Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-14 / 34. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 14. VASÁRNAP M OVösz,taCfjia iim i OVösz,taCfjia SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Gemenc presszóban Kántás Brigitta, a Szekszárdon első ízben megrendezett Alisca Szépe verseny első helyezettje. A korona immár nyolcéves, eredeti fényében ragyog, a család megkülönböztetett helyén tartott vitrinben, ám Brigitta életében már más dolgok játszanak „főszerepet." Ő maga semmit sem változott, ugyanazzal a kedves mosollyal válaszol a kérdésekre, mint akkor, amikor négy nappal a megkoronázása után ebben a rovatban faggattam. - Brigitta! Talán már nem emlékszel mi volt a válaszod arra, a kérdésre, hogy mit éreztél amikor kiderült, te vagy az első Alisca Szépe királynője? - A boldogság maradt meg bennem, de hogy mondtam is valafciit... m - Pedig mondtál. Mégpedig azt, hogy arra sem emlékszel, hogy feltették a fejedre a koronát, másnap reggel pedig, azt sem tudtad, álom volt vagy valóság. Meddig tartott a királynő ünneplése? Erre emlékszel még? -. Pár hétig talán, amiben volt öröm és bánat is. Sokan, akik szerettek, azok örültek a sikeremnek, aztán voltak rosszindulatú telefonok, leszólítások, próbálkozások ismerkedésre. Sokáig nem tudtam ezzel foglalkozni mert kezdődött a gimnáziumban a 4. osztály, s közeledett az érettségi. - Milyen terveid voltak? - A Illyés Gyula Tanítóképző Főiskolára jelentkeztem, az írásbeli után azonban megtorpantam. Amit biztosan tudtam az az, hogy máshová nem megyek, a nagyszögeimet nem hagyom itt. Aztán az Pélet hamar megoldást kínált, ugyanis az a fiú, akivel elsős koromtól együtt jártam, akivel együtt táncoltunk a Bartinában, akivel egy utcában laktunk, s aki a gimihez közel dolgozott, aki életem első és azóta is egyetlen szerelme, azzal kezdtük el közös életünket, ami azóta is tart. - Kemény munkáról meséltél, ami nem igazán illik egy „királynőhöz".... - A vendéglátásban kezdtünk el dolgozni, először a pályaudvaron a Pálma presszóban, sokat és keményen dolgoztunk, két büfében és egy ABC-ben. Már hét hónapos terhes voltam a kislányunkkal amikor még dolgoztam, s alig öt hónapos volt, amikor újra dolgoztam. - Gréta, aki most két és fél éves itt van veled, s végigjátssza ezt az interjút. Szépen visszanyerted az alakodat, akár most is indulhatnál a szépségversenyen.... - Ami azt illeti, a terhesség alatt több mint 20 kilót híztam, úgy gurultam be a szülőszobába. Gréta Anna 4 kilóval született, s bevallom a terhesség alatt semmit sem foglalkoztam az alakommal, dolgoztam, s ettem ami jólesett. Ma sem foglalkozom vele, úgy látszik szerencsés vagyok. - Megtaláltátok a számításotokat a vendéglátásban? S Gréta hol van amikor anya, apa dolgozik? - Párommal, Heckmann Mátyással, valamint egy másik párral együtt béreljük a Julius Meinl feletti Pick-up Pizzériát, ahol éjfélig vagyunk nyitva, házhoz szállítást is vállalunk, három helyiségben, egy dohányzó, egy nem dohányzó és egy terasz áll a vendégek rendelkezésére. Szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, kiszolgálni őket. Úgy gondolom megtaláltuk a számításunkat, bár sokat dolgozunk, de talán mégis jobbak az életfeltételeim mintha pedagógus lettem volna. Grétára a nagymamám vigyáz - ahogy rám is egész életemben - s bár nehéz tőle távol lenni, tudjuk, hogy a legjobb kezekben van. - Közben elköltöztetek Bátaszékre... - A nagyszüleim ott vettek egy családi házat, amit apukám rengeteg pénzzel és még több saját kezű munkával alakított olyan széppé, hogy még ma is boldog vagyok ha hazamegyek. Mindannyian dolgoztunk benne, de a legtöbbet apu a két kezével és a sok fantáziájával, attól lett ilyen gyönyörű. - Brigi! Mi lett a koronával? - A lakás legszebb részében, egy vitrinben őrizzük, a fényképekkel, és az újság cikkekkel együtt, amit a nagymamám gyűjtött össze. Néha megnézegetjük őket, s jóleső érzéssel gondolunk vissza azokra az időkre. Bevallom nekem még ma is hihetetlen, mert sosem éreztem szépnek magam. - Ugye tudod, hogy akkor te a mosolyoddal nyerted meg a versenyt? - Azt már akkor a verseny után azonnal mondták. Talán azért volt ez így, mert abszolút nem akartam nyerni. Az egészet egy jó mókának vettem, egyáltalán nem izgultam, nem görcsöltem. Most ezt aki akarja elhiszi, aki nem az nem. Még gondolni sem gondoltam arra, hogy nyerhetek. - Pedig hát szép voltál, honnan volt ez az önbizalomhiány? - Talán azért mert a Bartinában sokat hallottuk Julától (Matókné Kapási Júlia), hogy nem azért vagyunk színpadon mert szépek vagyunk, hanem azért, mert szépen táncolunk. - Szerettél bartinás lenni? - Nagyon! Azok, akikkel abban az időben együtt táncoltunk nagyon szerettünk együtt lenni táncolni. Talán azért, mert sosem erőltették rám a táncot, a magam örömére tettem, s azt már most elhatároztam, hogyha a kislányom válaszút előtt áll, akkor nem fogom befolyásolni, rá bízom a választást, amikhez kedve lesz. - A mostani szépségverseny résztvevői legtöbben már manöken iskolát végeztek, s sokan közülük a kifutóra készülnek, illetve a szépségipar valamelyik ágát pályázzák meg. Neked ez abban az időben eszedbe sem jutott? - Ma már minden másképpen működik. Még ha felajánlottak volna valamit akkor sem fogadtam volna el, Szekszárdot, a nagyszüleimet, a páromat semmilyen kifutóért nem hagytam volna el. így visszagondolva, azon túl, hogy egy nagyon jó buli volt az egész, jól éreztük magunkat, akik benne voltunk ebben az első versenyben, tulajdonképpen a legjobban annak örültem, hogy nagyszüleimnek és apukámnak örömet szereztem vele. - Emlékszem azonnal a verseny után felhívtad, hiszen akkor is külföldön dolgozott... - S olyan boldog volt, hogy belesírt a telefonba. A mai napig őrzi a videokazettát, ami a versenyről készült, ki nem adná a kezéből. A mai napig látom a szemükben a boldogságot és a büszkeséget ha ez a verseny szóba kerül, s számomra ez a legfontosabb. -Sapárod.... - Ő mindennap elmondja nekem, hogy milyen szép vagyok, nagyon ki tudja mutatatni a szeretetét, s ez nekem minden csillogó kifutónál többet ér. - Titokban sem gondoltál rá, amikor láttad az utánad következőket, vagy a televízióban a szépségversenyek közvetítését? - Amióta Gréta megszületett, az egész életünk átértékelődött. Addig szerettünk együtt szórakozni járni. Egy jó este a barátokkal, az volt a legfontosabb. Ma az az ünnep ha együtt megyünk Grétáért az oviba, vagy együtt fekszünk hárman az ágyban, ha ritkán szabadnaposak vagyunk és pihenhetünk. Ugyanis ' úgy dolgozunk, hogy három napot egyhuzamban, s olyankor nagyon hiányzik. Nagyon ritkán összejövünk a régi barátnőkkel, ma is szeretjük egymást, de ők már tudják, hogy nekem kötelezettségeim vannak. Jóban vagyunk, s biztos vagyok abban, hogy számíthatunk is egymásra, de ebben a rohanó világban, egyre inkább a családba zárkózik az ember ha van egy kis pihenő idő. - Amikor a nagymamádról és apukádról beszélsz, mosolyog a szemed, s ellágyul a hangod. Nagyon szereted őket? - Az apukám a legjobb haverom, neki mindig mindent el lehetett mondani. Boldog leszek ha mi a párommal ilyen viszonyt tudunk majd Grétával kialakítani. Az első otthonom a mamáéknál van, azt hiszem akárhová megyek, megyünk az életben ez mindig így lesz. Kedves volt randevúvendégeim! Kérem a megjelenő könyvhöz az új fényképek elkészítése végett, szíveskedjenek az alábbi időpontban a JANTNER FOTO szaküzletben (160-as alatt) megjelenni OKTÓBER 24-31. KÖZÖTT 10-18 ÓRÁIG. Köszönöm: Sas Erzsébet