Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-05-20 / 3. szám - Városi Vasárnap

„JÁMBI" A KAJAK EGYEST IS KOMOLYAN GONDOLJA Konfl iktush el yzet a szuper páros k özött Győzelem ide vagy oda, de azért mégis felszínre jöttek az eleddig csak a mélyen létező dolgok. Va­gyis az okkal példaként állítható Szakály-Jámbor világbajnok pá­ros kapcsolata sem makulátlan. Erre most okkal felcsattanhatna valaki: mi van ezen csodálnivaló, már több mint tíz éve nap mint nap több órát töltenek el egymás­sal szárazföldön és vízen, már ré­gebb óta benne van a pakliban egy kisebb-nagyobb összezördü­lés. A megyében népszerű sport­emberek további sikerességéért aggódók kedvéért igyekszünk le­szögezni: alapvetően nem vesztek össze, semmi bajuk egymással, kizárólag szakmai természetű konfliktusról, nézeteltérésről van szó. S a megoldás nem lesz egysze­rű: hacsak valaki nem enged. Aki nem tudná, arról van szó, hogy a hajóban hátul ülő Jámbor Attila szerint már nem csak párosban szép az élet, hanem szólóban, ma­gányos farkasként is. Naná, a va­gány mosolyú fiatalember itt is be­lekóstolt a siker ízébe: a hétvégi tolnai maratoni válogatón akár vi­lágbajnoki szerepléssel kecsegtető második he­lyen ért célba. Afelől nincse­nek illúziók, hogy a több­szörös világbaj­noki ezüstér­mes hazai ural­kodó Salga Ist­vánt legyőzhe­ti, de... De ha idehaza máso­dik tud lenni, tekintettel arra, Remélhetőleg a szó igazi és átvitt értelmében újra majd egy hajóban is evez a világhírű páros hogy kajakozás ezen szakágában is uralkodunk a világban, nos ez a másodhegedűsség, akár dobogót is érhet valamelyik világverse­nyen. De akkor mi lesz a párossal? Amely szeretne harmadszor is vi­lágbajnok lenni, és egyszer egy EB-én is győzni szeretnének. Mi­kor, ha nem éppen az idén, ami­kor Győrben lesz a kontinensvia­dal? Ha az olimpiai számokban, a síkvízen lennénk szóra sem érde­mes a dolog. A rövidebb távokon egy kajakos azt is elbírja, ha ugyanazon a napon még egy vagy két döntőben érdekelt. A maraton, ahogy a futásban, úgy a kajakban is külön világ. Ha valaki az előző napi döntőben odateszi magát a 36 km-en, az egy nap alatt közel sem biztos, hogy másnapra töké­letesen fitt lesz. Megértjük Szakály Viktor aggodalmát, aki a válogató sokáig kockán forgó győ­zelme után azt hajtogatta: most már tényleg le kell ülnünk komo­lyabban elbeszélgetni a jövőről. Respektáljuk Jámbor ambícióit, motivációit. De aggódunk a cso­dás párosért. Ha éppen „a kecske is jól lakjon és a káposzta is meg­maradjon" elv jövőbeni érvénybe lépése miatt világbajnoki győze­lemre esélyes tolnai párosról eset­leg már nem beszélhetünk... Új Bayern-korszak? BL-DÖNTŐ A SAN SIRO-BAN A Bayern München szimpati­zánsok közül, az idősebb gene­ráció tagjai a csapat mostani ma­sírozása láttán, kezdenek párhu­zamot vonni az aranykorszak­kal, a Beckenbauer-féle szuper­csapattal. Azzal az együttessel, amelyben zsinórban háromszor is elhódította a legrangosabb eu­rópai trófeát, akkori Bajnokcsa­patok Európa kupáját (1974, 75, 76). Hogy siker-korszak veszi-e a kezdetét, ez legföljebb majd egy év múlva a Glasgow Rangers-stadionban derül majd ki. Ha a Bajnokok Ligája címvé­dőként a skót fővárosban is ott lesznek Effenbergék, akkor a klub dicső hagyományaihoz illő­en valami negyedszázad eltelté­vel tényleg megmozdul. Főleg, ha időközben begyűjtenek Mo­nacóban még a nyáron egy euró­pai Szuper Kupát, vagy haza­hozzák Tokióból a Világ kupát. De ne menjünk még ennyire: esélyesként még meg kell nyer­nie szerdán este a milánói San Síróban a számukra az elmúlt 25 év legfontosabb meccsét, a Real Madrid vagy Barcelona-szinten is futballozni tudó Valencia el­leni meccset. Az ellen a Valencia ellen, amely minden bizonnyal nem viselkedik majd oly meg­szeppent nyusziként, mint a ta­valyi párizsi spanyol házi döntő­ben, a Real ellen. Amúgy min­den a Bayern mellett szól, de a futball attól is szép játék, hogy nem mindig az esélyes nyer. Lásd az 1986-os finálé: Steau Bucarest - Barcelona. Azért Mendieta-ékra nem aggatható rá semmilyen szempontból a Steaua népiesen hősies szerepe, de ebben a mai Bayernen, ha vé­gigfut a futballdrukker az egyes neveken, és a változatlanul masszív csapatszerkezeten, ne­hezen talál sebezhető pontokat. Vicente del Bosqe, a Real, vala­mint Sir Alex Fergussonnak, a Manchester világhírű menedzse­rének erről vannak kézzelfogha­tó - keserű - tapasztalatai. Kulissza Lehet, hogy újfent költözik majd székhelyileg a szekszár­di bejegyzésű Ippon karate Sportegyesület, amely a leg­tradicionálisabb szekszárdi sportformációnak számít. Akik annak ellenére, hogy több szempontból üde szín­foltot jelentenek immár több évtizede a szekszárdi sportpa­lettán, de úgy érzik, akkor te­kintik őket igazán helyinek, amikor bemutatózni kell, amikor a karate élénk létezé­séről kell, lehet általában fe­hér asztal mellett beszélni. Ha ilyen-olyan támogatásokról, szponzorációról van szó, ak­kor általában abban bízhat­nak, akad-e a kis csapatukban legalább egy olyan gyerek, akinek a papája potentát, és tud némi pénzmaggal segíte­ni. Az utóbbi időben ilyen szempontból sem túl szeren­csések, de mindig történik ví^ lami pozitív, ami életet lehet a klubba. Most például az, hogy harminc tolnai illetőségű gye­rek tagja a klubnak. Amiért Tolna kisebb-nagyobb termé­szetbeni juttatásokkal (csar­nokhasználat, egyebek) hálás tud lenni. Már a legutóbbi versenyük is a tolnai városi csarnokba zajlott, és nagy va­lószínűséggel a Budokan Ku­pát is itt rendezik. Az esemé­nyek folyamányaként akár már az év végén átteheti szék­helyét az Ippon Tolnára..? És megy velük biztosan ahogy a távolabbi múltban is Faddra, a szekszárdi különítmény...

Next

/
Thumbnails
Contents