Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-05 / 35. szám

EMLÉKMŰAVATÁS a Szent István téren 2000. NOVEMBER 5. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „56 örökségét meg kell őriznünk" sék az ávós egyenruhájukat. Némelyek talán arra, hogy az új hatalomban milyen és mekkora szeletet hasíthatnak maguknak. Ám a legtöbben bizonyosan arra gondoltak, hogy talán most vége a rettegésnek, vége a bizonytalanságnak, a megalázottságnak. Pedig már csak hét nap volt 1956. november 4-ig. Mi harmincasok folytatta Koltai Tamás - csak elsuttogott félszavakból hallottunk 1956 októberéről, és a száj elé emelt ujjak figyelmeztettek arra bennünket, hogy valami titokról van szó, amiről csak csendben és csak egymásközt beszélhetünk. Ma már mondhatjuk, hogy 1956 októbere forradalom volt, és most már azt is tudjuk és mondhatjuk, hogy azok a hősök ott és aWcor példát mutattak bátorságból, helytállásból és hazaszeretetből. Ma is tudnunk kell áldozatot hoznunk, örökségünk van, amelyet meg kell őriznünk. Erre figyelmeztet bennünket a szobor néma kiáltása. Fónay Jenő a megbocsátás és felelősségrevonás kérdéskörét boncolgatva beszédében visszautalt az augusztus 20-án a Szent István tér avatásakor mondott beszédére. - Megint csak azt mondom generációváltásra van szükség, mert én és társaim már nem tudunk megbocsátani, nem tudunk felejteni. Pedig az elmúlt 44 évről szólni sem érdemes, eleget szenvedtünk alatta. Ostoba emberek ostoba rendszere volt, amelyet el kell felejtenünk. Az emlékművet Szemerei Béla A 44 évvel ezelőtti történésekre - Szekszárdon 1956. október 29-én alakult meg a Nemzeti Bizottság - emlékezve emlékművet állított a város az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére. Ünnepelni jöttek össze a szekszárdiak október 29-én vasárnap délelőtt. A belvárosi római katolikus templomban a Jazzmisével kezdődött az ünnepi megemlékezés, majd 11 órakor a méltóképpen megújított Szent István téren gyülekezett a szép számú emlékezni és ünnepelni vágyó. Az •

zegyűlteket Kapitány Ferenc, a 'osz Tolna Megyei Szervezetének alelnöke köszöntötte, aki szerint még mindig nagyon sokan vannak azok, akik nem ismerik a 44 évvel ezelőtti események igazi történetét. Azért kell az emlékmű, és a végleges helyére került a 11 évvel ezelőtt állított kopjafa, hogy figyelmeztessen, emlékezni kell az akkor történtekre. A szónok szerint az 1956-os emlékmű méltó helyre került, hiszen itt van a szomszédságában az I. és II. világháborús emlékmű és a holocaust emlékműve is. Ezek az emlékművek a magyar nemzet kálváriájának egy-egy szomorú állomására emlékeztetnek bennünket, de ezekre a szomorú eseményekre is emlékeznünk kell. 1956-ban Szekszárdon egy pofon sem csattant el, •

pitány Ferenc szerint ezért érttetlen és megbocsáthatatlan az a terror, amit a Tolna megyeiek elszenvedtek 1956 októberéért, 250 főt 500 évnyi börtönre ítéltek, 13 főt pedig halálra, akikért most kegyelettel gyertyát kell gyújtania az emlékezőknek. A megemlékező szavak után Darvas Ferenc az emlékműavatásra írt verse hangzott el, majd dr. Fenyőházi Elemér alpolgármester, az emlékművet állíttató Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése képviseletében mondott üdvözlő beszédet. Az alpolgármester elmondta, a vesztett háború után egy kifosztott, megalázott nép mutatta meg a világnak, hogy nem hunyt ki benne a szabadság utáni vágy. 1956 úgy győzött, hogy elbukott, hiszen hősei mítosszá lettek, az ellenállás mítoszává, ebben az értelemben pedig 1956 1989 előképe. Dr. Fenyőházi Elemér szerint, amikor a város 1999. november 25-én az emlékmű felállításáról döntött, kötelességének tett eleget, mert ezután méltó módon emlékezhetünk meg 1956-ról. Az alpolgármester beszédében megköszönte a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal és Szabadságharcosokért Alapítvány emlékműállításhoz nyújtott segítségét. Csikszentmihályi Róbert alkotását Fonay Jenő, a PoFosz elnöke és Koltai Tamás, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke avatta fel. Koltai Tamás a 44 évvel ezelőtti történéseket próbálta felidézni beszédében. - Mire gondolhattak 1956. október 29-én a szekszárdiak, amikor megalakult a Nemzeti Bizottság. Néhányan biztosan arra, hogy hova rejtÜnnepelni és emlékezni jöttek... JUL DARVAS FERENC Emlékmű avatás Ezer év átkait, láncait felejteni kellene már amikor a sötétséget fénylő október oszlatja. A szabadságot óhajtó nép mára magára talált, s a titkokat feltáró nap elérkezett és vállunkra terülő nagy szabadság szívünkben dörömböl emlékezés szent pillanatait idézni, az őszi ég sugarán kemény arcok villannak s az emlékmű talapzatán késői könnyek hullanak de gondolatunk magasra száll, ötvenhat meggyötört Mártírjai Ti a szabadság szentjei láthatjátok a nemzet hü fiai •emlékeznek, a fentről érkező sugallatok itt megállva hős véretek fehérre tisztulva bennünk nemzeti színű lepelbe burkolva szellemi lényetek idők alkonyán is örökre köztünk jár. SZEKSZÁRD, 2000. OKTÓBER 29. református esperes, Farkas Béla katolikus plébános és Szabados Regina evangélikus lelkész áldotta meg és szentelte fel. Spanicsek Attila, egykori 56-os sEabadságharcos tárogatójátéka után Boros Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Alapítvány elnöke mondott záróbeszédet. - 1956 elsőként mutatta meg, hogy megdönthető az a rendszer, amely addig öröknek és megdönthetetlen hittek, és egy újabb 150 éves uralomnak rémét vetítette előre. Ezért fontos hogy emlékezzünk, és méltó módon emlékezzünk rá. 1956 1703, 1848 folytatása, a nemzet ekkor is teljesítette Szent István parancsát, a megmaradni minden áron parancsát, mert fellázadt az őt rabigába hajtó idegen uralom ellen. Mi magyarok historizáló nép vagyunk, emlékezzünk hány nép és nemzet tűnt el a népek áramló folyamában, de mi megmaradtunk, és megmaradásunkat nem másnak köszönhetjük mint elpusztíthatatlan szabadságvágyunknak. G