Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 20. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JUNIUS 3. VASÁRNAP Gyógyítani Magyarországon Papp Lajos: „Építkezni a bensőben csak békében lehet." A Szekszárdi Millenniumi Léleképítő Alapítvány májusi rendezvényének prof. Papp Lajos szívsebész volt a vendége, aki a test és a lélek diszharmóniájáról (különös tekintettel a szívbetegségekre) tartott előadást a Babits művelődési ház szinte zsúfolásig megtelt színháztermében. Papp professzor, mint azt rögtön előadása elején le is szögezte, nem csupán a betegség diagnózisát ismertette, hanem az alkalmazandó terápiát is - hiszen az utóbbi az előbbi nélkül vajmi keveset ér csupán. Azt is hangsúlyozta, hogy nem érzi magát idegenül szerepében, mint előadó, ugyanis a hallgatóság nagy része neki bensőséges ismerőse: olyan módon, ahogyan másokhoz sohasem kerülhetnek közel. Ő ugyanis egykor a kezében tartotta a szívüket. Azt a szívet, amely betegeinek, mint minden embernek, a legfontosabb szerve. Testünkben, mint templomhajóban az oltár, a szív a szívbölcsőben helyezkedik el, ami ringatja azt és védelmet nyújt neki. Megbetegedése hoszszú folyamat, kivédhető, esetleges bekövetkezése után pedig lehetséges gyengült szívvel együtt élni. Gyengült szívvel az ember lehet egészséges, mint egy végtagját elveszítő ember is; amenynyiben a lélek ereje kárpótolni tudja őt a veszteségben. A magyar nemzet beteg. Papp Lajos ezt hazánkban nem elsőként állapította meg, próbálta viszont megnevezni a kór okát. Először az emberi nemre általánosságban vonatkozó magyarázatot keresett, és fajunk önhittségében találta azt meg, vagyis abban, hogy az ember felelőtlen módon egyre inkább Isten helyébe képzeli magát, noha képességei korántsem elegendőek e vágyai megvalósításához. Nemzetünkhöz visszatérve a bennünk fellelhető diszharmóniát nevezte meg a betegség okozójaként. Ránk, magyarokra ugyanis, mint (Hamvas Bélára hivatkozva) állíA Szekszárd Expo kijárta és kinőtte az iskolákat Három nap - három program - és még harminc, negyven... Egy hét múltán sokaknak sok újat képtelenség írni az igen nívós Szekszárd Expóról, hiszen a városlakók és a környéken, sőt a távolabb élők is nagy számban keresték fel a vásárt és a szakmai programokat. Ugyanis az expo keretein belül a három nap során három rangos rendezvény zajlott: a 8. Alisca Bornapok, a VII. Vita Agricolae Mezőgazdasági Szakkiállítás és az V. Házam a Váram építőipari, lakás-, környezet- és kertkultúra szakkiállítás. Városunk polgármestere, Kocsis Imre Antal nyitotta meg az expót azt hangsúlyozva, hogy a nyugalmas vidéken dinamikus emberek élnek, akikben van anynyi tűz, hogy partnerei tudjunk maradni a többi megyének. Dr. Braun Márton országgyűlési képviselő, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elnöke az V. Házam a Váram megnyitóján emlékeztette a közönséget, hogy a szakkiállítást először a Garay János Általános iskolában, majd a Garay János Gimnáziumban rendezték. De mint mondta, a vásár kijárta az általános és a középiskolát, egyúttal ki is nőtte az említett helyeket, s így átkerült a sportcsarnokba. A mezőgazdasági szakkiállítást Bea József, az FVM Tolna Megyei Hivatal vezetője egyebek között azzal nyitotta meg, hogy megyénk ugyan kicsi, ám a mezőgazdaságban betöltött szerepe igen nagy. Volt lovasbemutató, gyümölcspárlat- és bormustra, gasztronómiai bemutató, valamint remek előadások. A bemutatók évről évre színvonalasabbak, így érthetően a vásárnézők száma is ezzel arányban növekszik. Ami különösen figyelemre méltó volt az idei expón, az a kellemes hangulat volt, a készséges, kedves és még véletlenül sem morcos árusok szívesen mutatták meg a kínált holmikat még akkor is, ha csak potenciális vásárló érdeklődött felőlük. Egy fiatalember a sportcsarnok bejárata mellett pólókat kínált, s olyan szívélyesen és jópofán köszöntötte a belépőket, hogy valósággal „ciki" lett volna nem megnézni a portékát, vagy nem vásárolni tőle. Nagyon jól sikerült a sióagárdi Leányvárban tartott halászléfőző verseny, illetve a gasztronómiai és borbemutató, a népi együttesek és zenekarok műsora, valamint ki nem hagyható Vargáné Kovács Veronika kincseinek, a régi sióagárdi hímzések és szőttesek bemutatója. - hm totta, éppúgy jellemző a keleti és a déli népek gondolatvilága, mint a nyugati és az északi nemzetek világszemlélete - azaz egyszerre van jelen bennünk a puszták szü- • lötteinek szabadságvágya, a tengerparton lakók életvidámsága, a munka tisztelete és a hosszas elmélkedésre való hajlam. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, testünknek és lelkünknek, lelkűnkön belül pedig ezeknek a hajlamoknak összhangban kell, kellene lenniük egymással. Ha ez a harmónia nem valósul meg, az igen könnyen elvezethet az utóbbi évek, évtizedek során már magyar kórnak kikiáltott szívbetegséghez. Hazánkban tehát az egyén genetikailag diszharmonikus - vélekedett az előadó. Mégis kötelességünk bevallani, hogy ide kötődünk, fel kell vállalnunk magyarságunkat. Egy fa is annál erősebb, minél több gyökérrel kapaszkodik a földbe. És mi, akik Magyarországon élünk, mind magyarok vagyunk. Éppen az tesz minket azzá, hogy csábítóbb kilátások csábításának sem engedve itt maradtunk, mert nekünk itt kell élnünk, halnunk. „Hívtak az Egyesült Államokba - így Papp professzor -, és sok pénzt ígértek. Mégsem mentem, hiszen gyógyítani én csak magyar nyelven tudok. És gyógyítani szeretnék, nem kint pénzt keresni, hanem itt gyógyítani!" Nem szabad a reményt elveszítenünk, különben megcsonkulunk - ha elhagyjuk hitünket, mindenünket elhullatjuk. Meg kell találnunk a békénket, mert belső építkezést csak békében folytathatunk. Gondoljunk arra: ha egy sötét szoba ajtaját kinyitjuk, kintről bejön a világosság, ám a szobában lévő fény nem engedi be a kinti homályt. Tehát, állapította meg végül Papp Lajos, meg kell tanulnunk élni. Elsősorban saját magunknak, önnön megjavításunkkal kezdve ténykedésünket. Csakis mi kötözzük magunkat saját félelmeinkhez, csakis mi oldhatjuk hát el magunkat tőlük. Igazsággal, hittel. Harmóniát kell teremtenünk önmagunkban, hogy aztán végül harmóniát teremthessünk az egész országban. Kosztolányi Péter i