Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JUNIUS 17. VASÁRNAP Összefogás a Bogár-tanya megmentéséért Javítják a pele rágta nádtetőt • Megelevenedik a hajdani Sárköz... • Ezer diák már megnézhette Évtizedekkel ezelőtt nagy élet volt a Szekszárd-szőlőhegyi Bogár-tanyában. Az arra járó önkéntelenül is nagyot nyelt, amikor beszippantotta az utcára is kiszökő vegyes pörkölt illatot. Azoknak, akiknek volt szerencséjük megkóstolni Bogár István főztjét, évek múltán is arra az ízre áhítoznak. De ne felejtkezzünk meg a feleség, Éva aszszony sárközi mártogatós kalácsáról sem, amihez fogható habkönnyű finomságot kevesen tudnak készíteni. Másmilyen, de hatásában az előbbiekkel vetekedő élményt nyújtott a nádtetős tanya szabadkéményes konyhája, a néprajzi gyűjtemény, az eredeti sárközi bútorokkal, képekkel, apró tárgyakkal berendezett szoba és Pista bácsi - mert őt még a nála jóval idősebbek is így szólították lenyűgöző egyénisége. Bogár István, a sárpilisi tanító, népművelő, szenvedélyes néprajzi gyűjtő, a Sárköz szerető tisztelője évtizedeken át •

tizenegy évvel ezelőtt a minnki által tisztelt Pista bácsi halálát követően némaság költözött a Bogár-tanyába. Már csak egy-egy nosztalgiázó, vagy igen nagyon érdeklődő csoportot fogad az örökös, Bogár István leánya, a pedagógus Tóth Gáborné Bogár Éva, akinek a tanyapáros felújítására nem futja a pénzéből, idegenvezetésre pedig az idejéből. - Megdöbbentem, amikor azt hallottam, hogy a néprajzi műemlék jellegű Bogár-tanyát el akarják vinni Szentendrére, a skanzenbe. - mondta Pecze István, a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, a körzet városi képviselője, egyben a közgyűlés tanácsnoka. - A hírre majdnem felkiáltottam, s az első reakcióm az volt, „ilyen nem fordulhat elő". A tanyapárosnak itt •

maradnia, azt a városnak meg mentenie. Mivel Szekszárd ipara nem fejlődik, ezért a kultúránkkal és a borunkkal kell büszkélkednünk, s gyűjtötte a tájegység múltját idéző kincseket, melyek mindegyikét rászabott hely várta a tanyában, a pince feldolgozó részében, vagy hátul, a gazdasági épületben. Mindez az érték az évek során múzeummá lett, ahova tárt kapuval és tárt karokkal várt és hívott Pista bácsi mindenkit. Mondom, nagy volt az élet a Bogár-tanyán. Amolyan szelíd, s mégis röpítő hangulatú. A turista csoportok mindig nagy várakozással érkeztek és soha nem távoztak csalódottan. Miután kigyönyörködték magukat Sárköz múltjában, Pista bácsi nagyapja faragta szigetvári várban és a több száz harcosban, a pince falának nemes penész felületén csillogó pénzérmékben - mert a világ minden részéből, legalább harminc országból érkezett látogatók rányomtak egyet-kettőt fémpénzükből - elköltötték a feledhetetlen ebédet, vagy vacsorát. Közben Pista bácsi anekdotáit, sárközi dalait hallgatták. így idegenforgalmunkat is fejleszthetjük. - Mindebbe a Bogár-tanya jól beleillik - folytatta a tanácsnok, s azt fejtegette, hogy számunkra fontos, hogy a városunkba látogatók megismerkedhessenek Sárköz múltjával, hajdani életformájával, a mesteremberek tevékenységével és a hajdan használt szerszámokkal... Pecze István ezek után fölkereste a Bogár-tanya örökösét, s együtt elmentek a tanyába. Mint mondta, szomorú látvány volt a pele rágta nádtető, ami komoly javításra szorul. Kiderült, hogy a lyukakon át beszivárog a víz a tanyába, s már a tömésfalakat rongálja. - A témával a közgyűléshez fordultam. Megnyugvásomra képviselőtársaim is arra szavaztak, közösen mentsük meg a Bogár-tanyát. Jelenleg a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. anyagi támogatásával megkezdődött a nádtető javítása, aminek kvázi fejében megszerveztük, hogy minden szekszárdi iskola három legjobb osztálya ingyen nézheti meg a Sárköz örökségét. Elmondom, hogy ehhez a Gemenc Volán Rt. is hozzájárult: a mintegy ezer diákot ingyen szállította Sárköz múltjába, majd vissza az iskolába. - A gyerekeknek nagyon tetszett a tanya, s nagyon jól érezték ott magukat - említette Tóth Gáborné Bogár Éva. - A sok látogatónak nagyon örültem - folytatta. - Korábban hiába próbálkoztam egyedül működtetni a tanyát, hiába igyekeztem az utazási irodákat megnyerni, kapcsolják be programjaikba a tanyalátogatást. ígéretet kaptam, de csoportok csak hellyel-közzel jöttek, leginkább a hétvégeken. Sajnos, a bevétel így közel sem fedezi azt, amit rá kellene költeni édesapám tanyájára. - Kidolgozzuk a Bogár-tanya megmentésének a tervét, bár egyelőre még nem dőlt el, hogy működtetésére milyen konstrukció lenne a legalkalmasabb mindenki számára. Erről majd a következő közgyűlés tárgyal közölte Pecze tanácsnok úr, s csöppet sem lepődött meg azon a felvetésen, amit a városban hallottam. Arról van szó, hogy a tiszteletre méltó lelkes tanyamegmentők és sokan mások már azt latolgatják, a Bogár-tanya szomszédságában érdemes lenne létrehozni egy székely, illetve egy német néprajzi gyűjteményt. Később a roma, a szerb, majd a szlovák következhetne. És létrejöhetne egy kicsi szekszárdi skanzen. V. Horváth M. MÖZSI-SZABÓ ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA Vigyázó tornyok Rendhagyó kiállításmegnyitó résztvevői voltak, Szekszárdon a Mikes utcai Idősek Otthonában azok, akik Mözsi-Szabó István festőművész „Vigyázó tornyok" című műveire voltak kíváncsiak. A festőművészt bemutatni, munkásságáról beszélni, megszámlálhatatlan hazai és pár külföldi kiállításai után, ahol a megnyitókat olyan nevek fémjelezték mint Fábián Gyula, könnyelműség s talán felesleges is lenne. Ő a mi festőnk, a mi tanítónk, s nevét nincs ki ne ismerné. Fábián Gyula egyik kiállítás megnyitójában ezt mondta: „A csöndben, szívós szorgalommal alkotók közé való, akik minden újat minden próbálkozást benső szorongással mertek megmutatni a hozzájuk közel állóknak. Mözsi-Szabó Istvánt régóta az vezeti, hogy megörvendeztesse - a látni és mondanivalóval - a műveit ismerőket, vagy az éppen csak rácsodálkozókat." A június 7-i kiállítás megnyitó rácsodálkozás és megörvendeztetés volt a jelenlévők számára. Sas Erzsébet újságíró, lapunk munkatársa, nem a hagyományos kiállítás megnyitókon elmondott beszéddel állt a vendégek elé, hanem a festőművészt Mözsi-Szabó Istvánt „provokálta" életének elmesélésére, pedagógusi és festői munkásságának, párhuzamos művelésébe való betekintésre. Akik ismerik Mözsi-Szabó Istvánt azok tudják, szókimondása, fanyar humora, anekdotázó tehetsége, minden hallgatót rabul ejt. Ezen alkalommal sem történt másként. Köszönet a rendezőnek Molnár Évának, az Idősek Napközi Otthonának vezetőjének, aki fáradhatatlan szeretettel dolgozik azon, hogy szépséget, értéket, örök emléket „lopjon" be a közönség szívébe. I