újra fölavatta. Ami még különösebb, hogy van egy hosszú című hétoldalas kiadvány: „Beszéd, mellyet Szegzárd mezőváros ujonépült közháza talpkövének Méltgs Ürményi József úr által 1846. évi Mindszent hava 31-ik napján lett ünnepélyes letétele alkalmával tartott Antal János". A Perger-nyomda terméke tehát újabb kérdéseket vet föl az avatás idejéről, de talán itt kezdődött az a bujkáló ellentét, amiért aztán az 1850-es években Ürményi és Augusz párbajozott is... Dr. Töttős Gábor Meghívó Liszt első helyi fellépésére