Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)
2001-02-04 / 4. szám
SZEKSZÁRDI 2001. FEBRUÁR 4. VASÁRNAP 41$ Vendégem a Gemenc presszóban Gaál László, táncoktató-koreográfus, az „Ifjú Szív" német nemzetiségű táncegyüttes vezetője aki nem azonos a Szekszárdi Vasárnap főszerkesztőjével, Gál Lászlóval, valamint az ugyanilyen nevű testnevelő tanárral, a Héliosz volt munkatársával és még sorolhatnám a névrokonokat - aki éppen negyedszázada jegyezte el magát a német nemzetiségű néptánccal, s az együttes, amit feleségével Gaálné Hoffercsik Dórával vezet pár hónappal ezelőtt ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. - Laci! Miután - ahogy mondani szokás - ezer éve ismerjük egymást, s munkátokat nagy figyelemmel és szeretettel kísértem ed« is, úgy gondolom itt a viszekintés, az összegzés pillanata. Valami elkezdődött 25 évvel ezelőtt... - Alsónyéken születtem, s Mórágyon jártam általános iskolába, ahol megalakult a mórágyi, később Völgység Népe táncegyüttes, amelynek tagja, majd oktatója is lettem az utánpótlás csoportnak. Országos helyezéseket, aranyminősítést, nívódíjakat tudhat magáénak ez az együttes, amelyre mint táncos és mint oktató is büszke vagyok. - Az általános iskola után kalandos utat jártál be mire Szekszárdra kerültél... - Bátaszéken kezdtem a középiskolát, amit Budapesten fejeztem be, közben hajóztam, arról is van végzettségem, „hajósJgmyvem", majd általános faipa^Piépzettséget szereztem. Badacsonytomajon elvégeztem a BM hivatásos tiszthelyettesi iskolájában a közlekedés és közbiztonság szakot, aztán tavaly államvizsgáztam a számítógép kezelői és felhasználói szakon, s ezzel párhuzamosan koreográfus végzettséget szereztem, amiről a bizonyítványt tíz kollégámmal Bálint Józseftől, a német zenekarok, énekkarok és tánckarok országos szövetségének elnökétől vehettem át. - Ami azt illeti nem tétlenkedtél eddig életedben, s vitalitásodat ismerve ezután sem fogsz, hiszen a fentiek mellett országos, sőt mondhatni nemzetközi sikerre vitted az „Ifjú Szív" német nemzetiségi táncegyüttest... - Amikor az együttesről beszélek, illetve bármilyen kérdésedre válaszolok azt többes számban kellene tennem, hiszen minden munkában, s minden sikerben benne van a feleségem, akivel a kezdetektől mindent együtt csináltunk. Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA - A beszélgetésünk elején azt mondtad, hogy két embernek köszönhetsz sokat... - Az első Glöcknerné Erzsike, aki a kezdetekkor az első lépésekre megtanított még Mórágyon. S aki engem a táncoktatói pályámon elindított Glöckner János - csak névrokonok - s azóta is a mai napig minden segítséget megad számomra. Amit ő egész életében összegyűjtött ezen a területen azt mind átadta nekem, ajándékozta s ezzel a nagy ajándékkal élek is, s ezúton is köszönöm neki. - Megvan az indulás, a kacskaringós pályád Alsónyéktől Szekszárdig, ahová egy konkrét hívásrajöttél... - Immár több mint 10 éve megkeresett Vitéz Zsolt igazgató úr, miszerint ő ismer engem, mint táncost, s felkért, hogy ilyen stílusban szeretné ha az ő iskolájában működne egy tánccsoport. Azóta a Dienes Valéria iskolán túl, a Babits iskolában is van csoportunk, valamint az Ifjú Szív gyermekjátszója a Honvéd utcai óvodában működik. - Már többször elhangzott a nevetek, amelyet nagyon sokan ismernek, bevallom, nagyon tetszik ez a névválasztás. Elmondanád, miért választottátok? - Sokat gondolkodtunk rajta, hiszen egy jó név fél siker, szokták mondani. Aztán arra gondoltunk, hogy aki sokat táncol annak mindig fiatal marad a szíve, így lettünk Ifjú Szív. - Hányan vagytok most, milyen az együttes összetétele? - 140 tagja van az együttesnek, 6 korcsoporttal dolgozunk, az utánpótlás és a junior csoport a Dienes iskolában gyakorol, a felnőtt csoport a Művelődési Házban. A felnőtt együttesnek 10 különböző népviseletű ruhája van, s az egész együttes ruháinak kb. 10-15%-a eredeti, amit felkutattunk, felvásároltunk. - Szekszárdon, Tolna megyében, Magyarországon és külföldön rengeteg rendezvényen, versenyen, fesztiválon vetettek és vesztek részt, óriási mindig a sikeretek, s szépek az eredményeitek. A felsorolásra kevés lenne az oldal, ezért inkább arra kérlek, összegezd ezt a 25 esztendőt... - Országosan háromszor minősített együttes vagyunk. Ez alatt a negyed század alatt amióta táncolok, illetve oktatom a táncot, több ezer fiatallal ismertettem meg a néptáncot. Táncházak, fesztiválok, versenyek, próbák és fellépések alkalmával mindannyiszor érzem, arra tettem fel az életemet, hogy a német nemzetiségi tánckultúrát megismertessem és megszerettessem a fiatalokkal, s ezt megpróbálom a legjobb tudásom szerint tenni. Már nem egyedül teszem és nemcsak a feleségemmel, aki a tanítványom volt még a mórágyi együttesben, hanem fiunkkal Ariellel, aki már a felnőtt együttes tagja, s oklevelét nem akárkitől, Vásárhelyi Lászlótól vehette át. - Rengeteg fellépést vállaltok, s ezek között feltűnően sok az, amelyek bevételét jótékonysági célra fordítjátok. - Az együttesnek nemcsak az a célja, hogy gyűjtse és táncolja a hagyományokat, hanem kicsit másképpen lássa, látassa a világot. Takarítottuk mi már a várost nevelő célzattal, s születésnapi műsoraink bevételét rendre valakinek, valakiknek felajánljuk. A legutóbbit a Platán nyugdíjas klub tagjainak, amelyhez még a kiváló szekszárdi fotós Jantner László is segítségünkre volt, ugyanis egy automata fényképezőgép vásárlása volt a cél. Az ő segítségének köszönhetően 250 ingyenjegyet tudtunk a város többi nyugdíjasának szétosztani. Második alkalommal főzünk és vittük el az ételt a hajléktalanoknak, az idősek otthonában pedig - Mérey utca, Kadarka utca műsort adtunk. Az árvíz ideje alatt több helyre gyűjtést szerveztünk, s azokon a helyeken az országban, ahol eddig felléptünk ebben az akciónkban sokan segítségünkre voltak. Többek között Kiskunhalason a „Négy évszak" üzletlánc, aki ruhákat küldött, s amit a szekszárdi rászorulók között oszthattunk ki. Ugyancsak onnan támogat bennünket a Bar-Din Fotó és Videó Stúdió. Ha már itt belekezdtem a támogatók felsorolásába, akkor elsősorban és mindenekelőtt a Szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házat kell megemlítenem, ők a legnagyobb támogatónk, hiszen próbáinkhoz ingyenes próbatermet biztosítanak, ami nélkül nem működhetnénk. Külön köszönet a Szekszárd Város Önkormányzatának, az iskoláknak, akik támogatnak bennünket, s azoknak a szülőknek, akik mindenben segítenek, nekik nem tudok elég köszönetet mondani. - Szeret benneteket a média is... - Hát azért nem mindegyik... Az Antritt és az Alisca Rádió mindenképpen, valamint a Városi Televízió, a Tolnai Extra, s akitől sok nyilvánosságot kapunk az a Tolna Megyei Népújság. - Az elismeréseknél túl szerény voltál - igaz, hogy hely hiányában nem is volt lehetőség a felsorolásokra mégis ha egy elismerést ki lehetne emelni, számodra melyik lenne az? - Amikor az együttes a színpadon van, felcsendül, és egyre erősödik a taps. A táncosok arcán az izzadtságcseppek és a mosoly, amely a jól végzett munka megérdemelt eredményét nyugtázza. Mint táncos is ezerszer átéltem ezeket a pillanatokat, s most, amikor azok vannak színpadon, akiket én tanítottam ez a jó érzés megkétszereződik bennem.