Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-24 / 23. szám

SZEKSZÁRDI m J^UU^HKUl VASARNAP 2001. JUNIUS 24. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! A tanulás és a tanulás a lehetőségek forrása Hogyan látja egy fiatal, milyen lehetőségeik vannak napjainkban a fiataloknak, valahogy így szólt a kérdés, amit Endrődi István, a Tolna Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója tett fel e hasábokon az élelmiszertechnikus mérnöknek, Petrits Szilveszternek, aki édesapja családi vállalkozásában vezeti a mézeskalácsés cukrászüzemet. - Szilveszter a híres Petrits mézeskalácsos dinasztia legifjabb tagja. - Igen, én már a hatodik generációt képviselem. 1825-ben indult a cég. Előtte egy Petrits János kötélgyártó József nevű fia mézeskalácsosnak tanult, s ettől kezdve folyamatosan apáról fiúra szállt a szakma, mi több, olykor a testvérekből is mézeskalácsos, cukrász és gyertyaöntő lett. - Amikor Szilveszter életében elérkezett a továbbtanulás, mennyire érezte a családi tradíció örömteli, vagy kényszerű kötelezőszerűségét? - Ez igen érdekes volt, ugyanis már kicsi gyerekként gyakran kellett segíteni a nagypapának. Ezért olykor „pipa" voltam, különösen a nyári szünidőben, mert amíg a többi gyerek játszott, nekünk a testvéremmel együtt a műhelyben kellett segédkeznünk, leggyakrabban a cukorkánál tördeltük a cukrot. Akkor úgy gondoltam, én ezt az életben nem csinálom... De Győrbe kerültem, a bencéseknél jártam gimnáziumba. Már elsőben elkezdett hiányozni a régi tevékenység, az illatok, s az egésznek a légköre. Másodikos voltam, amikor már mondtam apunak, hogy én szeretném folytatni a szakmát. - Gondolom, a gimnázium után elvégezte Szegeden az élelmiszeripari főiskolát. - Igen, de először nem vettek föl. A biológiafelvételim sikerült, de a kémia, mint ott általában, nagyon nehéz volt... De nem akartam évet veszíteni, beiratkoztam cukrász-szakmunkás tanulónak, amit el is végeztem. Gyakorlaton az előhegyi cukrászüzemben voltam. Közben ismét - de akkor már sikeresen - felvételiztem a főiskolán. - A cukrászüzemi gyakorlaton a szakma megtanulása mellett más igen fontos dolog is történt!? - Megismerkedtem Tündével ő szintén cukrász - s két évvel ezelőtt összeházasodtunk. Tünde szüleinél lakunk, házuk tetőterében alakítottuk ki a lakásunkat. - A főiskola elvégzését követően nem gondolt arra, hogy másutt helyezkedik el a nagyobb kifutási lehetőségek reményében? - Nem. Én a főiskolára abszolút célirányosan mentem, hogy a majdani munkámnak ne csak a gyakorlati részét tudjam. Igazán komolyan mondom, nagyon nagy örömmel csinálom a mézeskalácsot, s nem hiányzik mögülem ötszáz ember, akiket irányíthatok, akiknek parancsolgathatok. - A konszolidált élet, a napi munka, a folyamatos lekötöttség a fiatalok számára korszerű? • - Engem kielégít, sőt boldoggá tesz, hiszen kibontakozhatom, vannak sikerélményeim. Az biztos, hogy a velem egyidősek többsége nem úgy gondolkodik, mint én. Inkább felfelé törnek, különösen ha elvégeztek egy főiskolát, vagy egyetemet. - A szavaiból azt érzem, a mézeskalács a „szíve csücske". Az üzletben láttam a hatalmas tükrös szíveket, a szintén mézeskalácsból készült házat... - Jól érzi, mert így van. Megjegyzem, a süteményeket, a tortákat is szívesen csinálom, ezeket felségemmel és a szüleimmel együtt készítjük. De amikor valamilyen mézeskalácsból készült különlegességet kérnek, az valósággal feldob, mert nagyon szeretem a kihívásokat. - Mi mindent készített már? - Telefonfülkét, igen sok mobiltelefont, tárcsás telefont, nem régen egy kamiont csináltam, de kértek már Magyarország térképet, pingpongütőt, libát. Egy ismerősöm nemrég a barátjának egy kerékpárt csináltatott, mert leesett róla. Ennek viszonzásául a barát egy Trabantot kért... emlékeztetőül cimborája felborulására. - Ilyenkor fotó alapján dolgozik? - A Trabantot fejből rajzoltam, de egészen jól sikerült, igaz a kis kocsit csak két dimenzióban kellett készítenem. A kamion jóval nagyobb munkát jelentett, amihez képet kértem, majd megrajzoltam, összerakosgattam. - Ilyenkor miért nem dolgoztatja a számítógépet? - Mert nincs hozzá programom. Egyébként a számítógépet szeretem, az a hobbim... elsősorban az internet. - Endrődi István a fiatalok lehetőségéről kérdezte. - Szerintem tanulni és tanulni kell, hogy felcsillanjon a lehetőség reménye. Ma már a középfokú végzettség nem elegendő ahhoz, hogy az ember elérjen valamit, sőt igényesebb munkát is lényegesen nehezebb találni, mint felsőfokú végzettséggel. A másik kritérium az idegen nyelv, sőt két nyelv tudása és a számítástechnikai ismeretek. Azt még hozzáteszem, nagyon jó lenne, ha a munkahelykeresés nem pénzmotivált lenne. Nekem ebből a szempontból szerencsém volt. Az lenne jó, ha minden munkát hivatásként, mi több, egyben hobbiként lehetne végezni. Sajnos, azt tapasztalom, elég sok az olyan ember, akit az önreklámozás, az öndicsőítés hajt, s azt hiszi, hogy ebben megleli az örömét. Az én véleményem az, a valódi örömöt abban lehet megtalálni, amit az ember csinál. - Azt tapasztalja, hogy a lehetőségek forrásaként a tanulás esélye bárki számára adott? - Az utóbbi időben igen. Az én korosztályomnak nehezebb volt bejutni a felsőfokú oktatási intézményekbe éppen az akkori demográfiai hullám okán. De most már szinte „vadásszák" a hallgatókat. Számos jó tanfolyamot is el lehet végezni, sőt akinek másképpen nem sikerül, vállalhatja a tandíjfizetést, amit a tanulás melletti munkával és a most bevezetésre kerülő hallgatói hitellel megoldhat. - Egy családi vállalkozásban is van fizetési nap? - Mondhatjuk így is. Feleségemmel szabályszerűen alkalmazottak vagyunk a cégnél, s apu korrekten odafigyel, hogy két hetenként megkapjuk a munkabérünket. Az egy tanulónkon kívül szüleim és mi a feleségemmel dolgozunk a vállalkozásban. - A munkarendről beszámolna? - Persze. Reggel hat órára megyünk az üzembe, s addig dolgozunk, amíg van munka. Az utóbbi változó: nyáron délután háromnégy óráig dolgozunk, az üzletben pedig napi váltásban vagyunk. Nagyobb ünnep előtt kitolódik a munkaidő vége. S két hetenként kimegyünk a vásárba. Kicsit taposómalom, de ezt választottuk, így még a reklamálás gondolata sem merül fel bennünk. - Még mindig vannak olyan alapanyagok, amelyekhez csak külföldön lehet hozzájutni? - Nincsenek. Idehaza mindent megkapunk, sőt ide is hozzák, ha megrendeltük. Ugye, mi a pudingport nem kis tasakokban, hanem ötkilós kiszerelésben, a kókuszreszeléket ötvenkilós zsákokban... Mára már nagyon sok praktikus dolgot találtak ki. A csokikat nem tömbökben kapjuk, hanem kis lapokban, forgácsban. Használunk gyümölcskészítményeket, amelyeket háromszög alakú fóliatj^ sakba hegesztettek. Csak ki kl^r vágni a sarkát és lehet nyomni. Még nyomózsákba sem kell áttölteni. - Mit fogyaszt az, aki megkóstolja a mézeskalácsukat. - Lehet, hogy meglepőnek tartja, de mi csak mézet használunk, az ízesítést fűszerekkel, s nem aromákkal oldjuk meg. - Mondjon valamit a mézeskalács-etikettről. Kinek mit illik adni? - A hagyományok már kiveszőben vannak, de a szerelmének az ember mindig szívet ad. A szíveket különböző feliratokkal készítjük, sőt megrendelésre idézeteket is írunk rájuk. - A szerelem hőfokát a szív nagysága jelképezi? - Ma már nincs különösebb jelentősége. Inkább az apróbb s^^b veket vásárolják, gondolom any^^ gi megfontolásból. A köztes méreteket nemigen vásárolják, a nagyokat, a 24 centiseket viszont igen. - Hobbija az internetezésen kívül? - A templomban szoktam Komjáthy Attiláékkal együtt gitározni, énekelni. Nagyon szeretek olvasni, szerencsére Tünde is. Úgyhogy nálunk két hónap is eltelik úgy, hogy a tévét be sem kapcsoljuk. Szabadidőnkben barátainkkal találkozunk, s jókat beszélgetünk. - Kivel és miről beszélgessünk legközelebb? - Szeretném, ha Schubert Péter grafikusművész beszélne a „házas hétvége" mozgalomról, amiről én is keveset tudok, hiszen minimum öt évnyi házasság után lehet bekapcsolódni. V. Horváth Mária f