Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-09-30 / 32. szám

SZEKSZÁRDI 2001. SZEPTEMBER 30. VASÁRNAP J Egy nevezetes szekszárdi nap XIV. B||||(|j|iM||MMiiMt^ U j.J.L. J.iillMlfflfflliBIMWM.Iu Történelmi borvidékünk közel két évezredes múltját tekintve az a meglepetés éri a kutatót, hogy a helyi bor rég ismert kiválósága ellenére csak viszonylag későn, a XIX. század elején írtak vidékünkről az újságok és folyóiratok. Véletlen egybeesés az is, hogy éppen az első cikk megjelenésének idején alkotta Garay János Viszonlátás Szegszárdon című költeményét. Kiszámítható, hogy a Magyar Gazda 1846. szeptember 20-a és 30-a között juttatta el olvasóihoz Szekszárdi hegyek s szöllőmivelés című cikkét, amelyet egy kezdő •

ágíró, a mindössze 19 éves erffy József írt. Baja szülötte ekkoriban a debreceni református kollégium tanulója, talán a véletlen sodorta mezővárosunkba. Adatait részben Augusz Antaltól, részben az uradalmi jegyzőkönyvből merítette, de személyes tapasztalattal is gazdagította. Azonkívül, hogy néhány szokásos mendemondának kritikátlanul hitelt adott, tulajdonképpen egyetlen tévedése, hogy agyagnak mondja a helybeli talajt. Még ez is viszonylagos, hiszen nem tudjuk pontosan, merre járt: ha régi, lekopott helyen, ott ezt láthatta. Először a dűlőket sorolja föl: „A szekszárdi hegység nevezetesebb osztályai: kelet felől, felső ^fchegy, bakta, bartina, palánk, nyugotnak balremete, bödő, tökös völgyeikkel, délfelől: jobb csatár, jobb remete, jobb parászta, - következő, úgymint csötönyi, porkoláb, iván, rövid, hosszú, tatai, bencze, sauli, nagymihály völgyekkel, nyugot A korabeli szőlő ... felől: czinka, gesztenyés, a felső előhegy, nyugotnak fekvő bal parászta, bagó, cserhát völgyeivel. - A legjobb bort termik a már említett délnek fekvő részek, hová még a felső előhegyet is bízvást sorozhatni. Mire célozni látszik egy régibb bor-sajtón olvasható ezen versezet is: Lásd meg uram én ügyemet, / Hozz bort innom, töltsd kedvemet, / Mert az előhegyi bortul / Danolhat, a ki nem búsul." Érdemes megjegyeznünk, hogy a bekezdés vége árulkodik a vendéglátóról: a Felső-Előhegyen volt Augusz Antal szőlője, közel a későbbi Babits-szőlőhöz. Péterffy ebben bizonyosan járt, hiszen cikke végén illedelmesen jegyzi meg: „Egyébiránt Szekszárdon a szőllőmívelés emelése, s a borkészítés javítására sokat tehetnek az ottani szőllősgazdák néhány jelesbjei, kik közül nem mulaszthatom el kiemelni megyei első alispán t. (tekintetes) Augusz Antal urat, kinek csinosabb mívelésű szőllője, s javított pincekezelése már is utánzókra talál." A területen az is figyelemreméltó, hogy a teljes szőlőterületből - az utat és a kocsifordulókat nem számítva - „ültetlen maradt" 70 katasztrális hold, „szőlőláb" (ma úgy mondanánk, hogy a tanya és környéke) 28 katasztrális hold, „elhagyott parlag" 1,3 katasztrális hold, így a teljes területnek, a 2263 katasztrális holdnak alig négy százaléka! A minőség sem akármilyen, mert a föld „még alrétegeiben is minden kő nélküli, mellynek szokott termékenysége kedvező időjárás hozzájárultával a munkás szőllőművest nem hagyja kielégítetlen. - A szőllőmívelés fogásai közül megjegyzendő, mikint e hegyeken a szőllő általában karóval, de a nélkül is míveltetik, azonban a sorok, s ezekben a tőkék egymáshoz igen sűrűn állnak, télen által a tőkék befedetnek, nyitáskor egy szemre metszenek, háromszor kapálnak inkább négyszegű, mint hegyes kapával. - E hegyeken a tőke döntés általi ifjításával összekötik egyúttal annak nemesítését is, melly oltás útján vitetik végbe. A trágyázást gyakorolják, különösen a szorgalmasabbak a földet sorok szerint felkapálván, a tőkék mellé hintik a trágyát, midőn a kevésbé iparkodók csupán a földfelületre szórják azt. - Uralkodó szőllőfajok a szekszárdi hegyen: kadárka, fehér bajor, tökszőllő, cigányszőllő, sár fejér, szagos, kecskecsecsű, mohácsi sat." A szüretről, borkezelésről-tárolásról éppúgy szó esik ezután, mint a kereskedelemről, amelynek akadályát abban is látja, hogy a szekszárdiak „kevés kivétellel veres boraikat fagyalfa bogyóival festik", „minden akóba mintegy 10 itczét vegyítenek" Mértéktartó számítás szerint ez aligha igaz, mert ennyi bogyót az egész akkori (kissé nagyobb) ország összes fagyaibokra sem termett volna... Ha a gyanúsításnak nem is örülhettek eleink, azt bizonyára jó néven vették, hogy egy országos lapban végre némi hírverést kapott az a szőlő és bor, amelyért annyi verítékük hullott. Dr. Töttós Gábor ... és munkása Jankó János rajzán ÓDON DERŰ 114. Korcsmaprojekt (1796) A Szekszárdi Közalapítványi Uradalom, amely 1777-től megkapta az apátság javait s jövedelme a pest-budai egyetem fenntartására szolgált, azzal a közismert módszerrel próbál minél több bevételt szerezni, hogy a ráfordítást lehetőleg a minimálisra szorította, a hasznot pedig maximálisra srófolta. így lehetett ez az őcsényi korcsmaépülettel is, amely a számos falura és mezővárosra kiterjedő uradalom központjához igen közel esett ugyan, de a beruházási hajlandóságtól mégis távol. A furfangos őcsényiek azonban megtalálták a módját, hogyan varázsolják újjá kedves tartózkodási helyüket. Ennek nyomait leljük meg az 1796. évi, levéltár megőrizte „alázatos instancia" soraiban. „Tekintetes Officiólátus! (= Tisztség, azaz Uradalom) Eőtséni Helységünkben lévő Kortsma házunk annyira meg romladozván, hogy már a' veszedelmes le omlástól és a' Gyúladástól méltán félnünk lehetett, azt el hányattuk, és drága pintzénknek tetejébe egy más Háznak épittésére immár Mester embert is állítottunk. Fa szerszámai (tudniillik a korcsmának, és nem a mesternek farészei!) pedig romlottak lévén, azok helyett újjakra szükségűnk vagyon, mellyre való nézve nagy alázatossággal Instáljuk (kérjük) a Tekintetes Officiólátus Drága Urainkat, méltóztassanak a'hoz meg kívántató 1 Mester Gerendát, 13 fiók gerendát, 13 pár fedél fát, 1 Uromfát, 2 Varrót, 3 ollót és 20 Létzeket Kegyeimessen engedni, méltó gondolóra vévén, hogy a' Méltóságos Uraságnak borai is Esztendőnként 3/4-ig azon el romladozott épületünkbe mérettek mind ez ideig, és valamíg a Méltóságos Uraság a Projectált (tervezett) Kortsmát nállunk meg nem építteti, mérettetni fognak ennek utána is. Melly reménylett Gratiáját (kegyelmét, kegyét) bizodalommal óhajtók Vagyunk Eötsénbe Die 19-a Aug. 1796. a Tekintetes Officiólátűsnak alázatos szolgái az Eőtséni Helységnek Bírája és több Elöljárói." A „drága pintzénk" fölé valószínűleg így kerülhetett igen derék terjedelmű korcsma, amelynek faanyagát az uradalom már csak kényszerből, de jól felfogott önérdekből is rendelkezésre bocsáthatta. Lanius Excubitor