Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 6. szám - Városi Vasárnap

10. NIR 2001. június 17. Bravó SZAC, bravó lányok Tolna megye egyetlen nemzetkö­zi porondon is megmérettetett csapataként nem csak az asztalitenisz Szuper Ligá­ban, hanem hazai bajnokságban is remekül szere­pelt a Szekszárdi Asztalitenisz Klub. Az előbbi so­rozatban az előkelő ötödik, míg a hazai bajnokság az Orosháza rájátszásban való legyőzésével és a ná­luk esélyesebb Bp. Postásnak a kisdöntőben való megszorongatásával az előkelő 4. helyen végzett Sáth Sándor együttese. Amely, ha együtt marad, esetleg tovább erősödik, akkor a Szuper Ligában a négy közé jutás, a hazai bajnokságban pedig az éremszerzés sem tűnik elképzelhetetlennek az egy még fejlődőképes kínait is felvonultató szekszárdi női asztalitenisz csapat számára. FIÓKCSAPATNAK AJÁNLKOZNAK Újból az NB I-ben a férfi kosarasok örvendetes, hogy férfi kosárlab­dában újfent feltornázta magát a város Marley FKSE névre hallga­tó együttese az élvonal B cso­portjába. Az osztályozón semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy az NB II-es mezőnyből ki­emelkedik. A három sima győ­zelmet követően is az örömbe üröm vegyül, merthogy az élvo­nal - még a B csoport szintjén is más a kérdés ugyanaz, mint három évvel ezelőtt: megterem­tődnek-e az NB l-es feltételek? A tisztes helytálláshoz, ami egyet jelent azzal, hogy négy-öt fordu­ló elteltével már nem biztos ki­esőnek számít a szekszárdi csa­pat, hanem a bentmaradásra esélyesek között számolnak ve­le, mintegy tizenöt-húszmillió hiányzik a kasszából. Az szinte biztosra vehető, hogy ez az ösz­szeg a jövő hónapban is hiá­nyozni fog a csapat kasszájából. De még sincs pánikhangulat, mert van, lehet megoldás. Felté­ve, ha a megyei kosaras sport­diplomácia elkezd működni. Magyarán: az élvonalbeli Atom­erőmű SE, és az elitcsoportba visszakerült Dombóvár segítsé­gében bíznak a Marley egyesüle­ti vezetői. Abban, hogy egyfajta természetbeni juttatásként tud­nak majd a kölcsönös hasznos­ság elve alapján játékosokkal se­gíteni. így méltónak találtatnak mindkét helyen a fiókcsapat ti­tulusra. Az ötlet nem rossz, sza­bad reménykedni. A játékoson is érződik, hogy bíznak a vezetésben, amely év közben többször is hangoztatta: „Ne a feltételekkel foglalkozzatok, az a dolgotok, hogy feljussatok!" Most a vezetésen a sor, azt a bizo­nyos gesztenyét, ami az élvonal­beli szereplés zálogát jelenti, bár­honnan is, de elő kell kaparni. Eb­ben nagyon bízik a csapat nagy öregje, Dorogi László is, aki Vö­rössel, Szűccsel együtt a legutóbbi feljutó csapatnak is oszlopos tagja volt. Az akkori bajnokcsapatban több idősebb játékos játszott, aztán jöt­tek még máshonnan segíteni az NB I-ben. Akkor még négerünk is volt. Most tele vagyunk fiatalokkal, akik csapattá váltak, és most ez a szó igazi értelmében együttes nyerte meg a bajnokságot, míg a másiknál az egyéni teljesítmények jobban domináltak. Persze győzni egyformán nehéz volt három évvel ezelőtt és most is. A mai sikertörténet paradox mó­don a jobbára vásárolt, az NB I-ből kiesett csapat eltűnésével kezdő­dött. Ekkor egy teljesen fiatal, de te­hetséges gyerekekből álló csapat maradt hátra, amit megpróbáltunk megtartani és a további képzésük­re koncentrálni - mondja Murvai Árpád, szakedző, aki ekkor került a szekszárdi fiúkhoz edzőnek. A második évben már a lehetősé­gek függvényében hoztunk néhány tapasztaltabb játékost, a mixelés pe­dig előzetes elképzeléseinknek megfelelően a harmadik évre sike­rült is. Az eredményességben a kö­vetkezetesség és az egymás iránti bizalom voltak a meghatározóak. Már a női élvonalba, annak A csoportjába is belekóstolt szak­edzőnek, Murvai Árpádnak edzői pályafutása legveretesebb sikeré­nek számít ez a feljutás. A trénert a csapat úgymond erősítési elkép­zeléseiről kérdeztük. - Jöjjön néhány úgymond kész játékos, vagy újabb sokra hivatott juniorok érkezzenek1 - Nagy dilemma ez. Bár különö­sebb vágyaink e tekintetben nem lehetnek. Én személy szerint azzal a változattal szimpatizálok, hogy kerüljön hozzánk több sikeréhes, tehetsége révén az élvonalba is be­lekóstolt fiatal, akikkel folytatható lenne a már három éve elkezdett munka, akiknek a beépítésével meggyőződésem, hogy a tisztes helytálláshoz megfelelő csapattal állhatnánk elő a rajtra. - Elég merítési lehetőséget je­lenthet a két Tolna megyei csapat, nem kéne a horizontot tágítani? - Úgy gondolom, hogy maximá­lisan elég lenne, ha a két kitűnő gárda segítene játékosokkal, képe­sek lennénk meghálálni a bizal­mat. B.Gy. Kulissza A kajakosnál a hirtelen támadt konfliktus, összezörrenés is más, mint azt általában meg­szoktuk a többi sportágban. Nincs sárdobálás, nincs a másik lejáratásának szándéka, sokkal inkább a másik érdekeinek fi­gyelembevétele a legkisebb rossz keresésére törekvés. Egyik korábbi lapszámunkban hírül adtuk, hogy az egymással való őszinte beszélgetés sem hozhat különösebb eredményt a tolnai világbajnok páros esetében, Merthogy Jámbor Attila szóló, vagyis egyes ambícióit okkal nem nézte jó szemmel a kormá­nyos Szakály Viktor, De sport­emberi aspektusból valahogy „Jámbit" is meg lehetett érteni. Mert van, lehet keresnivalója. Szétválás lett a dolog vége, min­denki keresett magának egy olyan párost, akiben maximáli­san megbízik. Jámbor összeült az egyes hazai királyával, a 36 km-en idehaza egyelőre verhe­tetlennek tűnő Salga Istvánnal, Szakály Viktor pedig a valami­kor őket üldöző Pavelka-Bauer páros utóbbi tagjával. Míg szét­vált a tolnai aranypáros, azalatt egy nagyon fiatal és nagyon erős, és az idén csak a maratoni számokra koncentráló kaposvá­ri kettős győzni tudott a máso­dik válogatón. Ami felettébb bo­nyolulttá tette a helyzetet az EB, illetve VB-részvételt illetően. A kaposváriak a tolnai második helyükkel, és a legutóbbi elsővel elsőszámú résztvevőnek számí­tanak. De ki lesz a második? A védettséget élvező Szakály­Jámbor kettős, amely a tolnai válogatón még együttment és nyert - de azóta szétvált. Nincs már több válogató. Vagy, mint a síkvízieknél mégis?! Eldönti a két újdonsült hajó. De a szövet­ség hajlik arra, ami nem lenne túl szerencsés, hogy zöld asztal mellett dőljön el a gyerkőcök sorsa. Még az sem kizárt, hogy rábeszélik a tolnai párost: csak még az idén, csak még egyszer újra együtt, egy hajóban evezze­nek. Legalább a győri EB-én.

Next

/
Thumbnails
Contents