Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 5. szám - Városi Vasárnap

vir 2001. június 3. AZ EUROFOCI OPERAGALAJAN LÁTTUK, HALLOTTUK Mesél a milánói San Siro... Aki ott járt Bálint György Ha az emberfia Itália főbb utjain közlekedik, nem éppen haszontalan, ha jó labdajátékosokra emlékeztetően kellő megfigyelő képességgel, átlagfölötti periférikus látómezővel bír. Nem sűrűn követik egymást az út mentén az eligazító, illetve megerősítő táblák. Még akkor sem, ha a kulturális értelemben a világmindenség részének is tekinthető milánói Scala-ról, vagy éppen a gótika csúcsának számító katedrálisról, ahogy az olaszok mondják, a „Duomó"-ról van szó. A milánói futballkatedrálissal azért más a helyzet. Annak ellenére, hogy a Guiseppe Meazza San Siro százezres tipikus aréna-stadion folyamato san több év távlatában nem bír olyan idegenforgalmi vonzerővel, mint az előbbi két intézmény. A San Siró az mégis csak más. A legnevesebb futballszentély szerte Itáliában. A calciónak oly módon otthona, mint az angol futballnak a Wembley, vagy a brazilnak a Maracana. Ha az abszolút tájékozatlan utazó - mint például mi úgy érkezik a milánói körgyűrűhöz, hogy fogalma sincs, merre tovább, a hevenyészett táblázottság ellenére az aréna jelzésével akkor is találkozik, ha nem a Centrum le, illetve bejárón folytatja útját. Amikor mi avattunk A funkcionalitás és sajátos esztétikum kialakítása jegyében fogant monumentális betoncsigák teszik egyedivé, más stadiontól karakterében eltérővé a San Siro-t, így első blikkre. Bent pedig az a tévéközvetítésekből, összefoglalókból jól kivehető akár műemlék jellegűnek titulálható szürkés-fehér, négy sarki torony sok kis ablakocskával, és a légteret némiképpen elfedő, a fedettség látszatát keltő fényárt adó világító komplexumával. A látvány, a hely szelleme úgy is megfog, lefegyverez, hogy kedd délben, az európai futball csúcseseményét megelőző napon még csak a szakszemélyzet forgolódik a lelátón és a gyepszőnyeg környékén. írom sztereotip módon gyepszőnyeg, de ebből azért kéretik a „nem minden arany, ami fénylik jegyében visszavenni. Gyepelják, igazítják a talajt, de kisebb árnyalatokban, foltokban fel-feltűnő megviseltség tetten érthető. Miképpen százezer ülőhelynek felén a kopottság, a lestrapáltság a magyar pályákra emlékeztető módon. Nincs kétségem afelől, hogy a milánói városgazdák előbb-utóbb orvosolják a problémát. Bár az is lehet, hogy az én amszterdami pompát követelő finnyásságom indokolatlan: a San Siro így jó, ahogy van, így olaszos, így idézi az építtetés harmincas évekbeli hőskorszakát, továbbá a város két, világszerte márkavédjegyet jelentő sztáralakulatának, a Milannak és Internek a hatvanas évektől datálódó sikerszériáját. Alapvetően úgy nézzen ki az aréna, mint amikor még a felejthetetlen futballteoretikus Herrerának, Burgnich-nak, Facceti-nek, Rivá-nak, Riviéra-nak, vagy éppen Sandro Mazzolának tapsoltak a futball olasz és nem olasz hívei. Amikor még a kontinentális futballnagyhatalmak között számon tartott kis magyarok .is sűrűn előfordultak a San Siro-ban. Úgy a hatvanas évek végéig, esetleg a hetvenes elejéig. Hogy mekkora becsben voltunk mi tartva, erről legyen elég annyi: a létesítmény 1955ös arculatváltoztató átalakítása apropóján rendezett avató mérkőzésen a mi „aranycsapatos" Honvédunk volt a Milán partnere... Élek a gyanúperrel: a közelebbi, ha úgy tetszik belátható időn belüli múltban egyáltalán nem lépett magyar csapat, vagy éppen felnőtt nemzeti válogatottunk az olasz futball Scala-jában Egy biléta 2500 márkát is megér Az olvasónak talán olcsónak és elcsépeltnek tűnhet a futballnak a minőségi komoly zenével alkotott képzettársítása. De sportnyelven szólva Pavarotti országában és ráadásul Milánóban adott volt a ziccer. A világon mindenütt felcsendülő nagy ívű szignáldalt már komponáltatott Európai Labdarúgó Szövetség már azzal udvarolt Milánó népének, hogy a futball operájaként hirdette, zenésítette meg az eseményt: L' Opera Del Calcio feliratos táblák hirdették a Bajnokok Ligája 2001-es fináléját. Ennek ellenére nem tartottuk kizártnak, hogy az itáliaiakat nem hozza annyira* lázba a Bayem München - Valencia döntő, mint egy Milán - Inter sima olasz bajnoki amelyre emberemlékezet óta garantált a telt ház a San Siro-ban -, de eléggé naivak voltunk. A házigazda rendezőnek szánt hozzávetőlegesen ötvenezer jegy mintegy varázsütésre még valamikor március elején egykét nap alatt elfogyott. Először - az az ennek feltehetően - mintegy tíz százaléka, amely a legolcsóbb jegyként mintegy 250-300 márkát kóstált. Az CHAMPIONS LEAGUE « ennél jobb helyekért fizetendő összegeknél minimum kettes szorzót kell alkalmazni. Aki pedig túl hátul állt a sorba a pénztárnyitás napján, de ha a fene fenét eszik is - illetve ő a majdnem semmivel egyenlőt eszik két héten át egyfajta áldozatként - ott aka^ lenni a lelátón, akkor... Mi a ránk t^P padást elkerülendő nem kérdeztük a jegyeket feketén kínálandókat, ám az egyik Milánóban is megjelenő német lap értésülései szerint 2500 német márkáért is kínáltak jegyet a két különböző kategóriából a lehetőségek szerint bespájzolók. Látva a hangulatot, a szurkolói előkészületek őrületbe kergető jeleneteit, túl sok kétségünk nincs a felöl, hogy ilyen csillagászati áron nem csak egy-két jegy kelt el. Nem okozott relatíve szurkolói érdektelenséget, hogy ez már sorrendben a harmadik éve, amikor nincs olasz csapat a döntőben... És éppen akkor nincs, amikor Milánó a házigazda. Ennek hiánya mélyebb nyomokat hagyhatott helyi sztárcsapatok játékosaiban, akikkel - az e^^ Zanettit kivéve - nem lehetett tal^P kőzni a stadionban, avagy környékén, legalábbis a BL-ceremónia felvezetésének napján. A nyitott sport „Mercivel" barátnőstül érkező argentin sztár sem sokat töltött el második otthonában : két perc múlva már távozott is, nehogy a helyi rajongók gyűrűjébe kerüljön. Előjönnek a rejtekhelyről A főszereplők, ha akarták, ha nem, kedd dél magasságban fel kellett adniuk rejtekhelyüket. A reflektorfényt elkerülendő, egyik csapat sem Milánó centrumát választotta. A Valencia egyenesen kiköltözött a városból, a Bayern pedig egy olyan részben szállt meg, amire az ő felkutatásukra berendezkedő szurkolóik sem gondolhattak. Mi is egy kicsit meglepődtünk, amikor hivatalos sajtótájékoztatójukra „kivitt" bennünket a rendezők külön járgánya. A térképről leié-