Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-08 / 13. szám

SZEKSZÁRDI 2001. ÁPRILIS 8. VASÁRWAP M Vendégem a Gemenc presszóban Tápai Zsolt hegybíró, akit a II. Szekszárdi Hegyközségi Borverseny után hívtam randevúra, hogy a borversenyről, a hegyközségről, s arról beszélgessünk, milyen utat tett meg a Kertészeti Főiskolától a hegybíróságig. - A tisztelt hegybíró úr, miután közel két évtizedig laktunk egy lépcsőházban, úgy gondolom ezzel „megmagyarázom" a kedves olvasóknak, hogy miért engedhetem meg magamnak, hogy Zsoltnak szólíthassalak és tegezzelek. Kicsi gyerek voltál, amikor a szüléiddel Szekszárdra költöztetek... - Budapesten születtem, a nagyszüleinknél laktunk - hol egyiknél, hol másiknál - s miután egy remek lehetőség kínálkozott azzal, hogy felépült Szekszárdon a^lMG, s édesapámat szakmájá••ogva hívták az új gyárba, s az állassal lakás is járt, egyértelmű volt a döntés. Azt megelőzően nem sokat tudtunk erről, a ma már számomra nagyon kedves dunántúli városról, s miután jómagam akkor hároméves voltam, nekem Szekszárd az otthonom. - Milyen iskolákat jártál végig? - A Il-es Számú Általános Iskola után a Garay Gimnázium következett, majd egy évet dolgoztam a városi kertészetben, s utána következett a Kertészeti Főiskola. - Milyen előzménye volt annak, hogy ezt a pályát választottad? - Nagypapám természetimádata tett rám óriási hatást, aki erdész vagy kertész szeretett volna lenni, budapesti lévén az ő szülei a^^utőmérnöki pályát „jelölték" •fámára. A természet szereteten ezt mit sem változtatott, amit aztán a vele töltött idő alatt belém oltott. Még a mai napig is érzem, ha a természetet járom, hogyan jönnek elő bennem azok az emlékek amelyek hozzá kötődnek. - A Kertészeti Főiskola után mi következett? - Szőlő-gyümölcs szakon szereztem diplomát, sőt menet közben felvettem a borász szakot is, mert akkor már határozottan az volt az elképzelésem, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni. A szakmai gyakorlatokat nyaranta az „Aranyfürt" Tsz-ben végeztem, s főiskolai szakmai konzulensem dr. Domonyai Péter volt. A diploma után 1987-ben kezdtem el dolgozni gyakornokként a szőlészetben Tóth Albertné (Klézli Erzsébet) ágazatvezető keze alatt. Jó lecke volt, hiszen a legaprólékosabb „szaladj ide, menj oda" munkától kezdve mindennel megismerkedtem, s az első igazi munka amit egyedül csináltam az Férfiakról nemcsak férfiaknak •n SAS ERZSÉBET OLDALA a részes művelés vezetése volt. Akkor még mint egyedülálló fiatal ember a hétvégeket is végig dolgoztam, sok-sok emberrel ismerkedtem meg, s nagyon sokat tanultam nemcsak szakmailag, de emberileg is. - Aztán a földet felcserélted a földhivatallal... - Jött egy lehetőség, ahol mezőgazdászként két év alatt olyan fogalmakkal ismerkedhettem meg, amelyért a mai napig hálás vagyok, ugyanis nap mint nap profitálok belőle. Fontos tudnivalók és információk ma számomra, hogy milyen egy földhivatali eljárás, egyáltalán hogy néz ki egy tulajdoni lap. Mindezek a mai munkámat nagyon megkönnyítik. - S amikor „eleged" lett a hivatalnokoskodásból, újra visszatértél a földhöz? - Méghozzá a virágföldhöz, ugyanis a Héliosz kertészetében brigádvezető lettem, ezt a lépést viszont anyagilag kellett meglépnem. Sőt a következőt is, amikor parképítő vállalkozóként társaimmal családi házak kertjeit „építettük." - Aztán újra hivatal következett... - A Városi Munkaügyi Központhoz kerültem ügyintézőnek, másfél évre. Igazából nem nekem való munka volt, ezért elvégeztem egy önkormányzati agrárszakértői tanfolyamot, s akkor felmerült a kérdés hogyan tovább. Édesanyám fedezte fel az újságban a pályázatot a hegybírói posztra. Hatan pályáztuk meg, s 1997. március l-jével iktattak be. - Egy hegybírónak van főnöke? - A választmány a főnököm, amelynek az elnöke: Mészáros Pál, nekik tartozom a munkámról beszámolási kötelezettséggel, valamint minden fontos kérdésben a választmány dönt. - Hegybírók régen is voltak, mi volt az, ami újra szükségessé tette munkájukat? - A két világháború között jól működött a hegyközségi rendszer. Először spontán létrejövő gazda szövetség volt, ám minden hegyközség más-más szabály szerint kezdett működni. Ezért törvények kezdték szabályozni, állami feladatokat kaptak, s ezzel állami támogatást is. AII. világháború ezt a jól működő rendszert elvágta, hiszen sokan nem tértek haza, s akik dolgozni kezdtek, azok munkájának a tsz-ek alakulása vetett véget, mindent államosítottak ami a hegyközségek tulajdonában volt, s ezzel meg is szűntek. Ennek fordítottja játszódott le évekkel ezelőtt, ahogy a központi irányítás megszűnt, úgy „éledt" fel a hegyközség, s 1995ben törvény írta elő, hogy létre kell hozni a hegyközségeket, állami feladatokat és támogatást adva. A Szekszárdi Hegyközséghez tartozik még Szálka és Őcsény. - A hegyközség felépítését, újraéledését már tudjuk, a hegybíró feladatát még nem... - A hegybíró a hegyközség mindennapi feladatait, teendőit hivatalból látja el. A név eredete német hegymestert jelent szabad fordításban, nálunk hegybíróként honosodott meg. Az irodában ketten dolgozunk, munkatársnőm Kelemen Erika, akivel egymás munkáját nagyon jól kiegészítjük. Ő a precizitásával, alaposságával mindazokat a feladatokat elvégzi, ami nekem „nehezemre" esik, mármint az egyhelyben ülés, ezért jómagam a „menő" feladatokat vállalom és végzem, amire egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem is hegybíró, hanem járásbíró vagyok. - Zsolt! A hegyközség életében a II. borversenyt rendeztétek meg 2001. március 30-án... - A Liszt pincészetben került megrendezésre, öt bizottsággal, 216 bormintával. A borverseny eredményei: A legjobb fehérbor: szürkebarát 1998, termelte: Gilián Rt., Bátmonostor. A legjobb vörösbor: pinot noir 2000, termelte: Liszt Pincészet Szekszárd. Legjobb kékfrankos: Nádasdi Borház Kft. 1997-es kékfrankosa. Legjobb kadarka: Vesztergombi Bt. 1999-es kadarkája. Legjobb bikavér: 1997-es bikavér barrique az Aliscavin Rt-től. A borverseny bíráló bizottságának elnöke dr. Mészáros Gabriella borakadémikus volt. A borverseny fővédnöke pedig a szekszárdiak által nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő dr. Diófási Lajos, aki úgy gondolom a mai napig is a legcsodálatosabb jelzőket tudja egy-egy borról elmondani. Szakmai kiválósága reméljük még sokáig emeli borversenyeink nívóját. - Mint mondtad nagypapádtól örökölted a természet szeretetét. Szüléidtől mit kaptál útravalóul? - Édesanyámtól - aki pedagógus volt, ma már nyugdíjas - az érzékenységemet, és azt a képességemet, hogy könnyen teremtek kapcsolatot emberekkel. Azt hiszem ebben a hivatásban ez nagyon fontos. Sajnos az alaposságát nem örököltem. Édesapámtól a szabadságvágyat, ő ezüstkoszorús vitorlázórepülő volt, sokszor vitt magával, s a mai napig is felkapom a fejem, ha repülőgéphangot hallok. - A múltról beszéltünk eddig, a jelen pedig az, hogy már neked is van családod... - Feleségem Tápai-Kovács Anna pedagógus. Az Iparművészeti Főiskolán média-pedagógia szakon végzett, jelenleg nyolc hónapos Zoltán fiunkat neveli. Egyébként az én szabadidőmet is a kisfiúnk határozza meg, számomra ő egy csoda, s szeretnék minél több időt vele tölteni. Azt hiszem megtaláltam a helyem a hivatásomban és a magánéletemben egyaránt, s mindkettőben jó társakra találtam, amely biztató a jövőre nézve.