Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-07 / 33. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 14. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XV. Vannak olyan jelentős események, amelyeknek igazi súlyát csak kellő időtávlatból tudjuk mérlegelni. Ha egy költő alkalmi verset ír s azt előadja szülővárosában, az önmagában nem föltétlenül érdekes, de ha ez a költő Babits Mihály, alkalmi verse pedig az adott esztendő legnagyobb ünnepélyén hangzik el, az már más. Babits Mihályt a helyi sajtó kezdettől fogva figyelemmel kísérte, s eleinte „a megboldogult táblabíró fia" kitétellel, amelyből az egykori hivatali fölöttes (Boda Vilmos) lapjában, a Tolnamegyei Közlönyök éppúgy találunk példát, mint ^kertszomszéd ügyvéd, Geiger Gyula Szekszárd Vidéke című újságjában. Az sem véletlen, hogy e két lap adott helyt Babits első szárnypróbálgatásainak: fordításait közölték 1898-ban. A harmadik ekkori helyi lap, a Tolnavármegye aprócska híreiben ugyan említette, de csak később 1902ben hozta Lenau-fordítását, majd 1906-ban A hét pecsét címmel Nietzsche-átültetését. Két év múlva a helyben igen kedvelt Garay János Képes Naptára az első eredeti Babits-verset közölte Szekszárdon: az Édes az otthon sokak szívét megdobogtatta s dobogtatja ma is. A következő esztendőben Babits kötetét az akkori három heyí lap dicsérte, de ami fontosabb Mt eleink számára, az országos kritika is a legmelegebb hangon méltatta. Emellett a Tolnavármegye és a Közérdek néven egyesült újság a Nyugatot is gyakran ajánlotta olvasói figyelmébe, sokszor Babits nevével. Babits Mihály az 1910-es években A költő tehát sikereivel szolgált rá szülővárosa figyelmére, itthon pedig édesanyja és húga lett az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet tagja. Ez azért fontos, mert a me gyeszékhely egylete az alkotmányos élet fölvillaná- Babits Mihály az sakor, 1861-ben alakult meg (1874-ben egyesült a Tolnamegyei Nőegylettel), 1911-ben tehát éppen fönnállása 50. évfordulóját ünnepelte. Már az első 25 évről is elmondhatták, hogy az egyesület büszke arra a szegényeket, rászorultakat segítő tevékenységre, amelynek keretében például Eibenschütz Marit színésszé neveltették, évi rendes ajándékozással tették emlékezetessé a karácsonyokat, amikor számos ágrólszakadt gyermeket ruháztak föl, vagy éppen arra, hogy 1893-tól ők szervezték a népkonyhát, amely szegények százainak adott meleg ételt. Volt okuk tehát önmaguk ünneplésére, csakhogy ehhez már többszörösen el- és kihasználták a helyi erőket. Hajdan Borzsák Endre, Boda Vilmos, Bodnár István, Wigand János és még számosan szerepeltek estjeiken, máskor országos hírű színésznőt vagy zongoraművészt léptettek föl. Babitsra talán azért esett a választás, mert egyszerre volt helyi és országos hírű, ráadásul kedves szavú poéta, olyan modern költő, aki zsongító verseivel közel áll hozzájuk. Bizonyos, hogy még a nyár folyamán megegyeztek Babitscsal, mert a Tolnavármegye és a Közérdek már 1911. szeptember 7-én megírta: „Október 5-én nagyobb szabású, mondhatni az egész vármegye úri társadalmát összehozó ünnepség lesz Szekszárdon... Este díszelőadás és táncestély a Szekszárd Szálló nagytermében. (Műsor) 1. Babits Mihály verses prológja. A költemény szép eszméjét: Charitast, a jóság nemtőjét, a múzsák veszik körül s szolgálatára állnak - élőkép érzékíti meg, melyet főleg a vidék úrhölgyei... fognak ábrázolni." (Mivel a Prológ című Babits-versben 1910-es évek elején . . ' pontosan ez található, megdől az a családi hagyomány, hogy a költő még délután is a rímeket fabrikálta az esti előadáshoz...) Az esemény másnapján a fenti lap egyértelmű sikerről ír, mert a versbe „a szekszárdi származású jeles költő belevitte csodálatos érzéseit, lelkének tüzét, forrongását, s ma közvetlen közelről érezhettük az ő igazi poétikai lelkének megnyilvánulásait, nyelvezetének ékességét, zamatát, tömörségét, mellyel megérzéseit, nagy gondolatait oly közel hozta a leikünkhöz. A fiatal költő maga szavalta elé szép versét... S míg a vers sorai lelkünkbe szövődtek, szemünk gyönyörködve látta azt a gyönyörű asszony- és leánycsoportot, mely élővé varázsolta a kétfelé nyíló függöny mögött a költő érzéseit, A Charitas, Klieber Gizella kifejező alakja körül ott csoportosultak a múzsák, a Költészet (báró Schell Józsefné), Flóra (báró Fiath Tiboné), Tánc (Wigand Edit), Szobrászat (Bezerédj Toto), Festészet (Meszlényi Vilma), Történelem (Káldy Gyuláné), Ének (Boross Zoltánné), Zene (Török Ottóné), Színészet (Wigand Hedvig)..." így mutatkozott be szülővárosában az akkor még ifjú és csinos Babits Mihály, aki később is mindig Szekszárd szeretetével mérte saját költői hírnevét. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 115. A múzsa útja Babits Mihály első szekszárdi szereplésekor, 1911. október 5én, Prológ című versének élőképét - a jóság szimbolikus alakját s a múzsákat - szekszárdi és megyebeli előkelő hölgyek domborították. Az egyik élete valósággal regénybe kívánkoznék. Bezerédj Mária Ottilia 1894. január 12-én született Budapesten, atyja, Szekszárd első díszpolgára, Bezerédj Pál, aki már ekkor 54 éves, igaz csak 1892ben vette el a nálánál 26 évvel fiatalabb Huszár Máriát. A frigyből származó első leánykát 1897-ben még egy fiú, István követi, aki azonban finoman szólva sem sikerült egészre... Az 1911-ben 17 éves Mária Ottilia, becenevén Toto a nőegyleti élőképben a Szobrászat múzsáját alakítja, s ebből talán nem túl merész következtetés levonnunk, hogy aligha nádszáltermetű. Atyja, majd anyja halála után kénytelen-kelletlen átvette a Bezerédj-birtokot, Szedresen és környékén gazdálkodott, méghozzá sajátos módon. Legendák keringenek arról, hogy egy leszakadt tölgyfaágat tizenkét ökörrel húzatott vissza a törzsére, s így óvta meg apja nevezetes nagybátyjának, az első önként adózó magyar nemes Bezerédj Istvánnak emlékét. A birtok harmadát - mivel hagyományos gazdálkodó volt - ugaron hagyta, a többin kitűnő minőségű gabonát termesztett. Mindezzel nem lett volna baj, ha 1939-ben ki nem tör a II. világháború, s a magyar kormány hajukat égnek meresztő hivatalnokai nem jelennek meg egyszer Toto néninél. Közölték vele, hogy tanácsos lenne bevetnie, mert Hitlernek búzára van szüksége. A birtokosnő felfortyant s rövid úton megmondta, mit csinál ő a Führerre, mire a küldöttek elsompolyogtak. Jelentésüket megírhatták, mert 1944. március 19-e, a német megszállás után Toto néniért SS-katonák jöttek, internálták, s ő Márianosztrától az utolsóként felszabadult Nagykanizsáig szenvedte kijelentését. Persze, hogy ellenállónak számított 1945-ben, ár a szedresiek csak 200 holdat akartak adni neki. - Akkor inkább az sem kell - jelentette ki, majd évtizedekig kereste igazát, még az 1990-es kárpótlást is megkérte igaz, meg sohasem kapta... . Lanius Excubitor . 1 i