Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-07 / 33. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 14. VASÁRNAP M OVosztafó na Mwi tl 3! i \m m Di m OVosztafó na SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Gemenc presszóban Szintai Gézáné Ibolya, akivel az el­ső randevúnk nyolc esztendővel ez­előtt volt. A véletlen hozta úgy, hogy akkor éppen a házassági évforduló­ján készült az interjú, most pedig éppen a születésnapján jelenik meg a vele készült nosztalgiabeszélge­tés. A nyolc esztendő alatt nagy vál­tozások voltak az életében. Ibolya életelve, miszerint a legfontosabb a család összetartása, s a tudat, hogy bármit hozhat az élet, a változások­ra fel kell készülni, s bármilyen sok munkával is jár, lehet teljesen új dolgokat kezdeni. Az első randevúnkon ékszer­oolt-tulajdonos voltál, s éppen ar­ról beszélgettünk, hogy felváltot­tad a biztost - a városházi műsza­ki munkakörödet - a bizonyta­lanra, hiszen egy vállalkozás si­kere mindig többesélyes... Arról nem beszélve mennyi mindentől függ a siker... - Öt évig működött az üzlet, amit én vezettem, s vele párhuza­mosan a sörfőző, Regölyben, fér­jem szülőfalujában, amelyet ő ve­zetett. A jövedéki törvény életbe­lépésével a sörfőzőt kénytelenek voltunk megszüntetni, profilt vál­tottunk, üdítő italt kezdtünk el gyártani és forgalmazni, valamint egy kis vegyesboltot nyitottunk szintén Regölyben. - A betegség sem kímélte a csa­jMot az elmúlt években... - Volt két nehéz évem, egy nagy műtéten estem át, amelyből hosszú lábadozás után sikerült csak felépülnöm. Sajnos a beteg­ség az előző évben nagyon is so­kat látogatott meg bennünket, szüleimet az idén tavasszal hat hét különbséggel veszítettem el. - Még láthatták a helyet, amit új otthonul választottatok... - Tavaly nyáron eladtuk a szek­szárdi lakásunkat, s Szálkán vet­tünk egy öreg parasztházat, amit le kellett bontani, s ahol nemcsak a saját otthonunkat építettük fel, hanem 4 db kétágyas szobával szeretnénk a falusi turizmusban vállalkozni. Szüleim még láthat­ták ezt a szép helyet, amit úgy gondolom a Jóisten jókedvében teremtett, hiszem Szálkán min­den együtt van ahhoz, hogyha valaki élvezni akarja a természet szépségeit, akkor azt megtehes­se. Ott van az erdő, amely a ki­rándulásokra, a növényekkel való ismerkedésre adja meg a lehető­séget, ott van a tó, amely a pihe­nésre, a fürdésre, úszásra, spor­tolásra ad alkalmat. Maga az egész falu úgy gondolom egy „vendégház", ahová a városi em­berek szívesen kijönnek, s nem­csak pihenni, és feltöltődni, ha­nem, akik tehetik azok végleg kiköltöznek. Eladják a városok­ban a lakásukat, házukat - ez leg­inkább a nyugdíjasokra jellemző, de ha dolgozik valaki nem nagy a távolság a bejáráshoz sem - s ki­költöznek. - Mikor kívánjátok beindítani a vendégházatokat? - Jövő nyárra már teljesen kész leszünk. Szeretnénk olyan össz­komfortossá tenni, hogy minden szobához meglegyenek azok a kiszolgáló helyiségek, amelyeket a városi ember már megszokott és elvár. - Nyolc évvel ezelőtt kétlaki éle­tet éltetek, hiszen az életetek Szekszárd és Regöly között „bo­nyolódott". Semmi sem köt ben­neteket már Szekszárdhoz? - Minden! Itt vannak a baráta­ink, rokonaink, kisebbik lányunk ide jár középiskolába. Sőt Regölytől sem szakadtunk el, fér­jem édesanyjához is gyakran el­látogatunk. Meggyőződésem, hogy nincsenek távolságok, ha az ember valahová el akar jutni, csak elhatározás kérdése. - Férjeddel mindketten kedves, színes egyéniségek vagytok, amely barátaitok számában meg is mutatkozik. Úgy gondolom nem volt gond az új otthonotok­ban a beilleszkedés - Annál is inkább nem volt ez gond, ugyanis rengeteg szekszár­di ismerősünk költözött már ki Szálkára, s rengetegen jönnek ki hétvégeken, hosszabb, rövidebb időre. Azonkívül nagyon jó szomszédaink vannak, s úgy ér­zem az egész falu hamar befoga­dott bennünket. Ezen túlmenően Szálka szá­momra nem volt ismeretlen hely. Mint a szekszárdi városháza valamikori műszaki ügyintézője sok építési engedély kiadása al­kalmával ismerkedhettem meg Szálkával, még akkor, amikor ál­momban sem gondoltam, hogy egyszer a mi otthonunk is ott lesz. így mint szakember is mond­hatom, hogy az összeé környező falvak közül a legszebb fekvésű, és a legalkalmasabb a falusi tu­rizmus kialakítására. S a mai álla­pota még közel sem végleges, na­gyon alkalmasnak tartom a to­vábbi fejlődésre. - A fentiek bizonyára igazak, s ezt jómagam is sokszor megta­pasztalhattam, hiszen az immár országszerte vendégszeretetéről és minőségi vendéglátásáról, nem­különben sokoldalú táborairól is­mert Szálkai Alkotóháznak több alkalommal lehettem vendége, sőt számomra is sok kedves isme­rős épített ott házat, akár csak sa­ját otthon jelleggel, akár a falusi turizmusra alapozva. Mit szóltak a lányaid, akik köz­ben felnőttek, hogy Szálkára mennek haza, s nem Szekszárd­ra? - Nagyobbik lányunk Zsuzsa Budapesten dolgozik egy utazási irodában, ő és barátai nagyon szí­vesen jönnek Szálkára, tetszik nekik az egész környezet. Kiseb­bik lányunk Eszter pedig ingázik Szekszárd és Szálka között, s az iskola, amit választott szintén az idegenforgalomhoz kapcsolódik. - Ahogy ismerlek tartogatsz még valamit a tarsolyodban, mint „műszakis" még iskolába is jártál az elmúlt időszakban... - Nosztalgiázom egy kicsit. Visszatértem az eredeti végzett­ségemhez, s elvégeztem egy in­gatlanközvetítő és értékbecslő tanfolyamot, így gyakorolhatom újra régi szakmámat, s azt hi­szem éppen Szálka fejlődőképes­sége miatt jól is jön egy ilyen vég­zettség. - Ibolya! Ti igazán elmondhat­játok, hogy a napi biztos megél­hetést félre téve belevágtatok a vállalkozói életbe. Sosem voltál egy panaszkodó típus, még akkor sem, amikor nem ment jól az üz­letetek - ami a vállalkozókra aríy­nyira nem jellemző - arra lennék kíváncsi, hogy élted meg ezeket az éveket? - A nyolc évvel ezelőtti interjú­ban azt hiszem, valami olyasmit mondtam, hogy ez egy teljesen más életforma. A biztos, nyolc órai munka után, biztos havi fi­zetés járt. Mégis, ha ötször any­nyit is dolgoztam, mint a munka­helyemen, volt valami, ami ösz­tönzött. Egyrészt, hogy kipróbál­hatom magam, másrészt sok mú­lik azon, én mit akarok és meny­nyi energiát szánok rá. Az biztos, hogy nem volt egyszerű. A mi ge­nerációnknak kellett megtanulni, kitapasztalni a vállalkozás mi­benlétét, egyrészt mert rá vol­tunk kényszerítve, ha valamivel többet akarunk, s valamivel job­ban akarunk élni, másrészt ez a kísérletezés magában hordozta a kudarcot és a sikert egyaránt. Kedves volt randevúvendégeim! Kérem a megjelenő könyvhöz az új fényképek elkészítése végett, szíveskedjenek az alábbi időpontban a JANTNER FOTO szaküz­letben (160-as alatt) megjelenni OKTÓBER 24-31. KÖZÖTT 10-18 ÓRÁIG. Köszönöm: Sas Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents