Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

as­, SZEKSZÁRDI US4RNAP 2001. JUNIUS 17. RÉGI-ÚJ SZTÁROK II. „Mindenkinek van egy álma..." Az „Emlékidéző melódiák" című könnyűzenei est két sztárjával Mary Zsuzsival és Payer Andrással készült beszélgetéssekkel az előző számunk­ban találkozhattak a kedves olvasók, ma egy másik régi-új sztárral Haran­gozó Terivel „találkozhatnak" köze­lebbről. Harangozó Teri, a szelíd Harangozó Terivel nem ez volt az első találkozásom. A Babits Művelődési Ház folyosóján - bár közben eltelt jó pár év - örömmel üdvözöltük egymást, s újfent meg kellett állapítanom, a az maradt aki volt, kedves, szelíd és nagyon barátságos. Miközben a fellépésre készült, nem zavarták a kérdések, örömmel válaszolt rá, s néha egy­egy kislányos mosollyal megkér­dezte: milyen a közönség. Aztán előadás alatt és után megállapít­hatta, Szekszárdon mint mindig jó a közönség, főleg ha olyan szere­tett régi sztárokkal találkozhat, akik visszahozzák számukra az if­júságot. Harangozó Terit mindig is nagyon szerette a közönség, s ez ma sincs másképpen. Pedig nem volt egyszerű a pályája, nem hor­dozta tenyerén a sors, s minden si­kerért nagyon meg kellett dolgoz­nia. Mindezekről a következőket mondta: „Már kislány koromban sokat szerepeltem, s miután Kalocsán születtem, „paprikás lánynak" hívtak. Tolna megyében, Páriban dolgozott a nővérem óvónőként ahol egy ünnepségen komoly si­kerem volt. Az általános iskolai korszakomra egyébként is jellem­ző volt, hogy mindenben részt vettem, mesejáték, színdarabok, novellákat olvastam fel és énekel­tem. Aztán ez utóbbit középisko­lás koromban még jobban kipró­bálhattam, a gimnáziumi bálokon a bátyám - aki szaxofonozott - ze­nekarával énekeltem. A szüleim nem örültek annak, hogy Budapestre kerülök a bá­tyám segítségével, ám amikor a KISZ Központi Művész Együttes énekkarába bekerültem, megbé­kéltek. A legelső nagy sikerem, a KI MIT TUD?-hoz kapcsolódik, ahol Kovács Katival együtt indultunk. Sajnos kiestem a zsűri dön­tése alapján, a közönség azonban bejuttatott. Har­madik nekifutásra az ORI­tól kaptam előadói működé­si engedélyt. A sikerek jöttek, hiszen a Made in Hungary Fesztivá­lon közönségdíjas lett a da­lom" Mindenkinek van egy álma...." Amelyet bárki, bár­hol, bármikor elénekel azt hiszem és remélem én jutok eszébe róla, akkora siker volt. A következő táncdalfesz­tivál is siker dalt hozott a „Sose fájjon a fejed...", előt­te pedig egy lírai dal a „Még hazakísér..." Természetesen a sikert nem adták ingyen, nekem ezerszeresen meg kellett dolgoznom érte. A Bartók Béla Zeneművészeti Főisko­lán Fábry Edittől hangképzést ta­nultam. Az 1969-es Táncdalfesztiválon újabb nagy sláger született a „Sze­retném bejárni a földet..." Ezzel a dallal Aranymikrofon díjat nyer­tem. Van egy Arany Glóbusz dí­jam is, amit Kovács Kati műsorá­ban kaptam, mint a közönség leg­szimpatikusabb énekese. Sok rádiófelvételem volt a Ma­gyar Rádió Tánczenei Stúdiójá­ban, több mint ezer, s ezek közül a dalok közül majdnem mindet át­vette a Magyar Hanglemez Gyártó Vállalat, s kislemezeken megjelen­tette. Aztán volt egy esztendő - 1969 -, amikor meghívást kaptam Can­nes-i Könnyűzenei Fesztiválra, ahová minden országból azt az énekest hívják meg, akinek az utóbbi két évben a legtöbb leme­zét adták el. Sajnos az utolsó na­pokban „lefújták" az utazásomat, „helyettem" egy kolléganőm uta­zott ki. Azért a díjat átvettem, ZALAKERÁMIA MÁRKABOLT jt >DEKORSZEGÉLYEK MÁR 110 Ft-tól FLEXIBILIS FUGÁZÓ 1290 Ft/5kg SPANYOL BURKOLÓLAPOK KÖZVETLENÜL AZ IMPORTŐRTŐL, KEDVEZŐ ÁRON! www.burkoldi.hu tafi^ SZEKSZÁRD, PALÁNKI ÚT 1. T:416-713 MÉTERÁRU pamut - vászon - filc - krepp ­plüss - zsákvászon RQVIDÁRU - GYÖNGY KEZIMUNKA-KELLEKEK ZÁSZLÓK: minden méretben NAGY VÁLASZTÉKBAN, OLCSÓN! HBI TEXTIL JÁTÉK | 7100 Szekszárd, Babits Mihály u. 1. Tel /fax: 74/410-802 STUDI0 méghozzá nem is akárkitől Mau­rice Chevallier-től. Bár nem az egész földet jártam be, mint ahogy a nagy slágerem szól, de eljutottam Amerikába, sőt először Ausztriába Szécsi Pállal és Kovács Katival, nagy sikerünk volt, s azt hiszem ebben szerepe volt annak is, hogy megtanultam németül a dalaimat. Fábry Edit és Benkő Dániel lant­és gitárművész arra ösztönöztek, hogy énekeljek virágénekeket is. így felsorolva úgy tűnik egy „di­adalút" volt a pályám, de ez közel sem volt így. Kaptam egy meghí­vást Amerikába, aztán az első tur­nét, kétévenként követte a többi, Los Angeles, Torontó, s ezeken az önálló előadói esteken igazán pró­bára tehettem magam. Itthon a Metronóm versenyen^ Neoton írt nekem egy dalt, aml^ zsűri lepontozott, hiába énekel­tem négy oktávot, s hiába ujjon­gott a közönség. Közben leállították a hangleme­zeim gyártását ezért bementem a Hanglemezgyártó Vállalathoz, s ott az illetékestől megkérdeztem, hogy mi lehet ennek az oka. Azt a választ kaptam, hogy „magára nincs igény". Egy világ dőlt össze benne. Be akartam és be is bizonyítot­tam, hogy ez nem lehet. Turnéz­tam az egész országban, s közben minden városban felkerestem a hanglemez üzleteket, megkérdez­ve, hogy miért nem lehet kapni a lemezemből. Papírokkal bizonyí­tották, hogy mindig rendelnek, ugyanis a közönség keresi, de a központ nem küld nekik. ^^ A nosztalgiahullám szerencs^P kedvez nekem. Bár a régi nagy slá­gereimet, itt ott viszont hailom, bár a közönség tőlem várja őket ­ezt az országot járva megtapasz­taltam. A jövőre igyekszem gondolni, ezért a néhány éve megjelent első CD és hangkazettám, melynek cí­me „Minden ember boldog akar lenni" után rövidesen megjelenik a Hungaroton felkérésére a máso­dik CD és hangkazettám, melyen örökzöld dalaimból állítottam ösz­sze egy csokorra valót. Egy biztos, bárhol énekelek ér­zem, hogy a közönség szeret." Harangozó Teri megmaradt an­nak aki volt. Egy kedves, szerény alázatos művésznek. Akinek min­dig a közönség volt a legfonto­sabb. S hiába voltak kudarcok, so­sem adta fel, mert egyben mindig bízhatott, a közönség szereti őt. Ritkán szóltak róla a magazinok, sosem voltak botrányai, magán­életét féltve őrizte. Semmi mással nem akart kitűnni csak azzal, hogy énekelt. Sas Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents