Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)
2001-06-03 / 5. szám - Városi Vasárnap
2001. június 3. 5. „CSODÁS MEGVALÓSULÁS" Di enes Valéri a újra Babits k özelében Megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy legutóbb a 60-as években volt a Babits Ház életében olyan jelentő esemény, mint ami 2001. május 25-én, pénteken történt. Anno a szekszárdi költő óriásról elnevezett Babits Emlékházat avatták, s ma már a néhány házzal odébb született szintén szekszárdi származású híresség emlékét is őrzi a ház egyik szobája. Az ötletből gyorsan valóság lett: elkészült a ^enes Valéria emlékszoba a szekszárdi kultúrkörök nem kis örömére. „Az ötlet Bíró püspökúrtól és az atyától származik, ők már korábban szerettek volna a városban egy Dienes emlékhelyet létrehozni - jegyezte meg Dr. Gaál Attila a Megyei Múzeum igazgatója. - Sajnos az a ház, ahol Dienes Valéria lakott, már gyermekotthonként működik, nehéz lett volna megbolygatni. Ekkor jött az ötlet, mivel a családnak a Babits családdal való kapcsolata, az ahhoz való kötődés közismert, - a Babits Házban találjunk helyet a Dienes örökségnek, szellemiségnek. Hogy mennyire komoly kapcsolat alakult ki a Babits és a Dienes család között, arra álljon itt egy hiteles embertől származó nemkülönben hiteles történet. Ott laktunk együtt a tisztviselő telepen, - mondja Dienes Gedeon, a híres tudós - filozófus asszony fia - és a Mihály bácsi jött, mert így hívtam én, és felolvasta minden hétvégén: „Na gyerekek ezt fordítottam, ezt írtam ezen a héten." És minden szombaton volt egy felolvasás, az apám és az anyám jelenlétében. Egyébként ezeken részt vett Gál Mózes és Szabó Ervin is, egyszóval a baráti kör. A május 25-i emlékszoba avató ünnepségen Dienes Valéria fián kívül megjelent menye, Dienes Manya és unokája, Dienes Balázs. - Igazán nem is tudom, hogyan és kiknek köszönjem meg ezt a csodálatos megvalósulást!? - egy régi együttműködésnek a jeleként mondta Dr. Dienes Gedeon. Most már csak rajtunk a sor, hogy a szekszárdi tudatokban ápoljuk, és kulturális értékrendben előrébb vigyük a Dienes kultuszt. Ne csupán csak egy iskola viselje a valamikori szekszárdi híresség nevét. JB. Gy. Könyv és ünnep 73 év tett el és a 72. ünnepi könyvhét előtt állunk azóta, hogy Supka Géza a sokoldalú tudós, publicista kezdeményezésére megrendezték az első ^juyvnapot, „hogy ezen a napon a ^Pnyv, az írás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára - éspedig ingujjban, közvetlenül, bohém formában." Egy év maradt ünneptelen csupán, az 1957., amikor is az írók, költők az elhallgattatottak mellé állván maguk is némák maradtak. Sorozatunkban Elekes Eduárdné Ünnepi könyvhetek Tolnában című tanulmánya részleteivel felidézzük a múltat, először az 1930-1944. közötti időszakot. „Babits Mihály 1929-ben az akadémia dísztermében Ritmus a könyvről című versének felolvasásával köszöntötte a könyv ünnepét. Tolnában a Tolnamegyei Újság publicistája, bár vásári ízűnek érzi az érzékeny lelkületű írókat kicsalni az utcára, sátrakba, de könyvvásárlásra buzdít mindenkit: „egy nemzet kultúrája anynyit ér, amennyire az íróit becsüli. Nem haláluk után, keservesen összekódult bronzfillérekből öntött szobrokkal, hanem életűkben, műveik vásárlásával..., hogy még többet, még nagyobbat alkossanak." A harmincas évek könyvnapjai elsősorban kereskedelmi jellegűek voltak, de már irodalmi rendezvények is színesítették azokat: helyi írók, műkedvelő versmondók, dalárdák, olvasóegyletek, a Vas Gereben irodalmi és Művészeti kör tagjainak előadásai. Az említett újság is megemlékezett arról a sikeres irodalmi délutánról, amelyet 1930. május 20-án rendeztek a vármegyeháza dísztermében Szederkényi Anna írónő, Bodnár István helyi és Gáspár Jenő erdélyi író közreműködésével. „A könyvnapi akciót Szekszárd polgármestere a legnagyobb mértékben felkarolta, engedélyt adott az üzletek előtti árusításra, plakátok elhelyezésére." A könyvnapok az évek során kisebbnagyobb változásokon mentek át. A megyei újságok hasábjain elsősorban hírek, kisebb köszöntők, beszámolók, felhívások, hirdetések jelentek meg. Június első három napján nemzeti irodalmunk propagálása céljából legkiválóbb íróink olcsó kiadású műveivel telnek meg a könyvkereskedők kirakatai." (1933) „A könyvnap szenzációja Szöllősy Ferenc két nagysikerű műve: a Balatoni aranyhíd és a Koronás koldusok (együtt 2 pengő) (1935.) 1935-től hivatalos könyvnapi jegyzéket adnak közre, amelyben kizárólag magyar írók művei szerepelhetnek. „Ünnepi könyvheti mű Illyés Gyula Puszták népe című kötete. „A Tolna megyei származású fiatal írónak most jelent meg a remek regénye, mely a legnyomorultabb paraszti réteg kétségbeejtő életét megrázó erővel, pompás stílusban örökíti meg." 1936. „A szekszárdi könyvkereskedők az első napon még felállították könyvsátraikat, azonban a következő két napon érdeklődés hiányában erre már nem került sor." 1934 - 1939 között Paksról kedvező hírek jöttek. Rosenbaum Ignác könyvkereskedő rendezvényeinek bevételét a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet javára fordították. A paksi könyvnap intézményessé vált, írja a Tolnamegyei Újság 1938-ban. Benedek Marcell, aki akkor a Magyar írók Egyesülete főtitkára volt, a legszebb könyvnapi emlékéről így ír: „Földes Endre barátom, a vidéki könyvkereskedők szállítója felajánlotta, hogy autóján elvisz a paksi könyvnapot megnézni. Lujzi velem jött; Tamási Áron is csatlakozott hozzánk. Az autó a könyvkereskedés előtt állt meg. Két kislány virágot nyújtott át nekünk. Aztán kilépett a zsidó kereskedő boltjából - a plébános és szép beszédében üdvözölt. Most előkerült Rosenbaum is, és együtt mentünk át a hímzésekkel, virággal, képekkel felékesített sátorba, ahol keresztény egyesületi dámák árulták a könyvet, egyben a háziasszony tisztét is ellátva. Délben a megye szolgabírói karának ebédjén vettünk részt. Tósztokat mondtak Áronkára és reám. Rosenbaum az asztal körül járkált, időnként le is ült valaki mögé. A szolgabírók tegeződtek vele. Mojse-nak szólították." A háborús évek során a könyvkereskedők lankadatlanul propagálták a korabeli magyar könyvtermést. Az egyik legjelentősebb kiadói vállalkozás a Magvető antológia volt, Móricz Zsigmond munkája. (1940) József Attila összes versei és műfordításai is ekkor jelentek meg először, Cserépfalvi kiadásában. A Tolnamegyei Hírlap még azt Írja 1940. június 1-jei számában: „Ismét elérkezett június hónapja, megjelennek az utcán a könyvsátrak a magyar írók terméseivel, hogy átnyújtsák költőink, prózai íróink szívük és lelkük frissen szakadt ibolyáit. S aztán 1944. következett. Máglyalista a könyvnapok után... Supka Géza kezdeményezése mégis jelentősnek bizonyult: „segíteni kiadónak, kereskedőnek, íróknak az olvasás, a könyv népszerűsítésében." Mert a háború után újra sorra kinyitottak a könyvüzletek. Megváltozott a világ. Jöttek a „Szabad könyvnapok". Erről a jövő héten. N.J.
