Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-02-18 / 6. szám

SZEKSZÁRDI WACA m , SZEKSZÁRDI ¥A§ARMAP 2001. FEBRUÁR 18. PROGRAMIRODA A VÁLLALKOZÓK HÁZÁBAN Újra dolgozom! Családi körülményeim úgy alakultak, hogy a közeli Bajáról Szekszárdra költöztem. Nem volt nehéz megszeretni az új otthonunkat, új ismerőseinket és az értelmes, szép emberi élet minden feltételével rendelkező várost. Humán diplomával és több „menet közben, mellékesen begyűjtött" végzettséggel a zsebemben, tele energiával és optimizmussal kezdtem el munkát keresni. Napok, hetek, hónapok teltek azzal, hogy, minden számba jöhető munkalehetőségnek utána jártam, önéletrajzot és pályázatokat írtam, kilincseltem, telefonáltam. Nem szaporítom a szót. Aki volt már hasonló helyzetben pontosan érti, aki nem, az el sem tudja képzelni milyen kemény munka maga az álláskeresés, és milyen lélekromboló a sikertelenség. Már régen nem az újságíró kíváncsiságával szemléltem a munkaügyi központba betérő embereket - sorstársak lettünk. Sorstársak, akiknek a rendszeres, tisztességes jövedelem mellett nagyon fontos a tudat, hogy szükség van ránk. Reményt vesztetten böngésztem a helyi lapokat, amikor az „Újra dolgozom" Programiroda létrehozásával kapcsolatos cikkre bukkantam. Természetesen ezt a lehetőséget is megragadtam. Kellemes körülmények között, barátságos beszélgetés keretében nyilvántartásba vettek. Nem ígértek felelőtlenül semmit, de - lehetőségeikhez mérten - mindent megtettek, ugyanis a programiroda dolgozóinak köszönhetően hamarosan munkát kaptam. Nem is akármilyet! Nem kellett megalkudnom. Képzettségemet, tapasztalataimat hasznosíthatom, számítanak rám, jól érzem magam. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ hívta életre az „Újra dolgozom" programot az elmúlt év tavaszán. A megyében Dombóváron és Szekszárdon alakítottak ki egy-egy programirodát. Itt Szekszárdon öten dolgozunk egy programvezető irányításával. Ötünket 74 munkanélküli jelentkező közül választottak ki és készítettek fel a tanácsadói feladatra. Ránk tehát érvényes az indián ima: „Nagy szellem, segíts, hogy ne ítélkezzem, mielőtt két hétig nem jártam volna az ő mokaszinjában!" Az Augusz Imre utcai nagy irodaházban kaptunk helyet. Feladatunk a személyre szabott segítségnyújtás. Nem vagyunk hivatal, hiszen ide minden szankció nélkül, önként jön a segítségre szoruló ember. A környezetet is úgy alakítottuk ki, hogy az egyszerű és barátságos legyen. - Kik keresnek fel benneteket? A legváltozatosabb képzettséHajléktalan, alkoholista ügyfeleink segítése is túlnő a lehetősé- ^ geinken. Ilyenkor felvesszük a kapcsolatot azokkal az intézményekkel, szervezetekkel, ahonnan gondoskodás várható. Az a tapasztalatunk, hogy nem minden munkavállaló van pszichésen munkaképes állapotban. Ez megint csak a személyes beszélgetések során derül ki. A tartós munkanélkülieknél előfordul, hogy nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, több munkahelyet is kipróbálnak. Őket tapintatosan meg kell győzni arról, hogy jelentkezzenek a kórház járóbeteg ellátásán, ahol a depressziós vagy szorongásos tünetek kezelése után sikeresen megtalálhatják helyüket a közös-^^ ségben. ^P Vannak ügyfeleink, akik kényszerből, átmenetileg elvállalnak egy munkát, de kérik a segítségünket, hogy ha a képzettségüknek, képességeiknek, személyes elvárásaiknak megfelelő munka adódik, akkor szóljunk. - A munkavállalókkal való kapcsolattartás mellett - gondolom - a munkáltatókkal is együtt kell működnötök. - Természetesen, hiszen folyamatos állásinformációk nélkül nem működne ez a program. Az elmúlt, közel egy évben több mint százhúsz munkáltatóval kerültünk kapcsolatba, és ezt a kört folyamatosan bővíteni kívánjuk. A munkaadók tapasztalhatták az előnyét annak, hogy a feladatra alkalmas személyt irányítottunk hozzájuk. Németh Gabriella gű és korú férfiak és nők, vegyesen. A személyes elbeszélgetés sokat segít abban, hogy valóban a megfelelő munkalehetőséget ajánljuk fel. Például egy kisgyermekeit egyedül nevelő anya számára nem biztos, hogy felvállalható a többműszakos, otthonától távol végezhető munka. A beszélgetésekből kiderül az is, ha valakinek nincs elég önbizalma egy adott munkával kapcsolatban. Szívesen emlékszünk viszsza, például arra a fiatalemberre, aki gépésztechnikusként vált munkanélkülivé. A katonaság és alkalmi munkák után jött el hozzánk. Találtunk számára a végzettségének megfelelő állást, ám talpraesettsége és jó kommunikációs készsége lévén felajánlottunk egy biztosítási tanácsadói munkakört is. Nem hitte, hogy alkalmas lesz a feladatra, pedig sokszor álmodott amolyan „öltönyös, nyakkendős", kötetlen munkáról. Végül elfogadta az ajánlatot. Jó vele találkozni, lelkes, kiegyensúlyozott, magára talált. Többen elkeseredve, türelmetlenül követelik, hogy azonnal ajánljunk állást. Voltak kimondottan agresszív ügyfeleink is. A munkanélküliség gyakran rendezetlen családi élettel párosul. A beszélgetésekből kiderül, hogy nem csupán munkahelyre, hanem sürgős szociális segítségre is szüksége van a jelentkezőnek, illetve a családjának.