Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-22 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2001. ÁPRILIS 22. VASÁRNAP Vastaps a Tücsöknek! Gyarapodásunk: II. díj, Nagymenő-díj, oklevél Már készül az új ajándékunk A HELYI LAP MEGÍRTA, a városi televízió kikürtölte, tulajdonképpen be kellene ismernem, hogy le vagyok lőve, vénségemre ne szegődjek utánbeszélőnek, mert ami ma újság, az holnapra óság, és odavaló, ahova a használati értéküket vesztett dolgok. Csakhogy, csakhogy... néhány éve nagyon fontossá váltak nekem a Tücskök, igazi nevükön a Szekszárdi Tücsök Klub. Beléjük szerettem a szó egyáltalán nem szokvány értelmében. Mert életre szólóan tud elkötelezni minden olyan em•

aki nem éri be azzal, hogy csak a maga életét, építgetve saját boldogságát, hanem embertársainak adni is akar, mert képes rá. Úgy gondolom, hogy ez az egyedül értelmes emberi lét lényege. A Tücskökből még csak lesznek felnőttek, de annak a gondolatnak a jegyében, hogy soha ne érd be azzal, amit kapsz lehetőségekben, bármiben az élettől. Adj! Teszem azt gondolatokat adj, érzelmeket kelts, nézz körül mennyi fancsali képű, szomorú és néha reményvesztett ember szaladgál a világban, ne nyugodj bele! Van hozzá spirituszod, érintsd csak meg picikét a szívüket és olyan csodát látsz, mint nagy nyári viharok után. A mosoly szivárványként fénylik föl az arcokon és derűsebben lépnek tovább, akiket megállítottál. •

ZERETEM A TÜCSKÖKET, |bgy ebben a városban még nagyon sokan, és ez magyarázza, hogy önkéntes és néha önkényes egészségvédőim intelmei ellenére elmentem velük Pápára azokkal a Tücsök-szülőkkel, akik ezen az úton vállalták el a segédőrangyal szerepeket. Mind elvarázsolt ember, imádják a megyén kívüli és még nagyon távoli utakat is. Felnőtt felelősség, szeretet viszi őket, időt, fáradtságot nem sajnálva. És... csaknem jobban élvezik a vendégszerepléseket, mint maguk a mindig valami újra, szépre vágyó gyerekek. Csak velük nincs annyi gond, mint harmincegynéhány gyerekkel, noha nagyon megőrizték magukban az egykori gyereket - akik voltak. A pedagógusokon kívül sejti valaki, mit jelent egy életteli gyerekcsapat? Megsúgom: legalább öt zsák bolhát, s ezerszer jaj, ha egy zsáknak kibomlik a szája! Vezetőjük, Béresné Kollár Éva akiről én néha elhiszem az emberfelettit is - valószínű csak nagy üggyel és bajjal tudná egyedül viszszazsákosítani az energiákat. Szívremegtető szigorral olykor, de akkora szeretettel, amekkora elég lenne mondjuk a Kálvária dombjának áthelyezésére valahova a Keselyűsbe. SZÓVAL... MÉLYEBB ISMERETSÉGRE VÁGYTAM, komoly tétű versengésben akartam látni a kedveseimet, kicsit el is tücskösödve a közelükben, felüdülni tőlük. Ők az üdítőitalokat nyakalták lépten és nyomon, én őket ittam-ettem szemmel, füllel, szívvel. Mosolyogtak már össze gyerekekkel a munka és játék szent pillanataiban? Ha még nem, pótolják gyorsan! Főleg azok, akik tuddesen a Tücsköket, hiszen a nagy „arénába" elefántok és mindenféle nagyvadak voltak vitézkedésre hivatalosak. Gyalázatként élem még most is, hogy nem hittem jobban a gyermeki tisztaság, játék erejében. A Tücskök ugyanis fényes győzelemmel vették be a „várat". S tudják mi volt ebben az egyik legszebb? A korábban már sokszor győztes „nagyvadak" maradéktalanul tudtak örülni a kisebbek győzedelmeskedésének. Hogy mi, jelenlévő szekszárdiak hogyan? Apukák, anyukák szégyenkezés nélkül éltük a sírva-nevetés ritka pillanatait, akárhányszor csak veregettük egymás vállát, szorítottuk meg egymás ják már, hogy a megyeszékhely életének nélkülözhetetlenné vált derűbázisa lett a Tücskök Klubja, képesek mindannyionkat gazdagítani és bizonyítottan tudnak győzni még a velünk született marconaság felett is. A lap megírta, televízió kikürtölte, nem bánom, ha valaki levelet csúsztat a levélszekrényembe, benne azzal - Karinthy után szabadon -, hogy „maga mindent kétszer mond, kétszer mond?"! Gyerektulajdonság a csúfolódás is. Elviselem, hiszen nem akárhol voltak a Tücskök és árnyékukként én a szülői díszkísérettel. (Mind remek ember, köszönném, ha barátok maradnánk.) PÁPÁN ÁPRILIS 6-7-8-ÁN a gyerekekben, ifjakban megtestesülő JÖVŐ foglalta el a parádés Jókai Mór Művelődési Központot három napra. Zengés, zsongás, sodró erejű viharzás kora délelőttől éjfélekig. Ki még szereplés előtt, ki már utána, az eredményt latolgatta. Ide a lábát be nem tette háromszor 24 órára a nyugalom. Féltettem is renkezét. Persze, hogy volt puszilkodás, rock-and-rollerezés is, amikor a Tücskök fesztiválzárónak szánt Házibuli című műsorblokkja után fejreállt a rend. Míg a szeretteink „nyomták" a világslágerekként ismert rock számokat, már ment a lázas csápolás a nézőtéren, állva, ülve, énekelve, tapsolva táncolt a közönség, majd ki tudja ki kezdte el? VALAKI. Már ott volt a színpadon a nézőtérről, aki csak odafért. Makrai Pál, az ismert musical színész - a semmi félelmet nem keltő zsűri egyik tagjaként - a színpad jobbján táncikált kj magának rövid időre félszemélyes helyet. A seregszemle örökös elnökeként ismert Angyal Mária rendező - túl a hetvenen nem mondhatom heves rock-táncosnak - előbb a helyén, utána a tömegben itt és ott feltűnve mutatkozott „szintén zenésznek". El volt varázsolódva a zsűri, pedig tarthatott volna éppen attól, hogy amikor a három nap látott produkciók ABSZOLÚT győzteseit hirdeti, valaki elégedetlenségből tüsszentőbombákat dob a nézőtérre. Nem kellett ettől tartania. TÁNCOLT, ÉNEKELT a Tücskök „karvezetésével" a fesztivál apraja, nagyja és úgy látszott, hogy Murphy kihagyott valamit a bölcselmeiből. Azt, hogy ahol nagy buli akar lenni, ott éktelenül nagy lesz a buli. Tartott az tovább, még az eredményhirdetéskor is és olykor keserű szájú felnőttként mondom: igen jó volt lubickolni a társak szívbéli örömében. A vastapsok tökéletes egyetértést jeleztek. Oklevelet minden résztvevő kapott. Az első díjat a Mezőkovácsházai Crazy Teátrum vitte el. Ők voltak a Góliátjai a mezőnynek - az egykori Déryné Színházra emlékeztető színvonalon. AII. díjat kapta a Szekszárdi Tücsök Klub a Házibuli előadásáért. A Három malac farkast győz c. zenés mesejátékban pedig a farkas szerepének domborításáért Kovács Gergő hozta el a diák zsűri „Nagymenő" díját. Neki sikerült legtöbbször megnevettetnie a zsűri színházi sziporkázásokon edződött, sziporkázásokat kiváltképpen díjazó tagjait. Vastaps Szekszárdnak! Eresszünk csak meg mi is idehaza egy viharzóan igazit, mert nem akármi, hogy a Zenés Ifjúsági Színpadok Országos Fesztiválján - amit ezúttal 6. alkalommal rendeztek meg -, abszolút győztesek lettek a nagyon mieink. Akik, akik... rájuk nagyon jellemző módon újabb ajándék átnyújtása előtt állnak. Utolsó próbái folynak napjainkban a Dzsungel könyve előadásának. Előbb itthon láthatjuk dzsungelbéli ismerőseinket, aztán útra kel a Tücsök-társulat, de... a sikerük, mint eddig, bárhonnan hazajön - minket gazdagítani. VÉGÜL EL KELL MONDANOM még valami igen fontosat. Nem is csak egyet, hanem kettőt. Az egyik az eseményhez kapcsolódik. A fesztiválon kapott II. díj minősítés értékű, a minősítést a Tücsköknek Balatonberényben kellett volna a közeljövőben megszerezniük. De azért odautaznak, csak a napozással fölérő jelenlét miatt. A másik fontos dolog is eseményhez kapcsolódik: valami számunkra értékes maradt ki itthon a 2000. év fölemelően szép Örömünnepéből. Az jelesen, hogy együtt énekelje az egész tér a Tücskökkel háziszerzőjük, Béres János óévbúcsúztató, új évezredköszöntő dalát, ami arra biztat minden szekszárdit, hogy: „éljünk nagy tisztességben, tovább gazdagítva létünk városát!" A dal akkor készült, amikor a karácsonyi finomságok elfogyasztása után esedékes bejglimérgezéseket mások már unicummal, vagy laza fröcscsökkel kúrálták. A Tücskök mégis fölvezették akkor a dalt. Ezt kell nekünk majd 2001. búcsúztatóján - pótlólag - együtt elénekelni velük, mert jobb a későn is, mint a so ha! László Ibolya