Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-08 / 13. szám

m , SZEKSZÁRDI MSARNAP 2001. ÁPRILIS 8. Elment a legenda In memóriám Szabó Ödön (1927-2001) Amióta nem jelent meg a szíve csücskéhez álló tavalyi Sió Kupán - aminek létrehozásában - tevékenyen részt vett, amióta - kábé egy éve nem lehet látni a hazai kosárlabdázás legjelentősebb hazai eseményein, azóta csak feszengve érdeklődtünk, a magyar kosárlabdázás egyik legnagyobb alakjáról, az élő legendáról, Szabó Ödönről. Nekünk szekszárdiaknak csak így: Dönci bácsiról. Reménykedtünk, hogy ahogy minden idők legjobb BSE-jével, a felejthetetlen Deák, Sepsei, Fodor, Tarkovács, Németh nevekkel fémjelzettel, az orosz bajnokot legyőzte, és lett az első edző a honi kosárlabdázás történetében, aki kontinentális kupát nyert Magyarországon. De nem, nekünk drága Dönci bácsi ezt a meccset már nem nyerhetted meg. Mert ez már nem a kosárlabdáról, te emberi, sportemberi felkészültségedről szólt, amivel kapcsolatosan Soprontól Nyíregyházáig szuperlatívuszokban beszélnek. így nem is veszek elő talonból olyan pozitív jelzőket, amelyeket minden ilyen esetben, amikor valamiféle nekrológot írunk okkal előveszünk. Úgy érzem, hogy ezek a te rendkívül eredményes és állandóan értékteremtő pályafutásod méltatására nem alkalmasak, üres közhelyekké silányulnának. Mert Szabó Ödön neve az már régóta fogalom a sportágban, amit kosárlabdának hívnak. Amire évtizedek óta büszkék vagyunk. S ebből az örök becsű erkölcsi tőkéből mi is profitálunk hosszú ideje. Neked köszönhetjük, hogy ebben a kis mezővárosban az úgynevezett hős korszakban versenysporttá rendeződött a kosárlabda, hogy az akkori testnevelők, sportvezetők, más tenni akarók munkája nem vált holt tőkévé. Hogy a legtehetségesebbeknek nem kellett eligazolniuk innen, mert Szekszárd saját utánpótlással és saját ütőképes felnőttcsapatot hozott össze. Amikor óhatatlanul kinőtted az itteni közeget olyan alapot, miliőt és szellemiséget hagytál magad után, ami máig, ha úgy tetszik vésztartaléka a sportágnak. Amikor az utánpótlás-nevelés megannyi városban megfeneklett országszerte, amikor a pénz hatalma elkezdett uralkodni a sportágban, s a szekszárdi kosárlabda az A és a B csoport határmezsgyéjén masírozott, amikor nem volt könnyű a vezetésnek az élvonalbeli létezéshez szükséges anyagiakat előteremteni, akkor tekintélyedet felhasználva a klub kinyújtott karja voltál. A BSE-ből vagy más pesti csapatból érkezett rengeteg használható, Szekszárdon közönségkedvenccé, nálunk több évet eltöltő játékos. No és az edzőválságok idején a te bölcsességed, higgadt intellektusod sokat segített. Az élet különös ajándéka volt nekünk, de a bosszúságok ellenére, azt hiszem neked is, hogy visszatérhettél az általad mindig „hazaként" emlegetett Szekszárdra - edzőként. Európa Kupa győztes edzőként nem derogált neked egyáltalán, hogy bármennyire is szereted Szekszárdot, de ez már a BSE-vel nyert tucatnyi bajnoki és kupagyőzelem után nem a te szinted. Annak ellenére, hogy a kosárlabdával csak töredékét, vagy azt sem kerested, ami a mai, legföljebb csak a táskádat vihető hazai trénerek sokasága, eszedbe se jutott a kilencvenes évek elején, hogy ne Szekszárdra szerződjél, hanem mindjárt oda, ahol már az aláírással több milliót lehet keresni. Sohasem bántottad a szekszárdi csapatot, a szakosztályt, pedig visszatérésed két éve alatt lett volna módod bizonyos káros jelenségekről beszélni. „Amikor önként felálltái a kispadról nem beszéltél téged cserbenhagyó, nem sportemberként dolgozó és élő játékosokról. Emlékszem, hogy a mára már megváltozott viszonyokról beszéltél és azt is megemlítetted, hogy a kosárlabda itteni folytatása érdekében egy részkérdésben való eltérő vélemény miatt semmiképpen sem pellengérezel ki senkit. Azt viszont mondtad, hogy „szódavízzel nem lehet piros tojást festeni", utalván a szekszárdi pénzügyi helyzetre más városokkal való óhatatlan összehasonlításban. Hogy nagy edző vagy a hatodik, illetve hetedik ikszen túl is, ennek megmutatására óhatatlanul belső késztetést éreztél, hiszen a hagyományos módon sohasem vonultál nyugdíjba. Gondolat^ id állandóan e kellemetlen ülőalkalmatosság /^B rül forogtak, amit kispadnak hívunk. Elmenti hát a soproni sztárcsapatokhoz is. Tudjuk nem te ajánlkoztál, kerestek. Mi is keresünk már régebb óta. De már nem állt módunkban találkozni és most már hiába reménykedünk, hogy az ez évi Sió Kupára még felépülsz abból a gyötrő parkinzonból, és átadod az általad alapított vándordíjat a legjobb szekszárdinak. De ez a sors ilyen kíméletlen rendező volt! Arra sem adott esélyt, hogy örülj a szekszárdi kosárlabda mostani kibontakozásának. Hogy a rádióból megtudjad, hogy kedden este valamikori csapatod bravúrt végrehajtva legyőzte a Soproni Postást a rájátszásban. Akkor, amikor örömittas szurkolók elborították a pályát, akkor már csak néhány órád volt vissza. Mit mondhatok mást: Isten veled, drága Dönci bácsi! Bálint György MEGJELENT A JUGOSZLÁV STÍLUS, SZELLEMISÉG Vidovics már beszédtéma... Új fejezet íródott a szekszárdi női kosárlabdázás „skalptörténetében" kedden este. A rájátszás során, különösen nem egy negyeddöntőben, még nem sikerült a szekszárdiaknak úgymond bajnoki döntőre is esélyes nagy csapatot legyőznie. Márpedig nem kis drámát hozó negyedik játékrész után a szekszárdi csapat 71-70-re legyőzte a Soproni Postás gárdáját. Amire az előzmények után, már húszpontos soproni vezetést követően még az örök optimista B-közép tagjai is kevés esélyt adtak. A csoda letéteményese, az a fiatal jugoszláv kölcsönjátékos Rada Vidovics volt, aki mintegy varázsütésre kedvenc és beszédtéma lett a csapat háza táján. A hazai premieren 28 percet pályán töltő játékos, akkor dobott triplákat és duplát, amikor erre már senkinek nem volt mersze, akkor és úgy szerzett labdákat, ahogy a szekszárdi együttesben ez úgy játékosok habitusánál, felfogásánál fogva ez nem szokás. Akkor tört be és harcoltatott ki büntetőket, amikor a játék szellemiségéből adódóan nem volt más választása a fordításra a szekszárdi csapatnak. De ennél is lényegesebb, hogy a Spartak Subotica játékosa új felfogást, szellemiséget, egy keményebb, agresszívebb stílust vitt be a pályára, ami a véghajrában a talán máshoz szokott szekszárdi csapattársakat is magával ragadta, ami többet mond mind a feltehetően pozitív meccslap, amelyen az is megjelenik, hogy az új szerzemény 14 ponttal segített. A győzelem reményt adott a vasárnapi folytatásra. Abban még nem nagyon bíznak az Atomerőmű KSC Szekszárdnak a realitás talaján megmaradó szurkolói, hogy az országos rácsodálkozást kiváltó módon, a szekszárdi együttes kiveri a legjobb négyből a Postást, de azt már egyre többen remélik, hogy a vasárnapi soron következő szekszárdi mérkőzés után újból a vereség keserű íze jut a vendégeknek és ötödik mérkőzésre kényszerülnek. Ennélfogva vasárnap akár nézőrekord is születhet kosárlabdamérkőzés okán a városi sportcsarnokban. Hátha még esetleg csoda történik a lapzártakor még le nem játszott soproni mérkőzésen. A mostani bravúr jugoszláv főszereplője egyébiránt a csapattársakat dicsérte, akik rengeteget segítenek neki a csapaton belüli és azon kívüli itteni beilleszkedésben. Mindenképpen úgy gondolja: a csapaté a siker, döntő momentumairól csak zárójelben tesz említést. „Szeretnék az elkövetkező meccseken is ilyen vagy még jobb teljesítményt nyújtani" - nyugtázta a történteket a még csak 23 éves, de rendkívül érett játékkal kirukkoló kosaras. Akinek ezen a mérkőzésen hozzátartozóin kívül a szabadkai Szpartak jelenlegi klubja elnöke is szurkolt. Mi pedig a szekszárdi klubvezetésnek szurkolunk - különösen, akkor, ha több hasonló produkciónak tapsolhatunk a play off hátralevő meccsein - ... - azért, hogy a következő bajnoki évad elején ott találjuk az együttes keretében a jugoszláv játékost. Ami remélhetőleg nem lesz annyira nehezen megnyerhető meccs, mint a pályán a soproni csapatok ellen vívott valamennyi.