Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-29 / 16. szám

SZEKSZÁRDI <6» MUWIKUI VASARNAP 2001. ÁPRILIS 29. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! Örömöt akarnak szerezni a dalokkal Nagy Norbert, a belvárosi plébánia fiatal káplánja javaslatára Komjáthy Attilával - aki testvéreivel és unokaöccsével létrehozta A négy Komjáthy gitár-kvartettet - az örömöt szerző zenéről, zenélésről, a testvérek közti összhangról, a családról és sok másról beszélgettünk. Attilán kívül kik a gitár-kvartett tagjai? Három bátyám van, közülük Tamás és Péter, valamint Tamás 20 éves fia, Máté az együttes tagjai. Mikor alakult a kvartett ? Valóiában fél éve alakultunk, de mindig is zenéigettünk együtt. A megalakulás valódi ötleténél én nem voltam jelen, de elmesélték a történetet. Tamásnak az a szokása, hogy mindenhova viszi magával a gitárját. Egy alkalommal egy szórakozóhelyen üldögélt Tamás és Máté, majd elkezdtek játszani. A vendégeknek szokás szerint nagyon tetszett a muzsika, s elkezdték "kapacitálni őket, hogy alakítsanak együttest. Az ötlet másnap tanácskozás követte, s döntöttünk: megpróbáljuk a dolgot, s nem csak úgy, ahogyan örömzeneként magunknak szoktunk gitározni. Hol tanultak zenélni? Én jártam zeneiskolába, de csellózni tanultam, gitározni a testvéreimtől tanultam. Péter egy darabig zongorázni tanult, de átváltott a gitárra, Tamás a gitározást illetően szintén autodidakta, ahogyan Máté is, akinek zenei képzettsége a zongora tanulásból ered. Tehát éveken át házimuzsikáltak saját örömükre. Klasszikus gitárzenét, azaz magyar folk zenét játszunk. Milyen gitárokon? Kizárólag akusztikus hangszereken, fémhúros gitárokon, amelyek csengő hangot adnak. Egyedül Peti tesóm játszik nylon húroson. De semmi elektromos gitár. Szoktuk a zenét kongával kísérni, illetve furulyával vagy szájharmonikával is alájátszunk. És énekelnek. Kiknek? Persze, énekelünk... több szólamban is. A Sárvári János vezette Art Contact mozgásszínház révén léptünk először nyilvánosság elé a Polip Ifjúsági Iroda mellett. Ogy gondoltuk, egyszer megpróbálunk a nyilvánosság elé lépni, azután majd meglátjuk. De meglepően nagy volt az érdeklődés. Nem csak a nagy örömöt jelentő telt házra gondolok, hanem arra, hogy többen kértek föl bennünket más színhelyeken való föllépésre. Kik alkották a telt házat? Elsősorban az a korosztály, akinek szánjuk a dalokat, vagyis fiatalok, lányok és a fiúk egyaránt. De voltak középkorúak és idősek is. Édesapám is eljött, pedig 73 éves. Megjegyzem, Cseh Tamás a hetvenes években kezdte ezeket a dalokat Írni. Saját szerzemények? Vannak. Dicső Zsolt verseit zenésíti meg Tamás. Vannak közte régebbi versek, de olyanok is, amiket Zsolt direkt nekünk Irt. De jóval kevesebb saját szerzemény van a repertoárunkban, mint ahányat átvettünk, hiszen nem vagyunk képzett zeneszerzők. Hol tudnak gyakorolni? Tamáséknál, akik lakótelepi lakásban laknak, tehát vannak korlátok. Volt, amikor próbálhattunk az első fellépésünk színhelyén. Milyen egy lakótelepi lakás akusztikája? Hát nem olyan jó, mint egy teremé. De valójában nem zavaró, mert asztal köré ülve zenélünk, s halljuk egymást. Nagy előnyük az akusztikus hangszereknek, hogy nem kell kierőslteni, ami eltorzíthatja a zenét. Persze, teljesen más minden, amikor teremben játszunk. Nem csak az akusztika miatt, hanem azért, mert akkor egymás mellett állunk, szemben a közönséggel. Ilyenkor nem mindig halljuk, mit énekel a másik. Tanácsos lenne legalább alkalmanként olyan helyen próbálniuk, ahol a hangzás, a körülmények fellépési szituációt idéznek. Ez még igazából nem merül föl. Hozzáteszem, hogy az előadások előtt legalább egy órával korábban érkezünk a színhelyre, ahol beállítjuk a hangszereket, s próbálunk. Az elmúlt fél évben hány fellépésük volt? Úgy számolom, hogy négy. Ezek közül kettő ugyanazon a napon történt: a fáklyás felvonuláson is szerepeltünk, utána pedig a rendezvényen is szerepeltünk. De vannak meghívásaink a nyárra, például Tolnára, de úgy tűnik és reméljük is, hogy a volt főiskolai klubban is adunk műsort. Azért azt tapasztalom, hogy ennek a zenének nincs még megfelelő táptalaja, csupán egy szűk réteg érdeklődését kelti föl, hiszen a koncertek a rock zenéről szólnak, nem a diszkós jellegű számokról. A négy Komjáthy által előadott dalok szövege nem nevezhető populárisnak. Pontosan. A szövegre is oda kell figyelni. Ezek a dalok nem ütem-, dallam- és szövegkoncentráltak, hanem az egész együtt adja a lényeget. Hogy viselik a színpadot? Lámpaláz, drukk...? Nem zavar bennünket a színpad, sőt jól érezzük ott magunkat, bár az első egy-két szám alatt bizony összeszorul az ember gyomra. Am amikor a közönség „veszi a lapot", amikor egy poént halk kacagás kísér, az jó és felszabadító érzés. Ugyanis mi nem magunkat akarjuk megmutatni a közönségnek, hanem adni akarunk másoknak. Attila, „civilben" mit csinál, hol és mit dolgozik? Egy földmérő cégnél, a Meridián Kft-nél, kötetlen munkaidőben. Ez azt jelenti, hogy reggel fél nyolckor kezdünk, s ha terepen vagyunk, akkor kiszámíthatatlan, mikor végzünk. Addig dolgozunk, amíg világos van. Csak így lehet valami eredményt elérni. Hol és mit végzett? Székesfehérváron végeztem, földmérő mérnök vagyok. Miért ezt a szakmát vagy hivatást választotta? Egy barátom az ELTE-n térképésznek tanult, ő ajánlotta, mert tudta azt is, hogy közel áll hozzám e szakma, Gimnáziumban tájfutottam, szeretem és tisztelem a természetet, fontos számomra, hogy naphosszat ne irodában üljek, s e mellett cserkész is vagyok. Változatos a munkám, ami gyönyörködtet. Térjünk vissza a zenéhez, különös tekintettel az éneklésre. Nagyon sok helyen éneklek. A belvárosi katolikus templomban gitáros, ifjúsági miséket csinálok. Ez úgy van, hogy minden vasárnap a kilenc órás mise vegyes, orgonás és gitáros, s minden hónap második vasárnapján az egész mise gitáros. De passiót is éneklek. Egyházi zenét játszik és énekel? Igen, de nem az orgonára írt népénekeket, hanem jóval újabb keletűeket. Egyházi jellegűek a szövegek, amelyeket húsz-harminc éve írtak. Lényegében a keresztutaktól kezdődően a miseénekeken át mindennek megvan a gitáros megfelelője. Mindez elég sok gyakorlást igényel. Munka után szívesen gitározok. Akár csak elpengetek egy dalt, vagy ha megtetszik egy szám, akkor azzal próbálkozom. Ha két-három nap valahogyan kimarad, akkor hiányérzetem VÍU^ Honnan ered a zene szeretete? ^P Elsősorban édesanyámtól, aki egyben a kritikusom is. Nagyon szereti a zenét, s mondhatom, minden műfajt szeret, de az igényes darabokat hallgatja szívesen. Kis korom óta a zene fontos szerepet játszott a család életében. Nagyon sok komolyzenei és más lemezünk van. Hozzáteszem, szép könyvtárral is rendelkezünk, ami igen fontos egy családban. Édesapám fiatal korában hegedülni tanult, de énekelt is, és nagyon jó hallása van. Karácsonykor gitár-kísérettel énekeljük a Mennyből az angyalt. Ami a legszebb számomra, senki nem szégyenli, hogy énekel. Pedig mostanában azt tapasztalom, hogy a fiatalok az éneklést „cikinek" tartják. Több kitételéből érzem, hogy a csatád Attila számára nagyon fontos^^ Mindenképpen házasságban, illetve családban akarom fölnevelni majd a gyermekeimet - figyelemmel, szeretettel, sok beszélgetéssel. Az biztos, hogy nem olvasok majd nekik, hanem mesét mondok, s nem a tévé elé ültetem őket. Arra mindig lesz időnk, hogy szombaton elmenjünk kirándulni vagy fagyizni. Ragaszkodom, hogy együtt ebédeljünk és vacsorázzunk. Ezektől a pici, apró dolgoktól lesz valójában család a család. S ahol ez nem így működik, ahol az egymáshoz való ragaszkodás hiányzik, az rossz felé vezeti a gyerekeket. Ki kövesse Attilát e hasábokon? Szeretném, ha Tarjányi Ágoston, aki sok éven át éneket tanított a Babits iskolában, arról beszélne, hogyan sikerült neki oly sokszor talpra állnia. V. Horváth Mária