Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-08 / 13. szám

_ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2001. ÁPRILIS 1. J ERDEKLI? BEMUTATJUK! mmmmm Az Isten-élmény megélése rávezet a létezés örömére A szőlővel és borral foglalkozó Vesztergombi József gépészmérnök vallását gyakorló római katolikusként a jelképes stafétabotot Nagy Norbertnek, a belvárosi plébánia fiatal káplánjának adta át egyebek között azzal a kérdéssel, hogy miként jutott el az elektrotechnikától és a matematikától az egyház szolgálatáig. - Ha most maga elé teszek egy másodfokú egyenletet, akkor megörül és nyomban megoldja? - Különös öröm nem kerítene a hatalmába, de ha ragaszkodna hozzá, megoldanám. Szerettem mindig a matematikát, versenyekre is jártam, hetedikes és nyolcadikos koromban matematika tanár szerettem volna lenni, sőt itt Magyarországon fél évig tanultam a Pécsi Egyetemen matematikát, de nem vagyok matematikus. Szabadkán elektrotechnikai szakközépiskolában végeztem. Már abban az időben foglalkoztatott, mi van a dolgok mögött. Eljutottam a filozófiához, s középiskolában úgy döntöttem, filozófus leszek. - Mi volt az oka az akkori „döntésének"? - Hogy a filozófusok azzal foglalkoznak, ami engem érdekelt. Ez a lét... az a lét értelme, az élet értelme. Jelentkeztem is az ELTE-re, de nem sikerült a felvételim. Ám amikor leérettségiztem, már zajlott Jugoszláviában a polgárháború. Úgy volt, hogy szeptemberben bevonulok katonának. A katonaságot szeretem a kiképzéssel, a rendtanulással együtt. Sajnos, mára posvány lett a katonaság, ami férfit nevel a fiúból. Folytatva: bevonulásom előtt abból a faluból, ahol akkor éppen laktunk, egy pap javasolta, hogy menjek Pécsre egy olyan kollégiumba, ahova a határon túli fiatalokat fogadnak be, s támogatják őket a továbbtanulásban. Javaslatát és segítségét szívesen vettem, mert a háborút mindenképpen elutasítom. Sikerült bejutnom a Pécsi Hittudományi Főiskola nappali tagozatának hitoktatói szakára, ahova vallásos fiatalok jelentkeztek. - Tehát vallásos nevelést kapott odahaza? - Mondhatom, hogy igen. Igaz, a középiskolában eléggé elcsatangoltam" a filozófia, a new age felé... minden megkérdőjeleződött bennem. - Szüleivel minderről nem beszélgetett? Nem igyekeztek a fölmerült és zaklató kérdéseire magyarázatot adni? - Tizenöt éves koromtól tanulmányaim okán Szabadkára költöztem, egyedül éltem a víkendházunkban, s csak havonta jártam haza. - Mire jutott 16-17 évesen az élet értelmét illetően? - Nem jutottam semmire, inkább csak kerestem az élet értelmét, de valójában nagy káosz volt bennem. Barátaimmal sokat beszélgettünk az emberi szellemről, a szellemi erőről, vagy arról, hogy a halál után hova érkezik el az ember... Mindig is nagyon szerettem az elmélyült beszélgetéseket és mindig sok időt fordítottam a gondolkodásra. Nagyon mélyről fakadó kérdések merültek föl bennem. - Ön szerint mit jelent a szabadság az emberhez képest? - A megkötöttségek - pszichológiai, szociológiai, biológia) - ellenére van az emberben egy olyan dimenzió, olyan képesség, amivel szabadon eldöntheti, hogy a dolgok közül mi az, amit elfogad, illetve nem fogad el. - Társadalmi vagy az ember lényéből fakadó megkötöttségekre gondol? - Mindkettőre, amelyek felbonthatóak esetemben arra, hogy magyarnak születtem, hogy férfi vagyok, hogy itt lakom, hogy ilyen az intelligenciám, vagy ilyen érzéseim vannak, de sorolhatom a jellememet, a munkához való viszonyomat. Mindezeket persze oly annyira le is lehet redukálni, ami alapján egyes szociológusok és pszichológusok eljuthatnak oda, hogy tagadják az ember szabadságát. Barátaim között is vannak, akiket az élet sodrása arról győzött meg, hogy nem dönthetnek szabadon, hanem bizonyos dolgokat meg kell tenniük. - A szabadság tehát korlátozott, éppen a felsoroltak miatt. - Korlátozott, ám az ember szabadsága éppen e korlátokban nyeri el értelmét. Gondolja csak el, ha nem lenne gravitáció, akkor nem tudnánk járni. Ilyen értelemben mondtam a példát, azaz a mi szabadságunk relatív, tehát valamivel szembeni szabadságról van szó. - Aki a papi hivatást választotta, annak a szabadsága még inkább korlátozott, mint egy civilé. - Bizonyos tekinteten igen, bizonyos tekintetben pedig nem! LIUJC1I darot - Amit Isten rá ró egy papra, azt nem kerülheti meg. - Igaz, de éppen az szabadítja föl az embert, amit Isten elvár tőle. Az én szabadságom Isten-élményből fakadó szabadság, ami meghatározza az életem további folyását. Hozzáteszem, hogy az élmény mélysége meghatároz bennünket. - Hogyan jutott el az Isten-élményhez? - Tele voltam csalódottsággal, értelmetlenséggel, nyomasztott az otthontalanság, majd kitört a háború, s már nem tudtam úgymond mibe szerelmes lenni. Sokat foglalkoztam József Attilával, az ő költeményeivel dobogott a szívem, sokat gondoltam a halálra... s akkor éreztem, hogy valaki szolidaritásban van velem. Ekkor már teológiát tanultam, s szellemi szinten összeállt bennem egy kép, ami még nem kapcsolódott össze a szívemmel és a lelkemmel. Ezt a differenciát nem értettem. Ám eljött a pillanat, ami egy folyamatot is jelent, amikor átéltem azt, hogy jó lenni, jó létezni. Ez jelenti a valóságos Isten-élményt. Ez nekem napokon át tartott. Éjszaka is fölébredtem arra, hogy a boldogságtól, a megnyugvástól könnyezem. Holott előtte éjszakákon át nem aludtam, csak azon őrlődtem, mi értelme van a létemnek. - A papi hivatást választotta - tegyük hozzá, hogy a hitoktatói szak átváltódott teológiára. Teljes az élete? Megtalálta önmagát? - Nézze, amit én végső soron kerestem, azt megtaláltam. Igaz, hogy hiányzik a család, hogy az emberben vér folyik, de ezek az élet értelméhez képest mellékes dolgok. - Mikor került Szekszárdra? - Tavaly július elsejével neveztek ki. Előtte fél évig Dombóváron voltam gyakorlaton. - Sikerült beilleszkednie? - Igen, bár eleinte féltem egy kicsit, hogy fogom bírni a sokrétűséget, ugyanakkor örültem is a feladatkör színességének. - Fölsorolná a feladatait? - A plébános úr engem bízott meg a katolikus iskola és az óvoda lelki vezetésével. Az óvodában csoportokban foglalkozom a gyerekekkel, Fésűs Éva könyvéből mesélek nekik, énekelünk, imádkozunk, az óvónőkkel beszélgetek. Az iskola egy osztályában hitoktatok, s intézményesítettem az elődöm kezdeményezéseit: a közös imádságot, az imafüzet összeállítását. Minden hónap első hétfőjén misét tartok az iskolában, az aujj ban kialakított homlokzatra den időszakban jelmondáT írunk. - A nagyböjtben mi volt a felirat? - Amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, azt tegyétek ti is másokkal. - Milyen ruhában megy a gyerekek közé? Reverendában? - Nem, így, ahogyan most vagyok öltözve, papi civilben. Az ünnepségekre pedig reverendát öltök. - Szentmisét is tart. - Igen. A betegeket a plébános úrral fölváltva látogatjuk a kórházban. Szívesen foglalkozom az ifjúsággal: hatvan-hetven fiatal jár hét végeken rendszeresen a plébániára, olyankor beszélgetünk, kirándulásokat szervezek, focizunk. Külön foglalkozom a ministránsokkal. - Miért nem ministrálhati^fc újabban a lányok? ^^ - AII. Vatikáni zsinat óta ministrálhatnak a lányok is, de az volt a tapasztalat, hogy a lányok kiszorították a fiúkat, mert annyian jöttek. Pedig a ministrálás orientálás a papi hivatás felé, ezért a hivatásgondozást tartjuk elsődlegesen szem előtt. - Hogyan vélekedik arról a felfogásról, amit sokan tudnak a magukénak, miszerint hívők, ám a vallást nem gyakorolják? - Tudomásul veszem és tiszteletben tartom. Ugyanis én úgy látom az embert, hogy még az ateista is hisz valamiben, valamilyen erőben. Ez kulturális és antropológiai kérdés is. Hiszen az ember érzi, hogy nem ő az élet ura... s ez a hit gyökere. - Kiről szeretne sok mindent megtudni? - Komjáti Attiláról, aki testvéreivel együtt létrehozta a gitár-kvartettet. Kérem, hogy beszéljen a zene adta örömről és a testvérek közötti megértésről, összhangról. V. Horváth Mária