Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 5. szám - Városi Vasárnap

10. lllf 2001. június 3. ESSZÉ Kiscsillag Volt idő, amikor Jávor, a szikár al­katú, ám kényelmes természetű értelmiségi azt hitte, hogy az álló­lámpás Mercedes valami szoba­dísz; mondjuk egy autót formázó dohányzóasztalka, amibe olvasó­lámpát építettek a vicces termé­szetű bútorasztalosok. A fogalom­zavarra akkor derült fény, amikor autót akart vásárolni, és tanácsot kért Ferikétől, a lelkes autórajon­gótól. Jávor elsorolta összes összefüg­géstelen igényeit (legyen nagyon nagy, szép, takarékos, tartós, ké­nyelmes és persze olcsó). Ferike pedig mindezt végighallgatta, bó­logatott, megvakarta a talpát, és csak annyit mondott szelíden: ál­lólámpás. Jó, jó... mondta erre zavarodot­tan Jávor, később a lakásba is ve-' szek ezt-azt, de most autó kelle­ne... Na, ekkor magyarázta el tü­relmesen Ferike, hogy mi is az az állólámpás Mercedes, sőt meg is mutatta egy képen. A kocsi pofája emlékeztetett ugyan egy kicsit Jávor nevelőapjá­ra, de valamiért mégis rokonszen­vesnek találta, úgyhogy nekilát­tak a keresésnek. Kétheti ámokfu­tás vette ezzel kezdetét, hirdetése­ket túrtak, Jávor, a tohonyalelkű közíró pedig egyfolytában nem értette, mi történik. Ferike förtel­mes roncsokat nézegetett elgon­dolkozva, kilakatolásról meg szimeringekről vívott heves szó­csatákat tulajdonosokkal, az egyik kocsit pedig- ami szerinte két darabból volt összehegesztve­egyszerűen leköpte. A dolog az utcájukban történt; akkora ordítozás lett belőle, hogy a kocsmáros redőnyhúzóval a ke­zében jött ki megnézni, mi újság. A második hét végére Jávor a kegyelem állapotába került, csikk­ről gyújtott rá újabb meg újabb ci­garettára, és apatikusan bóloga­tott, amikor egy napon Ferike bol­dogan közölte vele, hogy megta­lálta a tutit. Kettőnegyvenes dízel, mondta, és rosszul leplezett büszkeséggel hoz­zátette: amerikai kivitel. Elhiszem, nyögte a kimerült értelmiségi, és már túl akart lenni az egészen, el­ment vele az öregemberhez, kifize­tett háromszázötvenezret, és értetle­nül ácsorgott, amikor az öreg sírni kezdett. Aztán elhozták a kocsit, s Ferikével áldomást ittak. Másnap, kijózanodás után egy epeízű szájú, gyűrött Jávor botor­kált le az utcára, hogy végre ren­desen megnézze, mit is vett. Az anyád szentségit, mit szenvedtem miattad, mormogta a kocsinak, miközben beleült. Jól bevágta az ajtót, hátha leválik és visszacsi­nálhatja az egész üzletet. De nem esett le, ő pedig ott ült egy nagy fotelben, faberakásoktól, nikke­lektől és ódivatú kapcsolóktól kö­rülvéve. Úgysem indul be, gon­dolta kétségbeesetten, mert érez­te, hogy veszélyesen megfogja a kocsi hangulata: az öregember legszebb férfikorának emléke, pi­padohányának illata. Erőtlenül fordította el a kulcsot, és a motor azonnal indult, a légkondicionáló pedig hideg levegőt fújt a karjára. Lökött egyet az automata váltón és a kocsi megkezdte méltóságtel­jes vonulását a Nefelejcs utcában. Nyugodtan, ringatózva hajóztak végig a kátyús környéken, ő és a Mercedes. Egy teljes tank üzemanyagot autózott el teljes transzban; rég elhagyta már a várost, amikor elő­ször hajlandó volt megállni. Egy stopos lány mellett fékezett le, mert már nagyon kellett valaki, akinek eldalolhatja a szívében fo­gant ódát. A nő bepakolta a comb­jait a kocsiba, Jávor elindult, ujii ival gyöngéden végigsimított ^P elefántcsont színű kormányon, és éppen szóra nyitotta a száját, ami­kor a stopos megkérdezte, milyen autó ez. Állólámpás Mercedes, vá­laszolta könnyedén, mire a lány zavartan vihogott, mondván, ed­dig úgy hitte, hogy az állólámpa az valami bútordarab. Jávor azon­nal megállt, hidegen ránézett, és csak annyit mondott: te itt most kiszállsz, kiscsillag. -h.j.­ILLATOK BUVÖLETEBEN A világ legdrágább illatszere A parfümipar időről időre új, izgalmas illatsze­rekkel rukkol elő. Az utóbbi idők legdrágább aromája egy varázslatos keverék, amelynek legfontosabb alkotóeleme az arab sivatagok vi­dékéről származó tömjén, a napkeleti bölcsek, a három királyok által Jézusnak adott ajándé­kok egyike. 300 dollár az Amouage nevet viselő, mind­össze 10 ml parfümért, illetve 750 dollár 120 ml férfiaknak készült Eau de Toilette-ért - valószí­nűleg ez a legfelső határ, amit a parfüm szerel­mesei még hajlandók kifizetni. Ez az illatszer különlegesen díszes üvegcsékbe van töltve: 24 karátos arannyal bevont, kiváló minőségű ezüstből készülnek, és a hölgyeké hagymaku­polájú mecsetet, az uraké tradicionális ománi tőrt formáz. Akik ezzel sem érik be, azoknak készül a Sultan's Special 24 karátos aranydo­bozkában 13.000 dollárért. Az Amouage főleg tömjénből készül, de még 120 különböző eszenciát tartalmaz, töb­bek között pacsulit, jázmint, szantálfát, ylang­ylangot, Omán hegyein virágzó rózsafajtát. A tömjén mézgája ragacsos, bonyolult felépíté­sű, vízben duzzadó, anyag, általában a fa sérü­lése, de baktérium és vírusfertőzés is kivált­hatja termelődését. Biológiai jelentősége a sebelzárás. Levegőn többé kevésbé megszilár­dul. Az ylang-ylang a liliomfélék családjából származó, Madagaszkáron és Indonéziában ültetett fa virágjából nyert illatelem. Ahhoz, hogy 90 ml tiszta olajat nyerhesse­nek, egy kilogramm nyers tömjént használnak fel. Az Arab-félsziget délkeleti csücs­kén található Ománi Szultán­ság Dhofar tartományában ter­melik a tömjént egy önporzó fafajta nedvéből, amely há­romméteresre nő, minimális nedvességet igényel. A siva­tagban a tömjén gyűjtése fo­lyamatos, de a tengerparton csak télen lehet aratni, mivel a fák érzékenyek a nyári ned­vességre. Évente 2-3000 kg tömjént gyűjtenek be. Ománban hasz­nálata igen elterjedt: házaik körül tömjént égetnek a vendégek tiszteletére, s ruháikat is behintik vele. Egy részét exportál­ják, s kínai templomokban füstölik el. Az ókorban valamennyi anyag közül a tömjén volt a legértékesebb, a benne lévő, kjj sé kellemetlen mellékszag ellenére. Jemer és Mezopotámiába 3000 tonnányit exportál­tak. A tömjén árát növelte, hogy hosszú veszé­lyes utat kellett megtenni szállítása közben, s az út során fizetni kellett a vezetőknek, a templomőröknek, a városok kapuinál, a maga­sabb adókról nem is beszélve. ó _

Next

/
Thumbnails
Contents